Érettségi ukránból: szabad választanunk

Mit kell tudni az ukrán nyelv érettségi vizsgáról a kárpátaljai magyar tannyelvű középiskolákban? Sokan keresték meg ezzel a kérdéssel a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetséget (KMPSZ) és lapunkat is az utóbbi időben, holott az oly fontos vizsgától már csak napok választanak el bennünket. A kérdésről dr. Orosz Ildikó megyei tanácsi képviselőt, a KMPSZ elnökét kérdeztük.

– A legkülönfélébb hírek jutottak el az oktatási intézmények diákjaihoz, valamint szüleikhez és pedagógusaikhoz az idei érettségi vizsgák kapcsán, ezért tájékoztatást kértem az ügyben. Így kaptam kézhez Herczog György körlevelét, melyben a megyei tudományos és oktatási főosztály vezetője tájékoztatja a járási és városi oktatási osztályok irányítóit az ukrán nyelvvizsga lebonyolításával kapcsolatos tudnivalókról a nemzetiségi iskolák kilencedik, illetve tizenegyedik osztályában. Ezek szerint a főosztály kérésére az oktatási minisztérium ebben a tanévben is engedélyezte a kárpátaljai nemzetiségi iskolák számára, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan a 9. osztályos kibocsátó és a 11. osztályos érettségi vizsgát ukrán nyelvből kivételként tollbamondás formájában bonyolítsák le ott, ahol objektív okokból a diákok ukrán nyelvtudása alacsony. Véleményem szerint, esetünkben számos objektív ok létezik. Ilyen például, hogy az iskolai kézi-szótárak még nem jutottak el az iskolákba, hogy máig hiányoznak oktatási intézményeinkből a szakképzett ukrántanárok, a második nyelv oktatásához szükséges segédanyagok, kidolgozott módszerek stb. Ennélfogva, logikusnak tartom, hogy a levél felszólítja a járási oktatási vezetőket, hogy felelősen döntsenek arról, melyik vizsgáztatási formát választják a diákok a felajánlottak közül.

– Milyen lehetőségek közül választhattak az iskolák?

– A 9. osztályban az oktatási minisztérium által megadott szöveg mintegy 70 szóval csökkentett változata, vagy a regionális, vagyis megyei szinten összeállítandó szöveg alapján írandó tollbamondás között lehet választani. A 11. osztályban három lehetőség kínálkozik. Az egyik az oktatási minisztérium által közzétett témára írandó tartalomírás, a másik a regionális szinten kiválasztott szöveg alapján megírandó tartalomírás, s végül a harmadik a tollbamondás.

– Mi lett a levél sorsa?

– A megyei oktatási főosztály levele alapján a járási oktatási osztályoknak kellett informálniuk az iskolákat, s egyben a felmérések és a tanulók kérvényei alapján tájékoztatást kérni a helyben választott vizsgaformáról. Ez, megítélésem szerint, azt jelentette, hogy minden egyes iskolában meg kellett volna tárgyalni a kérdést a diákokkal és a szülőkkel, megadva nekik a szabad választás lehetőségét, majd a diákok kérvényei alapján jelezni a felsőbb hatóság felé a döntést. Mindebből számomra az következik, hogy jelen esetben a pedagógusoknak, mindenekelőtt az iskolaigazgatóknak óriási a felelőssége abban, hogy az adott iskolában milyen az információáramlás, s hogyan hajtják végre a kapott utasításokat. Egy adott iskolaigazgató által a járási hatóságnak küldött információ egyértelműen megmutatja, hogy mennyire vállalja fel oktatási intézménye képviseletét, fel meri-e vállalni, hogy milyenek helyben az ukrán nyelv oktatásának objektív feltételei.

– Mi lett a levél következménye?

– Vannak iskolák, ahol a diákok és szüleik tájékoztatása, s ennek alapján a járási oktatási osztályok informálása rendben megtörtént, s vannak, ahol nem. Ezért van az, hogy máig oly sokan érdeklődnek arról, valójában mi is a helyzet az ukrán-vizsga kérdésében. Különösen nevetségesnek tartom az afféle félretájékoztatásokat, miszerint az, aki a tollbamondást választja, nem kaphat igazán magas osztályzatot. A minisztérium engedélye alapján kiadott megyei rendelet választható vizsgaformákról beszél, és sehol nem írják le, hogy azokat különbözőképpen kellene minősíteni. Ez egyébként abszolút antidemokratikus lenne. Természetesen lehetnek oktatási intézmények, amelyek sajátosan értelmezik a rendeletet. A Munkácsi 3. Sz. Rákóczi Ferenc Középiskolában például az a határozat született, hogy a tanulók tollbamondást írnak, kivéve azokat, akik jól szerepeltek a városi ukrán tantárgyi vetélkedőn, mert ők vállalhatják a tartalomírást is. Azt az eljárást viszont egyáltalán nem tartom logikusnak, amelyről az Ungvári járás néhány iskolájából érkezett hír, miszerint az éremesélyes diákoknak kötelező a tartalomírást választani, hiszen a megyei oktatási főosztály levelében semmi ilyesmiről nincs szó. Arra is felhívnám a szülők figyelmét, hogy az emelt szintű, egyben felvételit is jelentő érettségit sem teheti kötelezővé az iskolaigazgatóság (ez az érettségiforma egyelőre csak a Munkácsi járásban és Ungváron választható), mert jelenleg ez is csupán egy önként vállalható lehetőség a diákok számára, nem pedig kötelező érvényű eljárás. Végül az ukrán nyelvvizsga kapcsán ismételten hangsúlyozni szeretném a szülők számára a civil kurázsi szerepét. Fel kell hívni a pedagógusok, igazgatók figyelmét, hogy a döntéseket ne a gyermekek és szülők helyett hozzák meg, hanem a kiadott rendeletek értelmében, velük együtt határozzanak, a gyermek érdekeit szem előtt tartva.

solt