Egy álom félszázados kálváriája

A munkácsi Árpád-szobor

A millennium közeledte új energiákat mozgósított. Megalakult az Árpád-szobor-bizottság. Egyik díszelnöke Munkácsy Mihály lett. A testület feladatául tűzte ki a költségek előteremtését és a kivitelezés megvalósítását.

A gyűjtés egyik módja a rendszeresen megrendezett és évtizedekig töretlen lelkesedéssel zajló, Munkács határain túl is híressé vált Árpád-bál volt, amelyet először 1896. július 18-án tartottak a város központi millenáris ünnepségeire ideérkező népes vendégsereg jelenlétében.

"Ez az első Árpád-bál nyitotta meg a táncvigalmak, műsoros esték, kirándulások, hangversenyek, műkedvelő színielőadások és egyéb társadalmi meg kulturális események hosszú sorát ..." Nagy Gyulának köszönhették a munkácsiak mindezt, aki az ügy érdekében "megmozgatta a várost, a vármegyét, az országgyűlést, a fővárosi sajtót." Sok híres közéleti személyiség is megtisztelte jelenlétével az Árpád-bált. 1898-ban például Egán Ede miniszteri biztos.

Gyakran rendeztek jótékonysági hangversenyeket Munkácson, amelyek által jelentősen gyarapodtak a szoborhoz szükséges anyagi felajánlások.

1900-ból tudomásunk van egy nagyszabású koncertről, amelyre a meghívást Jókai Mór is elfogadta, de végül nem tudott eljönni. Egy később megrendezett hangversenyen Reményi Ede világhírű magyar hegedűművész-társa, Plotényi Nándor is fellépett vona, de végül nem tudta magát szabaddá tenni az időpontra.

A századforduló után újabb lendületet vett az ügy. Tulcsik Ferenc lelkes levele Rákosi Jenőhöz, a budapesti hírlapírók egyesületének elnökéhez is ekkor íródott. Azzal a szándékkal keresték meg a magyar újságírás egyik legnagyobb személyiségét, hogy támogassa a munkácsiak törekvését az Árpád-szobor mihamarabbi megvalósítása terén.

1905-ben a tervezett szobornak már voltak mintái. Az történt, hogy "egy fővárosi hírneves szobrász, ifj. Vastagh György, ki pusztán kedvtelésből, a művészi feladat nehézségétől izgatva, Árpád-szobor-tervezetekkel foglalkozott, megtudván e város hazafias lakosságának nemes szándékát, levélben fordult Nagy Gyula kir. közjegyzőhöz, melyben szolgálatait a bizottságnak felajánlja."

Napokon belül a városi bazársor egyik üzletében már közszemlére bocsájtották a szoborról készült fényképeket, majd ifj. Vastagh György arról tudatta a szoborbizottságot, hogy gipszbe önteti vázlatát.1905 tavaszán a művész Árpád fejedelem hófehér lovasszobrával Munkácsra érekezett. A városháza tanácstermében kiállított alkotás osztatlan sikernek örvendett. A szoborbizottság egyhangú lelkesedéssel fogadta el kivitelezésre a gipszmintát, viszont a városatyák a szoborbizottság tervét következetesen mellőzték. (Olyannyira, hogy ebben az időben a munkácsi képviselőtestület a városháza nagytermének Árpád és II. Rákóczi Ferenc mellszobrával való díszítését tervezte.)

Röviddel ezután azt javasolta egy indítvány, hogy helyezzék el az emlékmű alapkövét, s ez valószínűleg majd felgyorsítja a megvalósítás folyamatát, de minden igyekezet ellenére ez nem így történt. Az ügybuzgalom lankadása mégsem bizonyult tartósnak. Állandóan akadt valaki, aki felrázta a várost álmosságából és cselekvésre ösztönözte.

A gyűjtés továbbra is tartott, az összeg folyamatosan gyarapodott. A legkülönbözőbb módon jöttek a támogatások. 1912-ben például id. Vastagh György, a szobrász festőművész édesapja egy festményt, Lehoczky Tivadar pedig egyik új munkájából 300 példányt ajánlott fel a szobor javára. Látva az adakozókedvet, indokolt volt a munkácsiak optimizmusa, viszont Árpád emlékművének a megvalósításhoz nem került sokkal közelebb a város.

Időközben az első hivatalos bírálat miatt a művész az első agyagmintát megváltoztatta. Amikor évek múlva egy másik összetételű zsűri ismét megtekintette az eredeti nagyságában készen álló újabb agyagmintát, "hosszú és beható eszmecsere után, melyben a vezérszót Strobl mester vitte (Strobl Alajos - a szerző), a bizottság azt ajánlotta a megbízott szobrásznak, hogy térjen vissza az első vázlathoz, amelyen a főalak művészi kvalitásai határozottan több lendületet és több monumentalitást mutatnak." A második munkácsi látogatásáról az idő tájt visszatérő művészhez is a szobor első vázlata állt közelebb, ezért örömmel vállalkozott Árpád alakjának újjáteremtésére.

A hivatalos bírálóbizottság is nagy tetszéssel fogadta el a szobormintát, amelynek megvalósítása már nem ütközött anyagi problémákba, sőt a meglévő összeget Ludányi Bay Gábor polgármester alig három esztendő alatt 75 000 koronára növelte.

Csupán öt hónap hiányzott a szobor befejezéséig. Munkácson ekkor az a hír járta, hogy a király gróf Tisza István miniszterelnök által tudatta az országraszóló ünnepélyes átadáson való részvételi szándékát.

1914. június 28-án délelőtt 11 órakor egy fontos ülésre gyűlt össze az Árpád-szobor-nagybizottság a városháza nagytermében. Néhány óra múlva száguldott végig a városon a szarajevói gyilkosság híre. Majd jött a borzalmas világégés ...

A szobor mintája és a bronzból már elkészült részek az ezt követő esztendőkben súlyosan megsérültek.

Popovics Béla,