2006. január 27.

Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épített város. Máté 5. rész 14. vers

Ti vagytok a világ világossága! Egy olyan súlyos mondat ez, amelyet nagyon meg kell gondolni. Az a furcsa ezzel a mondattal, hogy nem felszólítás. Nem azt halljuk, hogy legyünk világosság. Nem is arról beszél, hogy lehetőségünk van arra, hogy világosság legyünk. Ez egy kijelentés. Ezek a szavak most hozzánk is szólnak: ti vagytok a világosság. Azt hiszem, ezer dolog motoszkál ott bennünk, amikor ezt mondják nekünk. Talán azt mondjuk: "én nem vagyok világosság; éppenséggel sötétség vagyok." Vagy arra gondolunk, hogy "nem vagyunk elég jók, nem érdemeltük ki, hogy minket bárki is világosságnak nevezzen". Lássuk jól, testvéreim, Jézus azokat az embereket nevezi világosságnak, akiket néhány verssel korábban szegényeknek, síróknak, üldözötteknek mondott. Ezzel a kijelentéssel ugyanazok az emberek világossággá, hegyen épített várossá válnak. Jézus nem azért nevez minket bárminek is, mert megérdemelnénk. Nem erkölcsi minőségünk miatt vagyunk fény a világban. Sokkal inkább azért, mert Jézus annak nevez minket. Szavaival világossággá tesz minket. Az ő szavai tesznek minket azzá, amik vagyunk. Az ő hívása, az ő szavai formálnak minket fénnyé. Jézus Krisztus feláll a hegyre, és azt mondja: ti vagytok a világosság. Megszüntetitek a lelki, szellemi sötétséget. Ti mutattok utat az embereknek. Azt mondta Isten kezdetben: "Legyen világosság." Most pedig azt mondja: "Ti vagytok a világosság." Az ő szava szól, ami megteremti a fényt. Jézus hív minket, hogy fény legyünk.

Barta Zsolt