„Félig buli, félig munka…”
Matyi és a Hegedűs: Sírva vigad a magyar
Matyi és a Hegedűs (Mátyás Zoltán, Dömötör Balázs) alig egy hónapja jártak először Kárpátalján, de a rajongók már január 3-án, az év első napjaiban újra találkozhattak velük a Nagydobronyi Sting Szabadidőközpontban.
A Necsi-Necsi című lemezük tavaly nagy sikert aratott, ami nem is csoda, hiszen már a címük alapján is ismerősek a nóták: Eger városa, Hej, rigó, rigó, Nád a házam teteje stb…. Október közepén a két fiatalembert Lagzi Lajcsi Szuperbuli című műsorában a mulatós dance műfaj legreményteljesebb felfedezettjeiként mutatták be a közönségnek.
Két éve Matyi és Balázs Erdélyben ugyanabban a panzióban nyaraltak. Az egyik reggel Matyi arra ébredt, hogy a szomszéd szobában valaki mulatós dalokat hegedül. Torka szakadtából énekelni kezdte a dalt, mire mindkettőjüket kidobták a panzióból. Érdekes módon az úti cél közös volt, mivel mindketten szombathelyiek, és haza már nem csak két fiú, hanem egy friss duó érkezett.
– A 2003-as év felfedezettjei vagytok. Megváltozott ettől az életetek?
Matyi: Annyiban változott az életünk, hogy én a vendéglátásban dolgoztam, de hál’ Istennek annyi fellépésünk van, hogy ezzel fel kellett hagynom. Úgy érzem, eddig jól alakulnak a dolgok, s egyelőre tetszik is, amit csinálunk.
Balázs: Mindenképpen teljes embert igényel ez a tevékenység, mással nem lehet mellette foglalkozni.
– Jelenleg hol éltek?
Matyi: Ingázunk Pest és Szombathely között. Egyelőre még bírjuk, de máris látszik, hogy sokáig nem fog menni, előbb-utóbb fel kell költöznünk Budapestre. A legtöbb buli a keleti országrészen van, mi viszont a nyugati határszélen lakunk. Nagydobronyig például 8 óra volt az út, mert Szombathelyről jöttünk.
– Miért pont ezt a műfajt választottátok?
Balázs: Azelőtt 4-5 évig egy báli zenekarban zenéltem, falusi bálokban húztuk a talpalávalót. Szeretem ezt a muzsikát.
Matyi: Én minden zenét meghallgatok, de igazán bulizni, jól érezni magam a „mulatós” zenére tudom.
– Tudatosan készültetek a zenei karrierre?
Matyi: Én tervezgettem, és gondolkoztam rajta, csak sokáig nem tudtam, kivel valósíthatnám meg az elképzeléseimet.
– Van ennek a műfajnak jövője?
Matyi: Szerintem ez az a műfaj, aminek Magyarországon mindig lesz jövője. A magyar embereknek a mulatós nóták jelentik zenében az etalont, ami ha változik is koronként, de mindig megmarad.
– A közönség hogy fogadja azt, amit csináltok?
Balázs: Eddig pozitívan. Kedvesek, szeretik a zenénket, s reméljük, ez így is marad.
– Hogyan oszlik meg a munka köztetek?
Matyi: Mindent megbeszélünk, szerintem egyikünk sem tesz hozzá se többet, se kevesebbet.
– Vágyak, tervek?
Matyi: Szeretnénk még 5-6 lemezt elkészíteni, s reméljük, valamennyinek olyan sikere lesz, mint az elsőnek. Egyébként márciusban látunk neki a következő lemeznek, ami valószínűleg őszre készül majd el, s több saját nótát tartalmaz.
Balázs: Ilyenkor jó ezt csinálni, amikor még fiatalok vagyunk, mert 30-40 évesen az embernek már máson kell gondolkoznia. Ilyenkor még félig buli, félig munka a fellépés…
Ferenczi Katalin
