Nagy szükség van rájuk
Görög katolikus szeminaristák Ungváron
Az Ungvári Romzsa Tódor Görög Katolikus Papi Akadémián jelenleg 114 szeminarista tanul, köztük több magyar ajkú fiatal. Néhányukat arra kértük, beszéljenek elhivatottságukról, tanulmányaikról, mutassák be tanintézményüket és annak mindennapjait.
Szolánszky Ágoston hatodéves „praktizáló szeminarista”. Az Ungvári 1. Sz. Középiskolában érettségizett. Tanárai az egyetem fizika szakára szánták.
– Az érettségiig hallgattam arról, hogy igazából a papi szemináriumba készülök. A családban több generáción keresztül voltak görög katolikus pap felmenőim. Dédnagyapám, Legeza István papként halt meg a lágerben; annak idején nagyapám, Legeza Sándor minaji parókus járt közben, hogy a szeminárium földterülethez jusson a község határában.
– Idén végzek, de az egyháztörvény szerint csak 24. életévem betöltése után, 2005-ben szentelnek majd pappá. A továbbiakban a római Keleti Intézetben szeretnék továbbtanulni. Két ízben már jártam Olaszországban, hogy olaszul tanuljak. Emlékszem, első utam alkalmával mindössze néhány olasz szót ismertem. A kisvárosi albérletben egy afrikai vendégmunkás fogadott, aki – amennyire értettem – hevesen emlegette a főbérlő idős hölgyet és valami nagy bestiát, illetve azt, hogy éjszakára zárjam be az ajtót. Megdermedtem, nem tudtam, hová kerültem. Aztán, mint utóbb kiderült, lakótársam csak a főbérlő „minden lébe kanál” macskájára próbált figyelmeztetni…
Szakács Béla ötödéves szeminarista, Husztról. Ungváron kezdte az akadémiát, majd néhány évig Ivano-Frankivszkban tanult.
– A szemináriumban a filozófia a „mumus” tantárgy, egyfajta vízválasztó. Sokan el is buknak a filozófiavizsgán. Egy ideig Ivano-Frankivszkban tanultam, majd tavaly nyáron értesítést kaptam Milan Sasik püspök atyától, hogy szívesen látna az ungvári szemináriumban, így szeptembertől ismét itt tanulok. Jó, hogy többen vagyunk itt magyarok, van kivel gyakorolnom a nyelvet.
Szkoropádszky Péter nulladik éves, Beregszászból jött. A Hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumban érettségizett, majd felvételt nyert a helyi Szent Athanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolára.
– Eddig a kárpátaljai magyar szeminaristák kizárólag a nyíregyházi hittudományi főiskolán tanultak. Oda készültem én is, de ez évtől a leendő papnövendékeknek el kell végezniük egy „nulladik” évfolyamot az ungvári szemináriumban. Kezdetben szomorú voltam, hogy el kellett válnom magyarországi társaimtól, de végül is nem válik káromra ez az egy év. Fontos, hogy valamelyest megtanuljak ukránul, kiismerjem magam egyházmegyénk életében.
– A családomban több görög katolikus pap is volt, s bár egyke vagyok, végül a szüleim is beleegyeztek, hogy folytassam a családi tradíciót. A lelki gyökerek gyermekkoromból valók, amikor is a kilencvenes évek legelején Bendász Dániel és Szabó Konstantin atyák templom híján a beregszászi temetőben tartottak szentliturgiát a híveknek. Ruszinok, ukránok, magyarok felváltva énekeltek valami olyan szeretetben, mint talán egykor az őskeresztények.
Miháli János az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskolában érettségizett. A 22 éves fiatalember vendéglátó-ipari szakközépiskolában tanult, később két évet magyarországi rendházakban töltött.
– Hogy mi lesz a továbbiakban, az igazából a vizsgaidőszakban dől el. Nem vagyok „jóban” az ukrán nyelvvel, így elég nehéz tanulni. Puskázás? Ki van zárva. Az ilyesfajta „rossz szokásokról” már az első néhány héten leszoktattak a tanáraink. Jó ez a közösség, sokat tanulunk egymástól mind hitbelileg, mind emberileg.
A szlovákiai Ljuboszlav Petricsko a szeminaristák egyik kedvenc „tanár-kuriózuma”.
A lelkivezető Beregszász testvérvárosában, Trebisovban született. Kezdő parókusként egy magyar többségű községbe, Tiszacsernyőbe került, ahol az egyház kurátorai azzal fogadták, hogy mivel ő maga szlovák, a „kenyérből mindig nagyobb szeletet kell adnia a magyar híveknek”, ugyanis az előtte szolgáló magyar pap is hasonlóan viseltetett a szlovák egyháztagok iránt. Mint mondja, az ott élő emberek mérhetetlenül lojálisak és tisztelettudók egymás iránt. Az ott töltött két év alatt nem is volt semmilyen konfliktus az ottani magyarok, szlovákok, ruszinok között.
– Egy évembe telt valamelyest megtanulni magyarul. A papírra vetett szentbeszédeimet a kurátorok javították ki, úgy álltam a szószékre. Nem volt könnyű, de mivel szerettem az embereket, valahogy a nyelvtanulás is könnyebben ment. Hogy mi a dolga egy lelkivezetőnek? A Szentírás fölötti elmélkedést tanítom a fiataloknak. Ezt valóban tanulni kell, gyakorlatot kell szerezni benne. Azt látom, hogy a szeminaristák, amíg az iskola zárt közösségében vannak, magabiztosak, tisztában vannak munkájukkal, felelősségükkel. Aztán, amikor visszajönnek az otthoni környezetben töltött szünidőről, rendszerint tele vannak kérdéssel, kétséggel. Az én feladatom átsegíteni őket az ilyen érzelmi válságokon – avat be munkája rejtelmeibe Ljuboszlav atya.
Az akadémia rektora Tarasz Lovszka, általános egyházmegyei helynök. Vele a tanintézmény jelenéről, jövőjéről beszélgettünk.
– Tavaly egész nyáron a kollégium lakhatóvá tételén dolgoztunk, mivel a 114 szeminaristának helyet kellett adni az épületben. Mára elkészült a számítástechnikai osztály is. A szemináriumi tanárok általában a parókusi hivatásuk mellett tanítanak, ami nagy megterhelés, főleg az idősebbek számára. Terveink szerint 4-5 év múlva már a saját neveltjeink térnek vissza hozzánk, hogy a katedrára álljanak. Az elmúlt években örvendetesen nőtt a papnövendékek száma. Ennek számos oka van. Mindenekelőtt azonban annak példázata, hogy nem volt hiábavaló egyházunk vértanúinak áldozata. Életútjuk, munkájuk, imájuk most a mi bátorításunkra szolgál.
A görög katolikus akadémia 2004-ben harmadszor bocsát ki végzősöket, akik 24. életévük betöltése után szentelhetők pappá. Nagy szükség van rájuk. Az egyházmegye 350 egyházközségében jelenleg 185 pap szolgál. Lovszka rektor szerint még legalább 80 pap kell ahhoz, hogy minden egyházközség építő hitben élhessen.
-farkas-
