2005. május 27.

2005. május 27., 10:00 , 228. szám

Máté 13,3 "És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Imé a magvető kiméne vetni."

Az ige folyatásában a Nagy Magvető arról beszél, hogy amint a föld termőképessége sem egyforma, még egy kis területen belül sem, úgy mi, igehallgató vagy -olvasó emberek sem vagyunk egyformák. Négyféléről beszél Jézus.

Útszéli lelkek. Akármilyen szent mag hulljon is az útra, elvész a csíraképessége, élet és gyümölcs nem támad belőle, mert a szív, a lélek átengedi a világ szennyes áradatát magán. Mindegy, hogy koporsó mellett vagy menyegzőn, hétköznap vagy ünnepen hulljon az Ige, "az égi madarak elkapdossák azt".

Köves talajú lelkek. Látszólag jó talajnak mutatkozik a vékony rétegű föld, bele is hull a mag, ki is kél, de utána hamar elszárad, mert gyökere nem tud mélyre hatolni, ahonnan föl tudná szívni a nedvességet, a kőszikla nem engedi. Nem ismerünk-e magunk körül kőszívű keresztyéneket? Hányszor a mi szívünk is megkövesedett már, a termés elmarad, idejekorán elszárad a drága lelki palánta, pedig Jézus, a Magvető azért vet, hogy arathasson, a csűrjét velünk akarja megtölteni.

Tövises lelkek. Amikor nincs kellőképpen művelve a vetemény számára a talaj, a gyorsan növő gyom, tövises bozót elnyomja a veteményt. Sokszor olyan az életünk, mint egy tövisbokor, vérző sebet tudunk ejteni. Útját álljuk a szépnek, a nemesnek, az isteninek, le akarjuk foglalni magunk körül a földet és uralni akarjuk, mintha ez lenne a mi küldetésünk. Engedjük, hogy az az égi kéz, mely a tiszta magot hinti, alakítsa az Ő édenkertjét!

Jó talajú lelkek. Ilyenből meg kevés van. Letarolt hegyoldalakkal, elhagyott mezőkkel, kopár, köves domboldalakkal mindenütt találkozhatunk. Pedig a kitaposott utakat újra lehet művelni, fogékonnyá lehet tenni szívünket az Ige számára, meg lehet a bozóttól tisztítani a területet, de a köveket is ki lehet dobni, ha egyszer nem oda valók. Harminc-, hatvan-, százszorosára lehet növelni a talaj termőképességét. A Biblia szerinti keresztyén hívő-termő életre mondja az Ige, hogy áldott és maga is áldás. "Feleséged, mint termő szőlő házad belsejében, fiaid, mint olajfacsemeték asztalod körül ..."

Józan Lajos