Interjú Milován Sándorral

2007. február 23., 09:00 , 319. szám

A közelmúltban magas állami kitüntetést - a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét - vehetett át három kárpátaljai magyar az 1956-os kiállásáért. A kitüntetettek egyike volt a nagyszőlősi Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele, múltról, jelenről és jövőről.

- Elmondaná, hogy mit tettek Önök 1956-ban?

- Különböző röplapokat készítettünk és terjesztettünk. A tartalmukat illetően olyasmik voltak benne, hogy "Az orosz tankok menjenek haza Magyarországról", "Autonómia Kárpátaljának".

- Milyen megtorlást kellett elszenvedniük?

- Bőkezűen osztották az éveket, a fertősalmási születésű néhai Illés József 6 évet, Varga János Feketeardóból 5 évet kapott. Az akkori magyar iskola diákszállójában laktak, és ők voltak a kezdeményezők. Mi, szőlősi lakosok, Kovács Zoltán és jómagam 4 évet kaptunk, Dudás István pedig 3 évet.

- Mit jelent Önnek ez a kitüntetés?

- Örülök neki, de azon túl is fontos, hogy számon legyen tartva, ha valaki tesz valamit a nemzetért, a magyarság jövőjéért.

- Hogyan élte meg a magyarországi rendszerváltást és az azóta eltelt 16-17 évet?

- A forradalmat csinálók szerencsésebbje nem éli túl az eseményeket, és meghal a győzelem és egy boldog jövő tudatával. A kevésbé szerencsések túlélnek egy bukott forradalmat, szenvednek, hisznek, reménykednek, várnak. A legszerencsétlenebbek azok, akik megélik a forradalom győzelmét, a pillanatot, amikor minden megvalósul, amiért harcoltak. A mi esetünkben igaz, hogy negyven év után, de győzött a forradalmi eszme, az orosz katonák elhagyták Magyarországot, megvalósult a többpártrendszer, megbukott a kommunista ideológia. Mégis úgy alakult - ahogy mondani szokták -, hogy minden rendben van, csak semmi sincs a helyén.

- Mint kárpátaljai magyar politikus mit gondol a "szabad Magyarország" kormányainak nemzetpolitikájáról?

- A történészek dolga elemezni, hol lett elrontva az egész rendszerváltás, melyik kormány mit tett rosszul, vagy mit nem tett, és mi ebben a nemzetközi pénzvilág szerepe. Mint kárpátaljai kisebbségi politikusnak meggyőződésem, hogy nemzetpolitikailag az első számú és legfontosabb tényező: a gazdaságilag prosperáló, önálló külpolitikát folytató és intézményeiben erős magyar állam. Az az állam, amelyik nem bagatellizálja el a nemzet szerepét az ország létében. Olyan állam, amelyiknek van stratégiája, jövőképe arról, milyen Magyarországot akar húsz, ötven vagy száz év múlva. Az Európai Unióhoz fűzött remények nem váltak be sem gazdaságilag, sem politikailag, és nem lett könnyebb a kisebbségben élő magyarok sorsa sem. Sajnos az Európai Unió, ha ezt a politikát folytatja, előbb-utóbb a gettók világa lesz. Kárpátalján keresztül mennek különböző földrészekről a népek tízezrei Nyugat-Európába, és ott valahol eltűnnek a gettókban. Például Franciaországban már ma is vannak olyan városnegyedek, ahová még nappal sem mer bemenni a rendőrség. És szép lassan maguk a franciák is gettókba szorulnak, csak ezeket kutyával, kamerával őrzött lakótelepeknek nevezik. Magyarországon a kínai piacra sem rendőrnek, sem vámosnak nem biztonságos kimenni ma már.

Sajnos ma az anyaország egyik napról a másikra él. A belpolitikai csatározások nem a jövőről, nem az ország sorsáról, hanem a megélhetésről és a napi gondokról szólnak, az egész egy Koldusopera. Gyalázat, hogy egy nagymúltú nemzet, amelyik öröksége folytán félig-meddig még ma is birtokol egy országot Európa közepén, ilyen mentális állapotban leledzik. A gazdasági helyzet ennek csak következménye, nincs átfogó nemzetstratégia, nincs jövőkép. A politikai elit tudatos lejáratása folyik, a hiteles vezetők nélküli nép pedig a manipulálás szabad prédája.

- Ön hogyan értékeli a forradalom ötvenedik évfordulóján Budapesten lezajlott eseményeket?

- Nehéz lenne elfogulatlan véleményt mondani erről az évfordulóról, ugyanis nekem megadatott az, ami a magyarországi politikusok közül is csak a kiváltságosaknak adatik meg: hogy 300 ezer ember előtt mondhattam el gondolataimat Budapest központjában, az Astoriánál. Azt gondolom, a magyar politikában valami megmozdult, amit sem megállítani, sem visszacsinálni nem lehet. A nemzetközi média csak ilyen áron emlékezett meg méltóképpen a forradalomról. Ha nem történnek az események, a világ elhallgatta volna az 50 éves évfordulót, mint ahogy elhallgattatta 1956-ban a saját lelkiismeretét.

- Milován úr, véleménye szerint milyen lesz a jövő Európája, és azon belül Magyarország?

- Ha 20 évvel ezelőtt azt mondtam volna valakinek, hogy szétesik a Szovjetunió, bizonyára bolondnak tartottak volna. Persze ilyet nem mondtam, mert én sem hittem, hogy ez még az én életemben megtörténik. A politikában nagyon nehéz jósolni, minden a jó Isten kezében van, és Magyarország átélt már ennél keményebb időket is.

- Vajon Európában milyen szerep jut majd nekünk, milyen jövő vár ránk, határon túli magyarokra?

- Magyarország Európa része, és tetszik ez nekünk, vagy nem, együtt nevetünk és sírunk Európa népeivel. Azon belül persze fontos lenne, mint azt már említettem, egy átfogó magyar nemzetstratégia, mert a történelmi játszmának nincs vége, és magyar nemzet nélküli Magyarország nincs, még ha egyesek szeretnének is ilyet.

dózsa