Százesztendős a munkácsi városháza

(Folytatás az előző számunkból)

Az alapkőben elhelyezett okirat a továbbiakban felsorolja a legfontosabb városi létesítményeket, majd így folytatja:

"Ezekből tudja meg a késői nemzedék, hogy e közönség ... igyekezett városunkat a lehetőséghez képest fejleszteni és a virágzás első lépéseihez segíteni. De tudja meg azt is, hogy e székház építésével a hagyományos ősi honszeretettől eltelve a honszeretet erősbítő kapcsaként emelte a közigazgatásnak ezen templomot a magyar nemzeti művelődés, a magyar nyelv, a magyar kultúra előmozdítására....

Isten áldd meg városunkat és a hazát!"

A munkálatok elvégzésével a kivitelezőknek 1904 májusáig kellett elkészülniük.

Az eklektika jellemzőit is magán hordozó, sok tekintetben a középkort felidéző szecessziós városháza az egyemeletes középrizalit kivételével (itt helyezték el a dísztermet) kétszintes. A négyzetes toronytól jobbra és balra egy-egy nyolcszögű tornyocskát találunk, amelyek alsó részein a város címere található (Munkácson a római katolikus templom oltárképével együtt még két helyen van meg a lovon ülő Szent Mártont ábrázoló címer!)

1942 novemberében az udvaron egy új szárnyépülettel is bővült a városháza.

A toronyóra jelenleg a város egyetlen ilyen működő szerkezete, a többi a szovjet világban eltűnt, tátongó helyüket festett számlapok fedik.

A teljesség igénye nélkül következzék néhány érdekesség a patinás épületről. 1904-ben merült fel az a javaslat, hogy a város a rövidesen elkészülő városházán egy Munkácsy Mihály-emlékszobával is kifejezhetné tiszteletét néhány esztendeje elhunyt nagy szülötte előtt. Az indítvány nem valósult meg, viszont a díszteremben őrizték évtizedeken keresztül Gönczi Lajos 1907-ben elkészült Munkácsy-gipszszobrát, amelynek tervezett kültéri változata sajnos sohasem valósult meg. A gyönyörű tanácskozóban 1944-ig számtalanszor rendeztek tárlatot, tartottak közművelődési előadásokat. Itt alakult meg 1917 novemberében a Rákóczi Irodalmi Társaság is. 1906-ban tárogatómuzsikát hallhattak a munkácsiak a városháza erkélyéről azokban a napokban, amikor II. Rákóczi Ferenc hamvait hazaszállították Törökországból a kassai Szent Erzsébet-dóm kriptájába. A muzsika annak a csalódottságnak is tükre lehetett, hogy nem Munkácsra kerültek a hamvak, pedig ennek gondolata már jóval a millennium előtt felmerült a Latorca-parti városban.

A 65. gyalogezred elesett hősei emlékére 1940 májusában emléktáblát helyeztek el a városháza falán, sőt adatunk van arról is, hogy 1941 februárjában a Ludwig-bakák 65-ös csapatát dicsőítő éneket (epigrammát) véstek márványba a városháza tornyán.

A városháza előtti Árpád téren (a tervezett Árpád-szobor helyén) ravatalozták fel az 1939. január 6-i cseh betörés (az ún. vízkereszti csata) hét áldozatát. E napon a csehek a hajnali órákban nehéztüzérséggel lőtték a várost, és Oroszvég, illetve Klastromalja felől páncélosokkal és gyalogsággal törtek rá az I. bécsi döntés értelmében már két hónapja Magyarországhoz visszakerült Munkácsra.

1940 júniusában Havér Béla városi kertész ezen a téren növényekből elkészítette a Trianon előtti Magyarország térképét "Hiszek Magyarország feltámadásában!" felirattal.

A Monarchia alatt épült fel a városháza, de már 15 esztendő múlva a tanácsköztársaság munkácsi vezetői rendezkedtek be itt egy hónapos rettegett uralmuk idejére, majd a cseh megszállás közel húsz esztendeje következett. Ebben az időszakban ezek között a falak között küzdöttek a város magyarságának képviselői a csehek diszkriminatív nemzetiségi politikája ellen. Az 1938-ban visszatért magyar közigazgatásnak szinte alig volt ideje berendezkedni az épületben, mivel 1944-ben a szovjet birodalom ültette be embereit ide, majd egy ideig egy üzemet működtettek ebben a patinás intézményben, felépítve Oroszvégen egy új városházát, egy jellegtelen, többszintes "fehér házat", amely egy arctalan szovjet közigazgatási tucatház.

Örömteli volt az a pillanat, amikor a régi városházát újra Munkács vezetése foglalhatta el, kiköltöztetve onnan az üzemet, s az oroszvégi "fehér ház" épületében a munkácsi főiskola nyert elhelyezést.

Tizenhárom esztendeje a független Ukrajna része a város. Elgondolkodtató viszont, hogy a felújított városháza falán - mintha megállt volna az idő - máig az a két emléktábla található csupán, amelyet még a szovjet világban helyeztek el. Közülük az egyik a totalitárius rendszer munkácsi kezdetét jelentő 1944. október 26-i szovjet csapatbevonulásnak mond köszönetet, a másik pedig szintén egy rettegett, szégyenteljes időszaknak állít emléket: 1919. március 22-től április 24-ig ugyanis a tanácsköztársaság direktóriuma tartotta e falak között tanácskozásait.

Számomra megdöbbentő anakronizmus, hogy a városháza előtti valamikori Árpád téren található szovjet hősi emlékművet koszorúzzák meg augusztus 24-én, ugyanis ezen a napon a Szovjetuniótól való elszakadás útját választó, független ukrán államot kiáltották ki, amelynek önállósulási törekvéseit éppen a szovjet birodalom tiporta sárba, és lakosságát a harmincas években a mesterségesen előidézett éhínség által példátlan módon megtizedelte.

Sajnálatos tény, hogy a város magyarsága által száz esztendeje megálmodott és nagyszerűen megépített gyönyörű városházán a mai Munkács többezres magyar kisebbségének nincs képviselete, amelyen keresztül érdekeit érvényesíthetné, és a Latorca-parti városért ezeken a falakon belül is felelősséget vállalhatna.

Popovics Béla,