Új tanterv, új lehetőségek, új problémák
Vélemények az új magyar nyelvi és irodalomtantervekről
A magyar nyelv és irodalom új tantervek és tankönyvek alapján való oktatásának sajátosságai a 12 éves képzésben címmel rendeztek minap kétnapos országos tudományos-módszertani konferenciát Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. Az új tantervekről a konferencia néhány résztvevőjét, a Rákóczi-főiskola szakembereit, vidékünk gyakorló pedagógusait, a konferencia előadóit kérdeztük.
Dr. Kész Margit, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára: – Fontosnak tartom, hogy az alsó osztályokban végre megjelennek a kortárs irodalmi alkotások is, hogy az állami követelmények mellett újabb szempontok is érvényesülhetnek, például figyelembe veszik az irodalmi párhuzamokat, amelyekre eddig nem figyeltünk eléggé. Lényeges ebben a programban a tantárgyak közötti kapcsolat, tehát az irodalomnak például a földrajzzal, a történelemmel stb. való összekötése, illetve a művészetekkel való kapcsolat, hiszen az irodalom nem csak adatok, művek halmaza. Az irodalmi alkotásokat el kell helyeznünk az adott korban, a korabeli művészetek között, s az új program megfelel ennek a követelménynek is. Különösen közel áll a szívemhez, hogy a népköltészeti alkotások között olyan új műfajok jelennek meg, mint az archaikus ima, regösének stb. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert csak egészséges gyökerekből nőhet ki egészséges gyümölcs.
Riskó Márta, a Beregszászi Magyar Gimnázium tanára:– Szerintem az új tantervekben az a legfontosabb, hogy mind a nyelvtan, mind az irodalom tanításában az új koncepciót tükrözik, vagyis a nyelvtannak a beszédkészségre kell koncentrálnia, az irodalomtanításnak pedig élményszerzőnek, olvasóvá nevelőnek, erkölcsi mérceadónak kell lennie. Nagyon nagy baj azonban, hogy csökkent az óraszám, ami egyrészt igazságtalan, másrészt ellehetetleníti a tanárok munkáját. Reméljük, hogy a jövőben sikerül ezen a helyzeten javítani, ha elég kitartóan kérjük az óraszám bővítését.
Gulácsy Éva, a Munkácsi Szent István Líceum tanára:– Sajnálatos, hogy ki kellett hagyni a 12. osztályos irodalomtantervből olyan alkotókat, mint Ottlik Géza, Szabó Lőrinc, Márai Sándor, Tamási Áron, Proust, Hemingway vagy Sartre, pedig úgy érzem, hogy egy Európai Unióba igyekvő országban fontos lenne az általános műveltség. Az óraszámcsökkentés leginkább a végzős diákokat érinti kedvezőtlenül, hiszen őket már közvetlen "fenyegeti" az érettségi és a felvételi vizsga. Ilyenkor döbbenünk rá igazán, milyen sok minden nem fért bele a tananyagba. A készségfejlesztés mellett szerintem igenis szükség van a lexikális tudásra, a széles körű tájékozottságra. Műveltség híján az ember könnyen válik befolyásolható, manipulálható és igénytelen fogyasztóvá. Pozitívumként könyvelhetjük el viszont azt, hogy végre egységes tantervvel dolgozhatunk.
Horkay Zsuzsanna, a Beregszászi Magyar Gimnázium tanára: – Ami a nyelvtant illeti, abban semmi új nincs, hiszen az egy egységes tantárgy. A program ugyanakkor megnyugvást jelent a pedagógusnak, amennyiben láthatja, hogy mire kell figyelmet fordítania, s ha követi ebben a tantervet, akkor biztos nem vét hibát. Az új programon belül kiemelném a beszédkészség fejlesztését. Tudjuk, hogy a gyerekeink nagyon feszültek, ha fel kell szólalniuk, önállóan kell beszélniük. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére adhatnak több lehetőséget a jövőben a nyelvtanórák. Ugyanakkor a tanár feladata, hogy egyensúlyt tartson a tárgyon belül a készségfejlesztés és az ismeretek elsajátítása között. Vannak ugyan olyan nyelvtani ismeretek, amelyek úgy is elsajátíthatók, hogy nem magoljuk be őket szóról szóra, léteznek azonban olyanok is, amelyeket feltétlenül meg kell tanulni.
Dr. Csernicskó István, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettese:– A legfontosabb, hogy elkészült a 12 éves képzésre való áttéréshez szükséges tanterv. Lényeges, hogy úgy tekintsünk erre az áttérésre mint folyamatra, amely csak most indult el. Pillanatnyilag még csak az ötödik osztályban dolgoznak ezen tanterv alapján a pedagógusok, s az elkövetkező években fokozatosan vezetik be azt osztályról osztályra a felsőbb évfolyamokon is. Tehát van még idő arra, hogy a pedagógusok szakmai, módszertani észrevételeit beépítsük a programba. A mostani beregszászi konferencia is éppen arra kínált nagyszerű lehetőséget, hogy az oktatási rendszer irányítói, a gyakorló pedagógusok, a tantervet kidolgozó szakértői gárda, valamint a tankönyvek írói-készítői megbeszélhessék a problémás kérdéseket, vitatkozzanak, ütköztessék a különböző véleményeket. Azt reméljük, hogy mindennek eredményeként egy olyan programot sikerül kialakítani, amelyről elmondható, hogy annak az alapján valóban lehet tanítani, méghozzá úgy, ahogyan szeretnénk.
