Orosz Melinda: "Szeretetet és figyelmességet adni a legjobb"

Isten éltesse!

2004. augusztus 27., 10:00 , 189. szám

Orosz Melinda, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művésze szeptember 2-án ünnepli születésnapját. A nagymuzsalyi születésű színészt családja orvosnak vagy pedagógusnak szánta, ő azonban a művészet mellett döntött. Férje ugyancsak ezen a napon született, de mivel egyikük sem híve a nagy felhajtásnak, idén is csak szerényen, családi körben ünnepelnek majd.

- Milyen indíttatásból lettél színész?

- Ha szüleimen múlik, orvos, esetleg tanár válik belőlem. Egy iskolai rendezvény alkalmával jól szavaltam, és aztán több feladatot is kaptam a nagymuzsalyi iskolai színjátszókörben. Tizedikes voltam, amikor színészet szakot hirdetett az Ungvári Közművelődési Szakközépiskola, s én megpróbálkoztam a felvételivel. 1997 óta vagyok a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tagja.

- A társulati élet meglehetősen mozgalmas, mondhatni "csavargó" életforma. Szinte folyamatosan turnéztok. Mikor jut időd a családra, Veronika kislányodra?

- Bizony nem könnyű összeegyeztetni a magánéletet a hivatással. Férjem "civil", így, mondhatni, teljesen hétköznapi életet él. Időnként magam is felfigyelek arra, hogy nehezen érti meg, fogadja el a színészettel együtt járó mozgalmas, pörgő életvitelt. Persze nekem se könnyű, a távolból mindig hazavágyok. A család nagyon fontos számomra. Az előadásokon játszott, átélt szerepeket olykor nehéz nem "hazavinni", és otthon "csak" feleségnek, anyának lenni. Egy-egy nagyobb munka után nálam 2-3 napba is beletelik, míg ismét visszazökkenek a "saját", itthoni életembe. Ebben a kislányom van a legnagyobb segítségemre.

- Férjeddel egy napon születtetek. A dupla évfordulót dupla ünnepléssel méltatjátok?

- Most már nem igazán. Inkább szűk családi körben ünnepelünk, megpihenve az egész évi rohanástól, nyüzsgéstől. Az idei év annyiban különleges, hogy ezúttal két turné közé esik az évforduló, így lesz alkalom együtt lenni, és örülni egymásnak. Ami az ajándékozást illeti, számomra ma már nem a pénzbeli érték a fontos, sokkal inkább maga a gesztus. Különben magam is szeretek ajándékozni, jobban is, mint kapni. Vallom, legjobb szeretettel, figyelmességgel ajándékozni, vagy éppen szeretetet, figyelmességet adni.

- Mit kívánnál magadnak és családodnak, színésztársaidnak?

- Magunknak egészséget, boldogságot és szeretetet. Szerintem ez a három dolog a legfontosabb. A kollégáimnak pedig szintén egészséget és boldogságot, valamint azt, hogy leljék örömüket a hivatásukban, és ezt az örömöt adják át a nézőknek, hiszen a színésznek az a boldogság, ha a közönség is boldog, elégedett.

-vn-