Megtapasztalni a szeretetet

Egyéves a munkácsi Szent Erzsébet Napköziotthon

2003. november 28., 01:00 , 150. szám

Egy évvel ezelőtt, november 19-én Pogány István plébános atya áldotta meg Munkácson a Szent Erzsébet Idősek Napközi­ottho­nát és Melegedőjét. A római katolikus egyház által működtetett karitatív intézmény egyéves fennállásának tiszteletére kisebb ünnepségre gyűltek össze a múlt héten az otthon önkéntes segítői, valamint azok az idős, egyedül álló emberek, akik nap mint nap betérnek egy tányér meleg ételre, emberi szóra.

Szvirida János, az otthon vezetője rövid áttekintésében összefoglalta az elmúlt esztendő tapasztalatait: „Már a kezdetekkor észrevettük, hogy a meleg étel mellett a hozzánk betérőknek nagy szüksége van az emberséges bánásmódra, ami sokszor többet jelent, mint maga az étel. Egyre többen keresik fel melegedőnket, és használják ki a tisztálkodási lehetőséget, veszik igénybe az orvosi ellátást. Munkatársainknak köszönhetően több idős, magatehetetlen embernek tudjuk házhoz szállítani a meleg ebédet. Mindezért szeretnék köszönetet mondani minden munkatársunknak és támogatónknak, mindenekelőtt főtámogatónknak, a Mocsáry Lajos Alapítványnak, amiért hozzájárulnak a rászorulók, nélkülözők gondozásához.”

Ezt követően Babály András atya, mezőkaszonyi plébános szólt Árpád-házi Szent Erzsébet életéről, aki a caritas apostolaként törekedett az evangéliumi életútra. „Minden korban voltak és lesznek olyan emberek, akik Szent Erzsébet lelkületével segítenek a rászorultakon. Nem könnyű fizikailag és lelkileg sem ez a munka, mégis hálás, mert a rászorulók megtapasztalják a szeretetet. Azt kívánom a nehéz sorsú embereknek, hogy ide betérve tapasztalják meg az evangéliumi szeretetet, azoknak pedig, akik nap mint nap azon fáradoznak, hogy az evangélium szellemében szeressenek, legyen kitartásuk és erejük.”

Duda Svorad atya ukrán nyelven szólt azokhoz, akik nem értenek magyarul, Isten áldását kérve az otthonra, valamint azokra, akik életüket mások megsegítésének, gondozásának szentelik.

A megemlékezés ünnepi ebéddel ért véget, amelyet a jelenlévők helyben fogyasztottak el, míg a betegeknek az önkéntesek vitték házhoz a kétfogásos, süteménnyel ünnepivé tett Erzsébet-napi lakomát.

-lia-