"... én itt születtem, ez a hazám..."

Beszélgetés Kiss József operaénekessel

A közelmúltban hazalátogatott szülőfalujába, Császlócra Kiss József, a Kijevi Állami Operaház énekese, aki a KMKSZ Ungvári Járási Középszintű Szervezete által szervezett batyusbálon vett részt. Ez alkalomból beszélgettünk el a neves művésszel.

- 1984-ben fejeztem be a szakközépiskolát Ungváron - kezdi a beszélgetést Kiss. - Először nem akartam Kijevbe menni, mert akkoriban számomra a kárpátaljai filharmónia kórusa volt az etalon. Abban az időben ez a kórus bejárta Ukrajnát, Oroszországot, Kazahsztánt és az egész Szovjetuniót. Hónapokat töltöttek utazással, miközben a vendégszereplésekre igyekeztek, és ez nekem akkor nagyon-nagyon tetszett. Végül azonban a tanárnőm, Kiss Valéria biztatására a Kijevi Konzervatórium diákja lettem. A konzervatórium befejezése után el kellett döntenem, hogyan tovább. Mivel rengeteg társulat van Kijevben, így aztán nehéz volt a döntés. Aztán egy osztálytársam azt tanácsolta, hogy próbálkozzam az Operánál, ahová fel is vettek. Ez 1989-ben történt, azóta ott élek Kijevben.

- Hogyan illeszkedett be a társulatba?

- A beilleszkedéssel semmi probléma nem volt. Első pillanattól kezdve megtetszett az operaéneklés, csak az volt a baj, hogy hétvégén is dolgoznom kellett. Ez persze csak tréfa, ma már el sem tudnám képzelni az életem nélküle. Amikor felmegyek a színpadra, és lenézek a nézőtérre, szinte beleborzongok. Különösen úgy, hogy az utóbbi években rendszeresen teltházas darabokat játszunk.

- Sok meghívást kap külföldre a társulat?

- Természetesen. Azt lehet mondani - kis túlzással -, hogy a fél világot bejártuk. Szinte az összes európai országban felléptünk már, de jártunk más kontinenseken is. A legtávolabbi hely, ahol voltunk, talán a Kanári-szigetek és Brazília.

- Milyen gyakran járnak Magyarországon?

- Eléggé sűrűn. Háromszor voltunk a Miskolci Operafesztiválon, de felléptünk már Budapesten is, ott francia nyelven adtuk elő a Rómeó és Júliát. Kárpátalján eddig azért nem léptünk fel, mert nem voltak adottak a technikai feltételek, és meghívást sem kaptunk. Ha ez a két dolog teljesülne, természetesen örömmel jönnénk. A kollégáimnak rengeteget meséltem már erről a vidékről, és nagyon kíváncsiak rá.

- Mennyi próbával jár, amíg egy opera-előadás színpadra kerül?

- Rengeteggel. Ez legalább 3-4 hónap. Először a szöveget értelmezzük, majd jön a tanulás, végül pedig a színpadi próbák. Az olasz szöveget a legkönnyebb megtanulni, mert az melodikus, viszont a franciát nagyon nehéz. A leghosszabb előkészületet eddig Wagner Lohengrinje jelentette. Érdekesség még, hogy nagyon sokáig minden operát ukránul énekeltünk, csak Ukrajna függetlenné válása óta kezdtük a műveket eredeti nyelven előadni. Így fordulhat elő, hogy egy héten akár három nyelven, olaszul, franciául és németül is énekelünk.

- Milyen érdekes esetre, történetre emlékszik?

- Már az is érdekesség, hogy ott dolgozunk. Egy konkrét esetet nem tudok megemlíteni, mivel nagyon sok volt, ugyanis a művészek bohém emberek. Néha a színpadon is előfordul olyan, hogy elfelejtjük a szöveget, ilyenkor mulatságos helyzetek adódnak.

- Hol tölti a szabadságát?

- Minden évben két hónap szabadságot kapunk, ez rendszerint július-augusztus. Ilyenkor a lányom, a fiam és én autóba kapjuk magunkat, és utazunk Kárpátaljára, pontosabban a szülőfalumba, Császlócra. A feleségem csak azért nem jön velünk, mert főnővér az egyik kijevi kórházban, és a munkája nem engedi, de amikor csak tud, ő is jön. Itthon felkeresem régi barátaimat, osztálytársaimat, és felelevenítjük a múltat, beszélgetünk a jelenről. Nagyon-nagyon szeretek Kárpátalján lenni, ide húz a szívem, ahogy az ismert sláger is mondja: "...mert én itt születtem, ez a hazám."

- Mik a rövidebb-hosszabb távú tervei, céljai?

- A rövidebb távúak között szerepel az Othello színpadra vitele még ebben az évben. A hosszú távú pedig? Egyszerű: az, hogy még hosszú- hosszú ideig színpadon lehessek, és minél tovább szórakoztassam a közönséget.

R. T.