2006. október 27.

A Római Katolikus Egyház a mai vasárnapon a jerikói vak meggyógyítását olvassa. (Márk 10,46-52)

Bartímeus, a jerikói vak, koldulásból tartja fenn életét. Az ószövetségi Biblia tanítása szerint minden betegség az emberi bűn következménye. Úgy tartják a betegről, hogy vagy ő vétkezett, vagy a szülei. Mások szerint, de még talán Bartímeus szerint is megérdemli a betegséget, mivel valaki vétkezett. Jézus nem ebben az esetben, hanem máskor beszél erről a felfogásról. Nem tagadja, hogy e betegség a bűn következménye, de nem is állítja. Minden bűnt követhet, vagy követni fog szenvedés. Jézus tanítása szerint nem lehet egyértelműen kimondani, hogy aki beteg, az bűnös. Amennyire lehet, annyira enyhíteni kell a fájdalmat, gyógyítani kell a betegséget - ezt is tanítja a csodáival. Ugyanakkor a kereszten azt is tanítja, hogy azt a fájdalmat, amin nem lehet enyhíteni, azt fel kell ajánlani az Úristennek mint áldozatot.

Lelki értelemben bármelyikünk lehet a jerikói vaknak a helyzetében, vagyis lehetünk lelkileg vakok, élhetünk lelki sötétségben. Bartímeus így kiált: "Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!" A kiáltásában, a kitartásában benne van a hite. Hisz Jézusban, hogy képes meggyógyítani. Benne van ebben a kiáltásban a bűnbánata. A lelki vakságból a világosság felé úgy tudunk haladni, ha mi is így kiáltunk, hogy: "Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!" A mi lelki szemeink is fokozatosan úgy nyílhatnak meg, ha keressük Jézust, ha megyünk Jézushoz és ha hajlandók vagyunk bűnbánatot tartani. Ha ezt a két lépést megtettük, akkor utána követnünk kell Jézust, mint Bartímeus, keresni és megtenni az Úristen akaratát.

Pogány István