Elszállt a turul

2004. február 27., 09:00 , 163. szám
A levett turul a munkási várban cseh katonákkal a 20-as években. Jól érzékelhetők a madár hatalmas méretei

A millennium közeledtével Magyarország méltó módon akarta megünnepelni a honfoglalást. A sokszínű elképzelésekből az egyik legeredetibb ötletet Thaly Kálmán országgyűlési képviselő, történész és irodalmár fogalmazta meg. A hét vezér emlékének adózva hét emlékmű felállítását tervezte el. Az egyik helyszín a munkácsi vár lett, amelynek kiválasztását azzal indokolta, hogy e hely a honfoglalástól kezdve számos, a magyar történelem egészét tekintve jelentős esemény színtere volt, s amelyet a bécsi kormányzat azért alakított át börtönné, hogy megalázza nemzetünket.

Az alábbiakban eddig kevésbé ismert részletekkel egészítem ki a munkácsi turul krónikáját. Teszem ezt többek között azért, mert az utóbbi időben napvilágot látott számos kiadványban téves információkat közölnek a munkácsi turulról, amelyek, sajnos, nagyon gyorsan rögzültek a köztudatban. Az egyik legnagyobb torzítás az, hogy az ungvári várkertben található vasmadárral azonosítják.

Komoly nézetkülönbségek előzték meg a turul munkácsi helyszínének végleges kijelölését. A dolog hátteréről azt kell tudni, hogy az itt működő fegyházban adhatták el a környék lakosai megtermelt javaik egy részét. Amikor szóba jött a vár, mint a millenáris emlékmű felépítésére kijelölt színhely, nagyrészt ezért ütközött ellenállásba. Várható volt: ha a várban turul lesz, akkor a börtön meg fog szűnni, ami később be is igazolódott. A munkácsiak egy része a környező dombok egyikét, illetve a városháza előtti teret javasolta helyszínnek, míg mások a várnak a déli, jobban látható része mellett kardoskodtak. Minden igyekezetük ellenére Thaly Kálmán elképzelése győzedelmeskedett: 1896. július 19-én megtörtént a vár északkeleti sarkában az emlékoszlop ünnepélyes alapkőletétele, és elkezdődtek a munkálatok. Az alapkőben elhelyezett okmány többek között az alábbiakat tartalmazza: „Ez az emlékmű…hivatva van megjelölni e sok vérrel áztatott szirtfokot, mely a bölcs és dicső honalapító Árpád vezérlete alatt a Beszkidek erdős bércein át nagy munkával beköltözött ősök seregének az új hazában első pihenőhelye, első erőssége s évszázadok bizonyítékául az alkotmányért vívott, súlyos harczok korában a szabadságnak hősileg védett vára, utolsó bástyája vala mindenkor dicsőséges Magyarország zivataros történetében…”

1896. október 23-án emelték helyére a hatalmas turulmadarat.

Egy szemtanú ilyennek látta a Berczik Gyula műépítész tervei szerint elkészített emlékoszlopot: „ Az emlékmű sarka toronyszerű, ezek közül szökik az égnek a karcsú obeliszk, afelett teregeti szárnyát veres rézből a turulmadár, a honfoglaló ősök hősi harci címere. Az egész magassága 33 méter.”

A trianoni békediktátumot követően a csehek, akik a Vereckei-szorosban lévő emléktáblát is ledöntötték, a munkácsi turult sem tűrték meg sokáig.

A bontás előkészületeit látva a vár körül ellenállás bontakozott ki a munkálatok megakadályozása végett. Az utolsó fellelhető adat a még az obeliszk csúcsáról Verecke felé tekintő, csőrében kardot tartó gyönyörű turulról december közepéről való: az állványok készülnek, s karácsony hetében eltávolítják, a vasúthoz szállítják és átadják a sátoraljaújhelyi magyar hatóságoknak. A csehek 1924. december 17-én szedték le az obeliszkről a magyarság szent madarát.

Évek múlva is kitapintható az eltávolított turulmadár felett érzett fájdalma a cseh megszállás alatt élő munkácsiaknak, amit az alábbi eset is szemléltet: a váraljai éjjeliőr egy kísérteties szekérrel találkozott, mely elé két szép fehér ló volt befogva, s egy fekete koporsót négy komor férfi ült körül. „A derék sváb lakosság közt különben az a hír jár szájról szájra – magyarázták a történteket –, hogy a titokzatos szekeren bús magyar leventék ültek, akik a vár fokáról leszabdalt büszke turulmadarat vitték a nagy fekete koporsóban.”

1938 végétől Munkács újra Magyarországhoz tartozott. Szinte rögtön napirendre kerültek a turul helyreállításának a tervei. A háború és a szovjet megszállás törte kerékbe az álmokat…

A lebontást követően nem ke­rült Sátoraljaújhelyre a madár. 1938 után a helyreállítási tervek sem említik, hogy a turult elvitték volna innen. Csupán azt boncolgatják a tudósítások, hogy a város melyik része őrizné az utókor számára a legméltóbban a honfoglalás munkácsi me­men­tóját, a városközpont vagy a vár.

Az 1940-es évek elején még a várban volt a madár. A turul hatalmas méreteit a fényképek hűen érzékeltetik. (Többszöröse az ungvári várkertben talál­ha­tónak, a szárnyak fesztávolsága közel 5 méter volt.)

Az annyi viszontagságot megélt munkácsi turult a várost 1944 októberében megszálló szovjet csapatok pusztították el végérvényesen: szétdarabolták, s többek között katonai kitüntetéseket készítettek belőle. A pusztításból sikerült a turul egyik lábfejét megmenteni, ami máig megvan az emlékmű néhány faragott kövével egyetemben. Ezekből a magmaradt drága relikviákból is érzékelni lehet a ledöntött munkácsi turulmadár hajdani nagyságát, impozáns méreteit.

Popovics Béla, Munkács