Egy álom félszázados kálváriája

A munkácsi Árpád-szobor

2005. június 17., 10:00 , 231. szám

1941 őszén a nehézségek ellenére is biztatóan alakultak a dolgok a szobor megvalósulása terén. Bay Gábor nyugalmazott polgármester kezében volt ezekben a hónapokban az irányítás, "ki rendkívüli lelkesedéssel és fáradhatatlan munkával törekszik egyrészt arra, hogy gyűjtés révén a szükséges összegeket előteremtse, másrészt ..., hogy a szoborhoz szükséges bronzanyagot valahonnan biztosítani lehessen." Minden lehetséges úton megpróbált támogatókat szerezni Munkács több évtizedes álmának a megvalósítása érdekében:

"... egy rendkívül érdekes levélben magához Hitler vezérhez és kancellárhoz fordult, hogy a Szovjetoroszországban zsákmányolt ágyúkból egy párat ajándékozzon a magyar nemzetnek, hogy azok anyagából kiönthető legyen lovasszobra Munkácson annak az Árpád vezérnek, aki az Azovi-tenger partjáról, a Don, Dnyeper, Dnyeszter vidékéről, Kijev tájáról, a mostani harcok ... színhelyéről több, mint ezer évvel ezelőtt ide vezette a magyarokat a Kárpát-medencébe, hogy Európának, a nyugati kultúrának és kereszténységnek majd állandó védelmezői legyenek." Említenem sem szükséges, hogy ennek a kérelemnek nem lett foganatja.

A munkácsiak nagy lelkesedése és ügybuzgalma sajnos egy másik város hiúsága miatt bukott meg végérvényesen a szobor megvalósulása előtt. Ennek az esztendőnek az őszén ugyanis Ungvár jelentette be igényét az Árpád-szoborra, szabályosan el akarta perelni Munkácstól az Árpád-kultusz lehetőségét.

Dr. Tárczy Károly húzta meg a vészharangot, kifejezve nagyon sok honfitársa őszinte felháborodását és fájdalmát. A Munkácsot ért megaláztatások Ungvár részéről nem voltak újkeletűek. Az egyik legfájóbb pont a cseh világban a főváros kérdése volt. A Latorca-parti város polgárai mindig úgy érezték, hogy annak idején igazságtalanul vitte el a pálmát Ungvár, és lett Kárpátalja fővárosa. A cikkíró az alábbi írásban Munkács és Árpád összetartozását kívánta újfent aláhúzni.

"A diadalmas hadvezér, a nagy honfoglaló, Árpád apánk lábnyomát ... hazánk legtöbb helye érezte, de olyan mélyen, olyan közvetlenül, olyan kimutathatóan egy talajba sem évődött bele, mint Munkács földjébe ... Az kétségbevonhatatlan tény, ... hogy a honfoglaló magyarság zöme - a már Etelközben fejedelemmé választott Árpád vezetése alatt - 895 őszén a Vereckei-szoroson lépett a későbbi Magyarország területére és a Latorca-völgyön ereszkedett alá a mai Munkács határára, ahol megpihent s rendbeszedte hadait a további előnyomuláshoz ... Munkács hosszú évszázadok óta úgy él a magyar köztudatban, mint a honfoglalás térben és időben első szent helye, mint Árpád apánk kimondott, hagyományos városa ... Árpádot el akarják perelni tőlünk. Váratlanul és elég merészen. Annak hírére ugyanis, hogy Munkács új lángra szítja azt a régi, félszázados és erőteljes mozgalmat, amely Árpádnak honfoglaló útja első stációján lovasszobrot akar emelni és ezt a nemes törekvését lassan országos vággyá melengeti: előáll Ungvár és nem kevesebbet jelent be, mint azt, hogy Árpád városa nem Munkács, hanem ő s így a nagy Honszerző lovasszobra is őt illeti ... Igénykeresetében előadja, hogy Munkácson keresztül jöhetett ugyan Árpád, de a honfoglalást Ungvárról intézte, ott "lakozott vala", így aztán az Árpád-kultusz főhelye csak Ungvár lehet ... Mi sohasem mondottuk - olvashatjuk -, hogy Árpád Munkácsé. Árpád minden magyaré. Minden magyar városé és falué. Tehát Ungváré is. Szobrot állíthat neki Ungvár is. Állítson is. De ne a Munkácsét akarja elvinni. Ne irigyelje el tőlünk azt a lovasszobrot, amelynek mi már évtizedekkel ezelőtt elkészítettük a modelljét s amelyet csak a világháború, majd pedig a ránkszakadt cseh rémuralom miatt nem tudtunk eddig ércbe önteni." A szerző a továbbiakban megjegyzi, hogy a munkácsi Árpád-szobor jogosságát megkérdőjelezők "...Ungvárt támogató érveiket Anonymus és Kézai írásaiból veszik, viszont Árpádnak Ungvárott történt fejedelemmé választásáról, ott való lakozásáról és Álmos ungvári feláldozásáról mit sem tud a modern történetírás, így Hóman, Szekfű könyve sem. S ők ... azt tanítják, hogy a hadnagyok Árpádot még Etelközben fejedelmükké tették, ott mehetett végbe Álmos feláldozása is és aztán Árpád hazát szerezni csakugyan Vereckénél jött be és először a mai Munkácson vert tábort s innét vonult tovább a síkságok felé." Írása vége felé Tárczy megjegyzi: "Történelmi köztudatot nem lehet máról holnapra csinálni. Ez lassan érlelődött meg az egymást követő emberöltőkben, de aztán kiirthatatlan is. Márpedig a történelmi köztudat Árpád városának Munkácsot tartja ..."

Popovics Béla,