Egyre több a trágár bekiabálás

Bajban a Kaszony FC

2006. augusztus 11., 10:00 , 291. szám

Tudatában vagyok annak, milyen nehéz is fenntartani egy futballcsapatot, különösen ezekben az ínséges idokben, amikor alig jut pénz a kultúrára és a sportra. Valahogy azért a legtöbb településen - mint például Beregsomban, Zápszonyban, Nagybégányban, Bátyúban - a lakók, a vállalkozók, az ott muködo vállalatok vezetoi mindig tudnak, pontosabban akarnak segíteni a helyi futballcsapaton. Mezokaszonyban azonban más a helyzet: bizonyos szempontból talán jobb, más szempontból rosszabb.

Elso szempont. A mezokaszonyi ifjúsági csapatban - mint más faluban is - ebben az évben rekordszámban játszanak a gyerekek. Ha nem is sok idore, de legalább pár órára lemennek a pályára focizni, sportolni.

A második szempont az, hogy nehéz dolog egy faluban összeszedni annyi embert, amennyibol össze lehet állítani egy jó csapatot. Ez a nehézség Mezokaszonyban nem áll fenn, mert mind az ifjúsági, mind a felnott csapat focistáinak 99 százaléka helybeli. Ezért is lenne nagy kár, ha a nagy múltú futballcsapat pénzhiány miatt megszunne. Pedig nem sok kellene ennek a csapatnak abból a fránya pénzbol! Egy idényben 17 hazai mérkozés van. Egy játékvezetonek a bére játékonként 50 hrivnya, a benevezési díj 200 hrivnya, és kiutazásonként 20-30 liter üzemanyagra van szükség. Ezt más csapatoknál a falu vállalkozói és vezeto pozícióban levo emberei megoldják. Nem tudom, hogy nálunk, Mezokaszonyban miért olyan nehéz eloteremteni a szükséges pénzmennyiséget, pedig a falu területén 5 benzinkút muködik és 30 vállalkozó tevékenykedik.

Harmadik szempont - az emberek hozzáállása. Van egy ember, aki önkéntesen hajlandó minden mérkozésen körbejárni a kilátogatókat egy adománygyujto ládikával, melybe mindenki belátása szerint dobhat pénzt (belépodíj gyanánt). A tavaszi mérkozések során nem volt ritka az olyan eset, amikor 60-100 ember csupán összesen 2-3 hrivnyányi összeget dobott a ládikába... Az elmúlt félév is úgy telt el a Kaszony FC háza táján, hogy ha nincs 2-3 támogató, ha saját magunk nem megyünk nagyobb vállalatoktól pénzt "kunyerálni", akkor már 2-3 mérkozés után megszunt volna a csapat.

De a legfájóbb pont a csapat számára a szurkolók viselkedése. Sok helyen fordultam már meg játékosként, de a legnegatívabb szurkolói viselkedést sajnos idehaza tapasztaltam. Másutt a szurkolók együttéreznek a csapattal, még akkor is lelkesítik a fiúkat, ha nincsenek a legjobb formában. Mezokaszonyban, ha netalán vesztésre áll a csapat, nem a buzdítás hangzik, hanem a szitkozódás, a trágár bekiabálás.

Gondolataimat zárva szomorúan kell konstatálnom, hogy ha valamilyen csoda nem történik, a beregszászi járási bajnoki szezon második felére anyagiak hiányában már nem tud kiállni a Kaszony FC. Úgyhogy, Tisztelt Szurkolók, Tisztelt Mezokaszonyiak, megszunhet a sokak számára egyetlen vasárnapi szórakozási lehetoség - a futballmérkozés.

Dancs Sándor,