Stréberek és renitensek
Egy helyben topog az alkotmányreform, múlik az idő
Az elmúlt időszak legérdekesebb eseménye az alkotmánymódosítási tervezet újraszavazása volt a parlament február 3-i rendkívüli ülésén. A kulcsfigura pedig Olekszandr Moroz, a szocialisták vezetője, aki ezúttal a többséggel szavazott. A történtek megítélése véglegesen megosztja az elemzőket és a politikai közvéleményt.
Az egyik szélsőséges álláspont Juscsenko és Tyimosenko híveié, akik elítélték a szocialistákat, amiért azok együtt szavaztak a többséggel és a kommunistákkal. Szerintük erre nem elég indok az elnök parlament általi megválasztásáról szóló passzus kiiktatása a tervezet szövegéből. Meggyőződésük szerint Morozt egyszerűen belerángatták az előző (illegitim) szavazás jóváhagyásába. Ezzel szerintük megosztotta az ellenzéket és elvesztette a becsületét; a végén át fogják verni, és semmit nem kap majd az alkotmányreformhoz való hozzájárulásáért.
A szocdemek szerint Juscsenko fékezhetetlen hataloméhsége és állhatatlan természete lepleződött le Moroz bölcs döntésének hátterében. Korábban ugyanis a Messiás az alkotmánymódosításnak ezt a pontját nevezte meg az ellentétek forrásaként, amelynek kiiktatása esetén hajlandó lenne támogatni a reformot. Most ez megtörtént, és Juscsenko továbbra is ellenzi a reformot, nyilván mert nem az ország demokratizálása az igazi célja, hanem hogy megszerezze mindazt a hatalmat, ami a jelenlegi elnök rendelkezésére áll.
Moroz érvrendszerének középpontjában is hasonló tétel áll. Azt mondja, hogy egy angyalnak is kinőnének a szarvai, ha megkapná a jelenlegi elnöki hatalmat. Az új elnök tehát nem fogja támogatni saját hatáskörének megnyirbálását, így ezt most kell megejteni. Még akkor is, ha a szavazás körül vannak is procedurális problémák, amelyek különösen Ukrajna nyugati külpolitikai partnerei miatt fontosak. Moroznak mint feddhetetlen ellenzékinek a bevonása a folyamatba az ő megnyugtatásukat is kellene, hogy szolgálja.
A szocialisták vezére az árulás vádját azzal is igyekszik elutasítani, hogy előre felsorolt több feltételt, amihez a szocialisták támogatását köti az alkotmánymódosítás végszavazásánál, amikor arra igazán szükség lesz (akkor kell majd a 300 szavazat). Az arányos választási rendszeren kívül elvárja még az elnökválasztás kitűzéséről szóló határozat meghozatalát, a vonatkozó törvény kijavítását, valamint a központi választási bizottság pártarányos összetételének kialakítását.
Kucsma az ET-határozat után – hosszú szünetet követően – állt elő a központi választási bizottság összetételére vonatkozó javaslatával. Ezt kommentálta úgy Moroz, hogy ilyen összetétel mellett Kucsma örökre hatalmon maradhat.
Így is előrelépésről van szó. Azok az elemzők, akik a jelenlegi hatalmi felállás rendkívüli állapot útján történő fenntartását jósolták, éppen ilyen típusú jelekre építették előrejelzéseiket. Kucsma ezek szerint azért nem állított volna jelölteket a központi választási bizottságba, hogy az ne alakulhasson meg, s így ne lehessen az előállt rendkívüli helyzetben elnökválasztást tartani. Ugyanilyen helyzet állhat elő, ha a parlament elmulasztja kitűzni a választások időpontját. És vannak még más variánsok is a rendkívüli állapotok előidézésére.
Egyelőre azonban úgy tűnik, a nyugati nyomás hat az ukrán vezetésre. Az alkotmánymódosítási javaslat rendkívüli ülésen való megszavazása a Nyugatnak való megfelelési kényszer jeleként is felfogható. Akárcsak az Odessza–Brodi kőolajvezeték nyugati irányú felhasználásáról szóló, egyre egyértelműbb és magasabb szintről elhangzó nyilatkozatok. Egyre meggyőzőbben hangzanak a Garantáló kijelentései is arról, hogy nem vág neki harmadszor (az ukrán alkotmánybíróság szerint másodszor) az elnökválasztási kampánynak.
Összességében a politikai tűzijáték ugyanazt az alaphelyzetet világítja meg. Moroz gesztusa ellenére az alkotmánymódosítás körül több a vitás kérdés és tisztázatlan momentum, mint valaha. Medvedcsuk megítélése és pozíciói mit sem változtak attól, hogy sikerült összehoznia egy Juscsenko–Moroz perpatvart. A nyugatiak nem mutatnak elnézést az ukrán hatalom trükkjeivel kapcsolatban, az oroszok meg lelkesedést attól, hogy emiatt összeütközésbe kerülhetnének stratégiai partnereikkel. Az idő múlása egyre közelebb hozza Janukovics vágyát a felkent örökösi cím elnyerésére, de a hatalompárti egyetértés szintje közben mit sem közeledik a közös jelöltállításhoz szükséges minimumhoz. Sőt, a sebtében elfogadott pótköltségvetés jelzi, mekkora gondok vannak a költségvetéssel. A sajtótermékek árának emelkedése és a paródiába fulladó nyugdíjemelés csak az első jelei a gondoknak. A Nagy Don tehát nyugtalankodhat a gazdaság és Medvedcsuk miatt, Moroz azért, mert nem értik meg tiszta szándékait, a Messiás, mert folyton elárulják és átverik, a Garantáló, mert külső erők beleköpnek a levesébe, és végül Medvedcsuk is, mert egyik fényes taktikai győzelmet aratja a másik után, de még mindig nem tudja, hogyan éli túl politikailag az idei elnökválasztást.
Sz. K. M.
