Nagyija Omelycsenko: "Sosem hittem volna, hogy ilyen fárasztó szépségkirálynőnek lenni"

Nagyija azt hitte, csak álom az egész

Nagyija Omelycsenko, egy 18 éves ungvári lány lett a "Miss Kárpátalja – 2004" szépségverseny nemrég lezajlott döntőjének győztese. Nagyija a Krímen nevelkedett és mindössze négy éve él Ungváron. Mint mondja, nem tartja magát a legszebbnek, csak a szép lányok egyikének, és szerinte minden nőben van valami egyedi, amit meg kell óvni.

– Szépségkirálynőként hogy viseled a sikert?

– Mozgalmasan telnek a napjaim. A verseny óta mindenki rám kíváncsi: állandóan csöng a telefon, interjút adok a tévének, a sajtónak, a napokban fogadott a megye kormányzója. Sosem hittem volna, hogy ilyen fárasztó szépségkirálynőnek lenni, de azért megvallom, jó érzés.

– Milyennek láttad a versenyt?

– Az utolsó pillanatig bizonytalan voltam, több lányt is esélyesnek tartottam a győzelemre. Némi könnyebbséget jelentett, hogy idén tavasszal részt vettem a "Miss Universitet" szépségversenyen, így volt némi színpadi "tapasztalatom". E verseny után szembesítettek a hibáimmal, melyeket mostanra sikerült kiküszöbölni.

– Az eredményhirdetésnél leesett a koronád...

– Hát igen, ez azóta is bosszant. Vagy a fejformámmal, vagy a koronával volt baj, a lényeg, hogy lepottyant. A hajam is csupa lakk volt, valószínűleg emiatt csúszott meg a korona. Később megigazították a diadémot, és az ünnepség végéig stabilan tartotta magát.

– Volt már időd alaposan megnézni az egy évre elnyert koronát?

– A verseny után nem, csak másnap, a modellügynökségen. Amint beléptem, az volt az első, hogy megfogjam, jól szemügyre vegyem.

– Szimferopolban nevelkedtél. A nagyvárosi élet után hogyan sikerült beilleszkedned Ungváron?

– Nehezen szoktam meg a várost, minden olyan kicsinek tűnt. Hiányzott, hiányzik a tenger, a sok régi barát, osztálytárs. Azóta már itt is vannak jó barátaim, de több hónapba telt, míg sikerült rátalálni egy megfelelő társaságra.

– Sportolsz...

– Valóban, az edzőterem, a futópálya az én igazi életterem. Az országos szépségverseny előtt keresek egy jó edzőt és igyekszem formába lendülni. Mindig is kritikus voltam önmagammal szemben. Nem tarthatom magam a legszebbnek, szerintem minden nőben van valami szép, valami egyedi. Mottóm: minden nő szerethet, és minden nőt szerethetnek.

– A magánéletben elég merészen öltözöl.

– Nincs mit takargatnom. Az alkalmi ruháim rendszerint szolidan elegánsak, de szeretem, ha a ruhának formája, egyedi vonala, karaktere van.

– Mire emlékszel a legszívesebben a versenyt illetően?

– A rengeteg virágra. Amikor a verseny utáni reggelen felébredtem, azt hittem, az egész csak álom volt. Aztán az előtérben megláttam a tengernyi virágot, és tudtam, hogy ez maga a valóság.

Popovics Zsuzsanna