"...a remény zászlaját a por fölött tartjuk..."

Turul – 2006

2006. július 21., 10:00 , 288. szám

Idén tizenhetedik alkalommal rendezte meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a hagyományos Turul-ünnepséget Tiszaújlak és Tiszabökény határában, a Tisza partján magasodó, ősi madarunk uralta obeliszknél, melyet a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának helyén emeltek a hálás utódok.

Az ukrán és a magyar Himnusz elhangzása után Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke mondott ünnepi beszédet. Mint rámutatott, a Rákóczi-szabadságharc kezdetét és végét jelző dátumok nem tükrözik azt a mérhetetlen erőfeszítést, áldozathozatalt és szenvedést, amit a szabadságharc hosszú évei jelentettek. Talán azáltal érzékeltethetők valamelyest az akkori próbatételek, ha figyelembe vesszük, hogy csupán 2003, a Rákóczi-emlékév óta hány megpróbáltatáson kellett átesnie a kárpátaljai magyarságnak, vélte a szónok. Mint mondta: napjaink választásai, politikai csatározásai aligha mérhetők a háromszáz évvel ezelőtti korszak fegyveres küzdelmeihez, mindazonáltal emlékeztetett, hogy akár régen a harcoktól, a következményeket tekintve úgy függ ma sorsunk a szavazatoktól. Kovács Miklós örömmel állapította meg, hogy a kárpátaljai magyarság évről évre rendületlenül összegyűl a közösség legjelentősebb tömegrendezvényén, hiszen a nemzet sorsa a saját kezében van. Ugyanakkor, mutatott rá, a nemzet nem ugyanaz, mint a lakosság, az előbbi tagjai mindig kevesebben vannak az utóbbiénál. "A nemzet azokból áll, akikben megvan az az érzés, hogy össze kell kötni a múltat a jövővel, fenn kell tartani a múlt hagyományait, meg kell őrizni értékeit a jövő számára" – mondta a szónok. Mint hozzátette: vannak, akik ezt az erőfeszítést csak oldalról figyelik, sőt kihasználják, míg mások azzal a gesztussal, hogy évről évre részt vesznek e megemlékezéseken, jelzik, hogy meg akarják tartani a nemzetet, s velük együtt a remény is megmarad. Nehezen feldolgozható a tény, hogy a magyar szavazatok majd felét meg lehetett vásárolni a választásokon, de a magyar nemzet kárpátaljai része mégiscsak tette a dolgát, s eleget tett ahhoz, hogy "a remény zászlaját a por fölött tartsuk" – mondta végezetül Kovács Miklós.

Köszöntőjében Oleg Ljubimov, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke párhuzamot vonva a 300 éve történtek, illetve a jelen között úgy fogalmazott, hogy az egymással vállvetve küzdő ukrán és magyar őseinkhez hasonlóan kijevi politikusainknak is tanulniuk kellene az összetartást, céljaink és jogaink közös képviseletét. A magyarok és az ukránok ma is békében élnek ezen a vidéken, állapította meg a szónok, azt kívánva végezetül, hogy az egyetértés a jövőben is megmaradjon.

Csatlakozva az előtte szólóhoz Juliusz Krasznaj, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökének helyettese ugyancsak kiemelte a Cum Deo Pro Patria et Libertate jelszó alatt e síkon csatába szállók nemzeti sokszínűségét és egységét, sok erőt és egészséget kívánt ahhoz a szebb és jobb jövőért vívott küzdelemhez, melyet ma nemzeteink a független Ukrajna zászlaja alatt vívnak.

Csengeri János, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa Beregszászi Irodájának vezető konzulja beszédében mindenekelőtt a 303 évvel ezelőtti eseményeket idézte fel, rámutatva a szabadságharc első győztes csatájának történelmi jelentőségére, mely, mint mondta, a török uralom alól felszabadult magyarság első jelentős szabadságharca volt az erőszakos asszimilációjára törekvő Habsburg abszolutizmus ellen. "A Rákóczi-szabadságharc tétje, mint történelme során már annyiszor, a magyarság fennmaradása volt" – fogalmazott Csengeri János, emlékeztetve, hogy fennmaradásunkról szól a mai, immár 17. alkalommal megrendezett Turul-ünnepség is. A megmaradás legfontosabb záloga a ma még több helyen hiányzó egység a magukat magyarnak valló emberek között – mondta a szónok. A magyarországi megszorító intézkedések, reformok nem hagyják érintetlenül a határon túli magyarsággal kapcsolatos anyaországi intézményrendszert sem, ugyanakkor, mint rámutatott, tudomása szerint a kormányzati tervekben nincs szó a Kárpátaljára irányuló támogatások megvonásáról, összegük csökkentéséről. Az intézményi átalakítás során nem sikkad el a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola anyaországi támogatása sem, mutatott rá a konzul. Mint kifejtette, a lehetőségek örvendetes bővülését jelenti, hogy ez év őszétől már a főiskola felújítására is lehet benyújtani pályázatot. Csengeri János Magyarországnak a schengeni rendszerhez történő csatlakozása kapcsán nem kívánta elbagatellizálni a kárpátaljai aggodalmakat, mindazonáltal úgy vélte, hogy már az eddig meghozott intézkedések is jó hatékonysággal biztosítják a beutazás lehetőségét az anyaországba a csatlakozást követően, s mint hozzátette, nem kell alábecsülni a nemzeti vízum jelentőségét sem, miután a csatlakozás után jelentősen megnöveli majd Magyarország lehetőségeit a nemzeti hatáskörben kiadható vízumok területén. A kishatárforgalmi igazolványok majdani bevezetését is felemlítve, Csengeri János úgy vélte, hogy a helyzet nem kilátástalan. Végezetül a szónok arra kérte hallgatóságát, adjanak egy esélyt az új magyar kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos programjának, működjenek közre annak megvalósításában mindannyiunk közös hasznára.

A Szózat eléneklését követően a résztvevők elhelyezték virágaikat és koszorúikat az emlékműnél.

solt