2006. december 29.

2006. december 29., 09:00 , 311. szám

"Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem". Zsoltárok könyve 32. rész, 5. vers.

Az óesztendő utolsó napjaiban sokféle összefoglalás készül a mögöttünk maradt évről. Legnagyobb katasztrófáktól kezdve a legszebb gólokig, a világrengető politikai eseményektől kezdve az emberi teljesítőképesség határait súroló rekordokig.

Azonban a múlt esztendő árnyoldalait ilyenkor kevésbé veszi elő az emberiség. Ami szenzáció, ami figyelmet felkeltő híranyag, azt összefoglaljuk, lajstromot készítünk arról, de amit szégyellnünk kellene, azt nem halljuk a televízió, rádió hangszóróiból, nem olvassuk az újságok hasábjain. Hány éhező gyermek pusztult el ebben az esztendőben? Hányan haltak bele olyan betegségekbe, amelyeket bizonyítottan a felelőtlen, mértéktelen élet okozott? Hány olyan üzletkötés született, amelyiknél egyértelműen a másik ember megkárosítása által gazdagodott meg valaki? stb.

Ilyen összefoglaló nem készül ilyenkor. Az emberi hanyagságról, nemtörődömségről, gazságról nem illik beszélni. Ezzel nem illik elrontani a mulatozó ember-milliárdok kedvét. De ez nem vezet sehová, pontosabban, csak egy irányba - a végső pusztulásba. A bűneink, vétkeink, egyáltalán az istentelen életünk eltagadása, a hibáink palástolása, tévedéseink büszkeséggel, beképzeltséggel való beborítása a lehető legrosszabb viselkedési forma. Nem ezt látjuk a zsoltár írójának az életében: "Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak..."

Ő bűnlajstromot is készít életében, nem takargatja, nem ferdíti, vagy magyarázza meg a valóságot, ahogyan mi szoktuk.

Határozzuk el mi is ennek az esztendőnek a végén: bevallom hűtlenségemet az Úrnak, megvallom vétkemet, bűneimet nem takargatom!

Mert csak így lehet tiszta lappal indulni: "... és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem".

Jézus Krisztus mondja: "Megbocsáttattak a te bűneid" (Lukács evangéliuma 7, 48).

Ő hirdeti ma is a bűneit látó, és bűneit bánó ember számára ezt. Legyen ennek az esztendőnek az utolsó órái között olyan idő, amikor elcsendesedve hátratekintünk és elősoroljuk azt, amiben vétettünk Isten és embertársaink ellen, és kérjük őszinte szívvel, bűnbánattal: "bocsásd meg a mi vétkeinket" (Máté 6, 12).

Tóth László,