Karácsonyi üdvözlet

2005. december 23., 09:00 , 258. szám

"Dicsőség a magasságos menynyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!" (Lukács 2:14)

Karácsonyban senki sem maradhat ki az ünneplők sorából. Ahogyan az első karácsonynak is voltak szereplői, úgy ma is, 2005 karácsonyán minden ember a maga helyére kerül. Az egyik vigyáz a nyáj mellett, a másik követi a csillagot. Van, akinek nincs helye a vendégfogadó házban, a másik királyi kényelemben dőzsöl. Olyanok is vannak, akik sokat tudnak róla, mint az írástudók, mégsem közelednek hozzá. Viszont akadnak szép számmal Heródesek is, akik gyilkos indulattal telnek meg a Király születésének hallatára. De a közönség nagyobbrészt olyanokból áll, akik közömbösek Isten üdvözítő csodája, az Ige testté létele iránt, számukra fontosabb az evés-ivás, külső csillogás és a maguk dicsősége. Mintha nem jelent volna meg Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely már 2005 éve arra tanít minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és evilági kívánságokat mértékletesen, igazán és szentül éljünk e jelenvaló világban. Van-e helye életünkben annak a nagy örömnek, hogy Isten Megtartót adott a világnak? Mit ér a karácsony Jézus Krisztus nélkül, ha a földön nincs békesség és az emberekhez jóakarat.

Csatlakozzunk a pásztorokhoz, akik sietve mentek Betlehemig, és megtalálták azt, akiről az angyalok hirdették: "Született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában." Kísérjük el a napkeleti bölcseket, akik leborulva a gyermek előtt, tisztességet tőnek néki; és kincseket kitárván, ajándékokat adának néki. Találjuk meg benne az Isten Fiát, a világ Megváltóját!

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok a Kárpátalja minden kedves olvasójának!

Testvéri szeretettel:

Horkay László

"Kétezer éve ide, s tova, hogy Ő, az Istenember született: És nem volt, amint nem is lesz soha ember, akit így ünnepeljenek!"

Karácsony titka az öröm gazdag forrása számomra. Jele, hogy szeret az Isten.

Karácsony nagy kinyilatkoztatása: – Ennyire szeret az Isten, ismer bennünket, és mégis szeret. Üzenet számomra, hogy nem vagyok értéktelen, sőt, nagyon sokat érek. Alapvetően fontos érzés ez, hogy ép lelkű, derűs, egészséges és magabiztos maradhassak. Karácsonykor meglehet ez az érzésem, hiszen értem jött el, hozzám jön az Isten. Bármilyen hasznavehetetlen, senkinek nem kellő ronccsá váljak, értékes maradok a legnagyobb szakértő, Isten szemében. Karácsony jele annak, hogy boldog lehetek. A földi élet, az emberek nem tehetnek boldoggá egészen és örökre. De itt van Isten, saját boldogságát hozta nekem. Bármennyire reménytelenül nyomorult az életem, boldog lehetek. Aki sokszor és komolyan gondol Jézusra, az megismeri, mi a szívbéli öröm. Jézus születése óta az emberi nyomorúságok ellenére is örvendezhet a világ, mert Benne testet öltött a világosság, a kegyelem és igazság, a teljes élet. "Mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek." Általa megvalósul a kegyelem és az igazság. Ezért be kell fogadnunk Isten Igéjét: – Karácsony legkomolyabb kihívása és felhívása ez. Vele megújul a világ és az életünk, ha befogadjuk. A sok összevisszaság és zűrzavar ellenére Jézus Krisztusban olyan szilárd ponthoz jutott a világ, amelyhez mindig és mindenütt hozzáigazíthatjuk az életünket. Születése remény. Köztünk az Isten. Találkozhatunk vele, és ha befogadjuk őt, akkor "hatalmat" ad arra, hogy jobbá váljon a világ általam. Jézus Krisztus által Isten gyermekeivé leszünk. Az istengyermekség viszont feladat. Isten Igéjét nem elég csak hallgatni, azt valóra kell váltanunk. Hozzá kell igazítanunk az életünket. "Az Ige Emberré lett és általa hatalmat adott, hogy valóban Isten gyermekei legyünk."

Az Istengyermekség tudatával kívánok mindenkinek boldog, békés karácsonyi ünnepeket.

Babály András

Főtisztelendő papság, tisztelendő szerzetesek és szerzetesnővérek, Munkácsi Egyházmegyénk Krisztusban szeretett hívei!

A karácsonyi ünnepek az a különleges időszak, amikor összegyülekeznek a családok. Sok család számára a karácsony nagy esemény, amikor hosszas távollét után újra találkoznak a házastársak, szülők és gyerekek, testvérek egymással. Sajnos olyan időket élünk, amikor sok ember elhagyja szülőföldjét, azért, hogy valahol Európában, vagy akár a tengerentúlon is munkát kaphasson. Hasonló volt a helyzet több száz évvel ezelőtt is vidékünkön. Ez egyik oldalról anyagi segítséget nyújt, másik oldalról azonban világosan látszik a hátrányos következménye: a családok szétesése, az idősek elmagányosodása, a nevelés nélküli szabadjára engedett, elhanyagolt gyerekek, az oktatás szintjének csökkenése, a nemzetek kihalása és népünk szellemiségének hanyatlása.

A lelkesedést, az egyházi közösségeink megújulásának idejét, ami egyházunk 1989. évi legalizációját követte, felváltotta egyfajta anyagi megújulás: a lerombolt templomok felújítása, új templomok és parókiák építése. Mindez azonban nem mindig jár együtt a kívánt lelki fejlődéssel. Túl nagy árat fizetünk az életszínvonal emelkedéséért, az anyagi jólétért. A családok szétesése a gyerekeknek nemcsak az oktatásán tükröződik negatívan, hanem a nevelésükön és a lelki fejlődésükön is.

Szükséges, hogy az állami szervek lehetőséget keressenek a munkahelyek számának növekedésére, hogy minél hamarabb minél több ember munkát találjon szülőföldjén. Nem vagyok közgazdász, de mindenki tudatában van annak, hogy fontos lenne a kisvállalkozások részére megfelelő feltételeket teremteni, hogy ily módon kialakuljon a középosztály.

Sok ember keresi az igazságot, szeretne lelkiismeretesen élni, de a sok tökéletlen és ideiglenes törvény gátolja őket.

Az állami törvényeket úgy kellene megfogalmazni, hogy garantálják a vállalkozóknak, és mindenkinek, aki ezen a területen dolgozni szeretne, a biztonságot. Ez segítene a bérek és nyugdíjak reális növekedésében. Ezért nagyon fontos az, hogy a nép képviselőinek kiválasztásakor ne csak az ígéreteikre fordítsunk figyelmet, hanem kérdezzük meg őket, milyen módon akarják ezeket ténylegesen megvalósítani. Meg kell nézni az életüket, milyen erkölcsi garanciái vannak a szavaiknak, s hogy az, amit mondanak, igaz meggyőződésüket fejezi-e ki.

Kedves Testvérek!

Jézus Krisztus a társadalmi igazságtalanság hasonló helyzetében született erre a földre. Nagyon kevés ember vette észre, hogy a Messiás a világra jött. Bennünket ugyanez a veszély fenyeget: a karácsonyi ünnepek elmúlnak, mi pedig nem találkozunk az élő Krisztussal. Amikor a családjainkban szenteste a vacsora előtt a Miatyánkot fogjuk imádkozni – "Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek"–, tegyünk a megbocsátás érdekében egy gesztust a másik felé, kéznyújtással vagy békecsókkal. Ez különösen akkor fontos, ha meg nem értés, viszály van családunkban. A karácsony csodálatos alkalom a megbékélésre. Igyekezzetek az ünnepi időben minél többet együtt lenni az egész családdal. Énekeljetek együtt karácsonyi énekeket esténként! Amikor kántálók jönnek, ne akarjuk őket mindenáron szeszes italokkal itatni, tanuljunk meg keresztény módon ünnepelni!

A legnehezebb teher, amely nyomja az embert, a bűn. Jézus Krisztus azért jött, hogy ezt a terhet levegye vállainkról. Izajás próféta így ír róla: "Mert összetöröd terhes igáját, a vállára nehezedő botot." (9,3). "Mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme." (9,5). Ő a béke Királya , segítsen minket karácsony ünnepén, hogy megnyíljon számunkra üdvözítő ereje. Ezt kívánom mindnyájatoknak teljes szívemből.

Krisztus születik! Dicsőítsétek! Az Úr áldása reátok!

Milan Sasik