Az a titokzatos polittechnológia
Azt mondják, az idei választási kampány nem hasonlít majd az előzőekre. Persze naivitás lenne arra számítani, hogy minden, a választásokkal kapcsolatos gondunk-bajunk egyik pillanatról a másikra megoldódik majd, s például nem él vissza senki hivatali hatalmával, de a hozzáértők azt állítják, hogy ezúttal már nem lehet majd országos méretekben felhasználni az oly sokat szidott adminreszurszt. Helyette mind nagyobb teret nyernek majd az úgynevezett polittechnológiák.
Talán éppen azért, mert háttérbe szorul az adminreszursz, mind kiélezettebbé, szakszerűbbé és körmönfontabbá, egyben persze némileg civilizáltabbá is válik a választókért folytatott küzdelem. A megrendelők ma már általában nem követelik meg, hogy az erre vállalkozó szakemberek teljes egészében lebonyolítsák a kampányt, ehelyett leginkább szükség szerinti önálló projekteket határoznak meg bizonyos témákban és területeken. Ebből következik, hogy eltűnőben vannak a nagyobb, összeszokott kampánystábok is. A jövőben egy tipikus kampánystáb magja legtöbbször 2-3 személyből áll majd, akik kimondottan a kampány idejére szerződtetnek munkatársakat.
A folyamat még a 2002-2004 közötti időszakban kezdődött, s egybeesett az úgynevezett fekete pr-technológiák és az orosz szakemberek tömeges megjelenésével Ukrajnában. A jelenség meglehetősen nagy visszhangot és intenzív ellenszenvet váltott ki. Az orosz "piárosoknak" még azt is felrótták egyesek, hogy az ellenfél lejáratására, a versenyből való kiiktatására irányuló stratégiák mellett ők javasolták Viktor Juscsenko megmérgezését is. A mostani választási kampányban talán épp ezért igyekeznek az orosz szakemberek a háttérben maradni. Ukrán kollégáik persze ennek ellenére is "féltékenyek" rájuk némileg. A leggyakoribb "vád", hogy nem veszik figyelembe a helyi jellegzetességeket.
Kétségtelen, az elmúlt években kinevelődtek és megedződtek a saját kampányszakembereink, akik felkészültségüket tekintve alig maradnak el a moszkvaiaktól, óriási előnyük ugyanakkor az alapos helyismeret. Ennek ellenére az idén is sok az oroszországi "vendégmunkás", ráadásul pártállástól függetlenül minden számottevő politikai erő szívesen alkalmazza őket.
Az oroszok mellett nyugati szakemberek is beszállnak az idei kampányba. Egyes sajtóhírek szerint például Viktor Janukovicsnak, a Régiók Pártja vezérének kampányát francia szakértők segítik, s állítólag Ukrajnában jártak nemrég Bill Clinton volt amerikai elnök egykori tanácsadói is. Természetesen a szakma ilyen kiemelkedő egyéniségeinek szerepe leginkább a tanácsadásra, a vezető pártszemélyiségek arculatának kidolgozásában való részvételre korlátozódik. Az "idegenlégiósok" alkalmazását azonban leginkább magas áraik korlátozzák. A korábbi választások idejéből származó információ szerint egy moszkvai cég 20 millió dollárt kért egy ukrajnai párt teljes kampányának lebonyolításáért. Az ukrajnai piárszakemberek díjszabása lényegesen alacsonyabb. Egy honi cég általában havi 50 ezer dollárt számít fel egy 20 főnél nem nagyobb csoport munkájáért; egy hozzáértő tanácsadó havi bérezése pedig mintegy 10-15 ezer dollár.
Az efféle kampányok nem kizárólag jelszavak, beszédek és plakátok megírásából-kitalálásából állnak. Összetett programok, egész mozgalmak megszervezése is szóba jöhet, s bár erről senki sem beszél szívesen, ennek a munkának bizony nemegyszer a potenciális ellenfelek befeketítése, lejáratása is része lehet. A legtöbben mégis azt tartják döntőnek, miként tehetik megbízóik személyiségét és mondanivalóját mind karakteresebbé és emlékezetesebbé, hogyan emelhetik ki őket a gyakran ugyanazt valló konkurensek szürke tengeréből.
A megfigyelők szerint szakmai szempontból kevés újdonsággal szolgál az idei kampány, néhány ukrán jellegzetességet azonban máris kiemelhetünk. Ilyen pl. a mind több látványos show-elem a kampányban, a pártkongresszusokon. Egyesek ezt a tavalyi ukrajnai rendszerváltás örökségének tekintik, hiszen például az elnökválasztás idején kibontakozó ellenállási mozgalom a kijevi Majdanon is leginkább koncertek hosszú sorozatának, folyamatos show-műsornak tűnhetett sokak számára.
Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy márciusban már egyáltalán nem kell tartanunk a már-már megszokott választási trükköktől, csalásoktól. Reményeink szerint számottevően csökken majd a visszaélések száma, az új demokratikus választási kultúra végleges kialakulása azonban várhatóan néhány évtizedet vesz igénybe, s sikere elképzelhetetlen lankadatlan figyelmünk és kiállásunk nélkül. (Kárpátalja/Korreszpondent/liga.ua)
