Az ékszerek técsői mestere

2006. június 30., 10:00 , 285. szám

Csillogó aranygyűrűk, szikrázó gyémántok, visszafogott eleganciájú ezüstláncok - talán a leggyakrabban vásárolt ajándékok. Manapság már igazán széles választék áll a vásárlók rendelkezésére, de vajon elgondolkodunk-e azon, hogyan készülnek ezek a finom remekművek, mennyi türelem, precíz munka szükséges ahhoz, hogy egy-egy jól sikerült ékszerré alakuljanak át a nemes anyagok? Az ékszerkészítés szakmai fortélyairól kérdeztük Diósi József técsői aranyművest.

- Hogyan lesz valaki ékszerész? Hol lehet ezt a szakmát megtanulni?

- Én semmi mással nem foglalkoztam az ékszerészeten kívül. A középiskola befejezése után Donyeckben tanultam egy iparművészeti szakiskolában az ötvösmesterséget, ahol 1980-ban végeztem. Kezdetben az Ungvári Szolgáltatási Vállalat (Rembittechnika) técsői műhelyében dolgoztam egy kollégámmal, akkor jobbára csak törött ékszereket javítottunk. A nyolcvanas évek végén alapítottam saját céget, ahol a munkatársaimmal magunk készítünk ékszereket, igény esetén egyedi darabokat is. Szinte a nulláról indultunk, ezért állítom: nincs igaza annak, aki azt mondja, hogy pénz kell az üzlethez. Én azt mondom, hogy ha valaki nagyon akar valamit, azt el lehet érni pénz nélkül is.

- Milyen szerszámokat használ egy ékszerész?

- A műhelyben látható szerszámok nagy részét egyedül készítettem. Repülőgép-technikusi végzettségem is van, ezt jól tudom kamatoztatni a szerszámkészítésnél. Egy ékszerész egyébként nagyon sok szerszámot használ, minden munkafolyamatnál másokat. Nekem a lehetséges szerszámoknak még az 50 %-a sincs meg. Például öntésnél és kézimunkákhoz különféle fogókat, fűrészeket használunk, nagyon fontos az elektromos kemence is; a modern technológiát képviselik az ultrahangos "mosóink", amelyekkel a szennyeződést gyorsan és tökéletesen el lehet távolítani az ékszerek legkevésbé hozzáférhető pontjairól is. De alapszerszám a henger is, amellyel a kiöntött fémet hengereljük, a gravírozó kések, tűk. Végül is egy ékszerész műhelyében kicsiben miden megvan, ami egy fémipari kombinátban, csak itt minden egészen kis méretű. Persze az enyémnél jóval komolyabb műhelyt is be lehetne rendezni, de ahhoz már határtalanul sok pénz kellene, és őszintén szólva Técsőn nincs is igény a mienknél komolyabb műhelyre.

- Hogyan tudnak kiönteni egy a megrendelő által kitalált különleges formájú gyűrűt?

- A munkafolyamat több lépésből áll. Először gumiból kivágunk egy összeilleszthető formát, ez a legnehezebb, legprecízebb munkát igénylő része a folyamatnak. A gumiformába speciális viaszkeveréket töltünk, amely ha megszilárdul, már kész is az Ön gyűrűje, igaz, ekkor még csak viaszból. A viaszgyűrűt a legmegfelelőbb formájúra lehet reszelni, majd egy olyan hengerbe tesszük, amit teletöltünk folyékony gipsszel. Száradás után a már elkészült gipszformából hevítéssel kiolvasztjuk a viaszt, és helyére öntjük a fémet. A gipszforma összetörése után már kész is a legbizarrabb formájú ékszer.

- Mi az, amit a leggyakrabban kérnek a megrendelők?

- Többnyire régi ékszereket hoznak javításra, átalakításra. Készítünk ugyanakkor karikagyűrűket, és különféle láncokat is. Az utóbbi időben divatossá váltak az ezüst ékszerek, sokan csak azt keresik. Az arany ékszerek között most a köves gyűrűk a menők, a karikagyűrűk közül újabban inkább a gravírozottakat és a többszínű aranyötvözetből összeforrasztottakat keresik, divat a nikkellel, palládiummal vagy ezüsttel ötvözött fehérarany is.

- Önök milyen anyagokból, fémekből készítik az ékszereket?

- Arannyal vagy ezüsttel igen, platinával nem dolgozunk, mert nincs rá igény. A drágakövekhez is kell egy kicsit értenie egy ékszerésznek, bár a kőfoglalás egy külön szakma, amihez külön szerszámokra van szükség. Azt, hogy gyémántról van-e szó, biztosan meg tudom állapítani, de hogy milyen értékű, csak nagyságrendileg, mert ahhoz komolyabb műszerek kellenek. Indokolt esetben Lembergben az Értékbecslő Hivatalhoz kell fordulni.

Az, hogy egy ékszer milyen fémek ötvözetéből készült, mekkora az aranytartalma, próbasavak és próbatűk segítségével tudjuk megállapítani. Nálunk az úgynevezett ukrán arany háromkomponensű ötvözet, az arany mellett még ezüstöt és rezet is tartalmaz. A vörösesebb török arany csak rézből és aranyból áll. Mi az általunk vásárolt tört aranyból leggyakrabban az ukrán szabványnak megfelelő háromkomponensű aranyat csinálunk, vagy 585-öst (58,5 %-a arany, a többi ötvöző anyag), vagy 920-ast (92 %-a arany, a többi adalék).

- Jól meg lehet élni az ékszerészetből? Milyenek az árak?

- Eddig még nem panaszkodhatok, igaz, nem lettem milliomos, ahhoz nagyon sok pénzt kellene befektetni ebbe az iparba.

Az árainkat ha összehasonlítjuk az ungvári vagy lembergi árakkal, akkor azt kell mondjam, mi kb. 30 %-kal olcsóbban dolgozunk.

- Kik dolgoznak még Önön kívül itt a műhelyben és az üzletben?

- A feleségem, illetve még két ékszerész. A kézzel készített láncokat Balogh Elemér csinálja, aki eredetileg történelemtanár, de pályát módosított. Nádasi István pedig már a fiatalabb nemzedéket képviseli, ő Nyíregyházán tanulta az ötvösszakmát egy ottani szakközépiskolában és most itt dolgozik velünk.

- Az ékszerészszakma szinte már művészet. Szokott-e saját örömére tervezni, alkotni?

- Van olyan ékszerészet, amelyik művészet, de a legtöbb ékszerész műhelyében, így az enyémben is, inkább ipari termelés zajlik. Fiatalabb koromban persze sok egyedi ékszert, gyűrűt csináltam magamnak, illetve ismerőseimnek ajándékba. Ma már leggyakrabban a megrendelt típusékszereket gyártjuk.

- Milyen más művészeti ágakat kedvel?

- Természetesen nagyon szeretem a festészetet és az iparművészet összes ágát. A fiam is iparművészetet tanul. Terveim között szerepel, hogy nyitok egy galériát az ékszerészeti üzletem egyik részében, ahol ismert kárpátaljai festők képeit vásárolhatják meg a Técsőre látogatók.

Badó Zsolt