A Kárpáti Igaz Szó főszerkesztőjének ámokfutása

A pánikban vergődő Kőszeghy Elemér a jobb sorsra érdemes lap hasábjait arra használja, hogy mindenáron megvédje a főszerkesztői állását, amit zsoldként kapott Gajdos Istvántól és a szocdemektől a 2002-es választási kampány során nyújtott szolgálataiért. Úgy állítja be a dolgokat, mintha a lap, s nem pedig kizárólag az ő jövőjéről lenne szó. Milyen önteltnek kell lenni, s mennyire le kell nézni a kollégákat ahhoz, hogy azt képzelje, amennyiben nem ő, hanem a kollektívából valaki más lesz a főszerkesztő, azonnal vége lesz az újságnak, s megáll az élet.

Ámokfutásában nincs tekintettel semmire és senkire. Kezdődött azzal, hogy rokonokkal, komákkal tiltakozó leveleket íratott. A szombati lapszámban közlésre került az újság "végsőkig kitartó" kollektívájának fényképe. A képen több olyan személy is szerepel, aki már régen távozott a KISZ-től, s ami a legszörnyűbb, a csoportkép sarkában felfedezhetjük a februárban elhunyt, szépemlékű, valamennyiünk számára kedves Markovics Mátyás alakját is.

Kőszeghy Úr! Hagyja az elhunytakat nyugodni! S kérem, hagyjon fel az ámokfutással, mert így még mélyebbre fog süllyedni, amennyiben ez még lehetséges egyáltalán.

Brenzovics László