Edda-varázs Kárpátalján

2006. április 28., 10:00 , 276. szám

Profi koncertek, klaszszikus dalok, dübörgő rockzene és óriási hangulat – röviden így írhatók le az Edda Művek beregszászi, tiszapéterfalvai és ungvári koncertjei. Még csak áprilist írunk, azaz előttünk az év java része, de aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, az Edda múlt heti kárpátaljai turnéja az év könnyűzenei eseménye volt kies vidékünkön.

Az Edda Művek (Pataky Attila – ének, Alapi István – szólógitár, Hetényi Zoltán – dob, Gömöry Zsolt – billentyűs hangszerek, Kicska László – basszusgitár) fellépését óriási érdeklődés előzte meg. Mint Gál István, a turné kárpátaljai szervezője, a Fesztivál Programirodának a vezetője lapunknak elmondta, csupán Beregszászban ezer jegyet adtak el elővételben az 1988 után ismét vidékünkre látogató együttes koncertjére, ami helyi viszonylatban egyfajta rekordnak tekinthető.

Persze Kárpátalja meghazudtolta volna kelet-közép-európai mivoltát, ha sikerül zökkenőmentesen lebonyolítani egy ilyen volumenű rendezvényt. Az együttes felszerelését szállító két kamionnak ugyanis a szervezők szerint majdnem kereken 24 órára volt szüksége, hogy átjusson az államhatáron – nem úgy, mint a csempészett benzinnek –, miáltal az első, a beregszászi Amfiteátrumba április 20-ra meghirdetett koncert több mint egy órás késéssel kezdődhetett csak el. A nézőtéren addigra összegyűlt mintegy háromezres közönség azonban türelemmel és kitartással viselte a csúszást és a nyakába csepegő hűvös áprilisi esőt.

Amikor azonban végre megérkeztek a teherautók, az Edda-stáb technikusai és helyi segítőik bámulatos gyorsasággal és hozzáértéssel varázsolták helyére a több tonnányi hang- és fénytechnikai berendezést, hogy mielőbb színpadra léphessen az előzenekar, a budapesti Scorpions Tribute Band, amely "névadója", a német Scorpions együttes immár klasszikussá nemesedett melódiáival varázsolt igazi koncerthangulatot a beregszászi arénába.

A helyi szervezés egyébként semmivel sem maradt el professzionalizmus tekintetében a gyakorlott magyarországi zenecsinálók produkciójától. A helyszínt biztosító ungvári Basztion cég emberei például úgy tartották kézben az eseményt, hogy szinte láthatatlanok voltak, nem zavarták a szórakozni vágyókat. Ugyancsak a szervezőket dicséri, hogy nem volt hiány üdítőben, sörben, harapnivalóban sem, tehát az időjáráson kívül nem akadályozta semmi a zavartalan "műélvezetet".

Végül megérkeztek az Edda zenészei is, s hamarosan feldübörögtek a színpadon a több ezer ember által olyannyira várt ismerős dallamok. Bár időközben eleredt az eső, a hallgatóság óriási lelkesedéssel fogadta az egymást követő Edda-klasszikusokat – Minden sarkon álltam már, A hűtlen, A kör, Éjjel érkezem stb. –, s az újabb kori szerzeményeket is. A szakadó esőben bőrig ázó, ámde végtelenül boldog közönség soraiban egészen éjfélig énekelték önfeledten a jól ismert strófákat az esernyőjük alatt meghúzódó negyvenesek és ötvenesek, a színpad közelében pedig ott tomboltak az égi áldást jobbára fedetlen fővel fogadó tizen- és huszonéves, azaz legifjabb rajongók. Kárpátalján is bebizonyosodott hát az a már-már közhelyként szajkózott, ám senki által kielégítően meg nem magyarázott állítás, miszerint az Edda-dalok maradandók és generációkat képesek összekötni.

Másnap este a két magyarországi rockegyüttes Tiszapéterfalván lépett fel a helyi stadionban mintegy 800, a beregszásziakhoz hasonlóan fanatikus hallgató előtt, végül szombaton délután következett az ungvári Junyiszty Sportcsarnok, ahol mintegy ezer rajongó előtt "dübörgött a banda".

Bár a körülmények nem mindig voltak ideálisak, elmondhatjuk, hogy mindhárom helyszínen összességében profi produkciót láthatott-hallhatott a pénzéért a nagyérdemű közönség, s olyan élménnyel gazdagodhatott, amely legalább annyira maradandó, mint a 70-es, 80-as évek magyarországi könnyűzenei együtteseinek az idősebbek által máig sokat emlegetett kárpátaljai fellépései. Azért reméljük, hogy az Edda Művek legközelebbi kárpátaljai turnéjára nem kell újabb 18 évet várnunk...

solt