Felvonulás helyett szalonnasütés és kerti munka

Az idő vasfoga sem tudta kikezdeni a munka ünnepét, amely azonban mára jelentősen átalakult. Lapunk körkérdésben érdeklődött olvasóinknál, hogy mit jelentett számukra ez az ünnep a múltban és mit jelent most.

Pobránszky Erzsébet (Jánosi): Tanító családból származom, ezért testközelből megtapasztaltam a szovjet éra idején zajló beregszászi május elsejei ünnepségek minden mozzanatát, mert a szüleimnek kötelező volt a részvétel, s később diákként és dolgozó emberként nekem is. Az én nemzedékem még aktív résztvevője volt ezeknek a programoknak. E napon az egész város díszbe öltözött, mindenkinek kötelező volt ünneplő ruhában felvonulni, utána majálist rendeztek a munka tiszteletére. Emlékszem, minden iskolának az ablakait ki kellett díszíteni, s a házakra ki kellett tűzni a vörös lobogót, de csak egy napra, másodikán már le kellett venni, mert készülni kellett május kilencedikére. Most már csak a szabadnap emlékeztet arra, hogy ünnep van, átalakult családi programmá ez a nap.

Babilja Mária (Ungvár): Régen itt, Ungváron nagyon vártuk a május elsejét, ami ugyan kötelező felvonulással járt, de utána nagyon sok olyan program volt, amin jól éreztük magunkat: majális, piknik, mulatozás. Egyetemistaként és dolgozó emberként is részt vettem a kötelező rendezvényeken, ugyanis az emblémacipelésért még anyagi juttatás is járt, ám ha valaki nem jött el a felvonulásra (ahol virágot, léggömböt szorongatva integettünk és hurráztunk a "fehér ház" előtti tribünön állóknak), akkor attól megvonták a munkahelyén a prémiumot. A mai időkben már nincsenek ünnepségek, csak szabadnap, amit mindenki pihenésre, otthoni munkálkodásra használ fel.

Séra Magdolna (Barkaszó): Én, mint a fiatalabb nemzedék képviselője, már nem éltem abban a korban, amikor a kötelező május elsejei ünnepségek zajlottak. Nekem a munka ünnepe csak annyit jelent, hogy egy kicsit pihenhetek, megnyugodhatok, s közös programok keretében (kirándulás) együtt lehetek a barátaimmal és a családommal.

Novotnyák Ilona (Kisgejőc): A faluban mindig ünnepnek számított a május elseje. A cseh időkben is annak számított, akkor búcsúra jártunk Ungvárra. Később, a szovjet időkben ez elmaradt, de a naphoz kötődő népi szokások (májusfaállítás) miatt ünnep maradt. A városi munkahellyel rendelkező embereknek kötelező volt elmenni az ungvári felvonulásra, de a kolhozban dolgozóknak nem. Ma már nincs ilyen kötelezettség, s az emberek kihasználják a szabadnapokat arra, hogy elvégezzék a háztáji munkáikat, vagyis a munka ünnepét munkával ünneplik meg.

Rudai György (Técső): Én még iskoláskoromban kerültem kapcsolatba a május elsejéhez kapcsolódó ünnepségekkel. Abban az időben épp a beatzene élte virágkorát, s hatására néhány társammal az iskolában megalakítottuk a saját zenekarunkat. Természetesen külső megjelenés tekintetében is követtük a divatot, s én is megnövesztettem a hajamat, amiért az iskolában megrovást kaptam, s nem engedtek részt venni a felvonuláson, mert rontottam volna a tanintézmény presztízsét.

Ligeti Miklós (Beregszász): Ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek iskoláskorában május1-jén - meg november 7-én - a felvonulások jelentették az "ünneplést". Biztos vagyok benne, hogy kortársaimnak is a képmutatás jut eszükbe ezekről a lózungos-hurrázós nagy menetelésekről, amelyeknek mindig alig vártuk a végét. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy kaptunk az ünnep tiszteletére két - valójában másfél - szabadnapot, és ilyenkor a szüleinkkel el-elmentünk kirándulni, ha jó volt az idő. Kár, hogy az utóbbi évtizedek elhalványították a régi majálisokat meg a többi szép szokást, amelyek azelőtt a májushoz kötődtek.

Vidnyánszky Éva (Nagymuzsaly): Kisgyermekként emlékszem, hogy május 1. reggelén a nagypapám kiment a kertbe, ahol virágot szedett és a friss csokrot bevitte a házba a nagymamámnak. A szovjet rendszer alatt a benei iskolában mindenki ünnepelte május 1-jét, a falusi klubban koncertet adtak a gyerekek, a következő napon pedig kirándulást szerveztek a Kelemen-hegyhez. Nagymuzsalyba kerülve az ottani iskolában hasonlóan szervezték az ünneplést. A rendszertől függetlenül a falu ünnepelt, de nem kommunista módon, felvonulással, hanem a reformkori divathoz hasonlóan majálist szerveztek. Több család összeállt, kirándulni mentek a környékre, piknikeztek. Nagyon szép májusi bálokat is szerveztek.

Józan Lajos református lelkipásztor (Huszt): A szovjet éra alatt ezen a napon szabadság volt a munkahelyeken, ekkor édesanyámmal általában meglátogattuk a beregszászi rokonokat. A naptárban május 1. a munka ünnepe. Bibliai szempontból nézve a kérdést, azt kell mondanom, hogy az Úristen értékeli a munkát, azt akarja, hogy azt magunk is megbecsüljük, becsületesen munkálkodjunk. De hogy erre külön ünnepnapot szenteljünk, a Bibliában nincs utalás. Én magam most ezen a három napon a parókia- és a templomkertben, valamint az irodámban dolgozgatok, van bőven tennivaló.

Sóbányi Imre (Aknaszlatina): Nálunk a háború előtt elmaradhatatlanok voltak a május elsejei szerenádok. A nagy létszámú fúvószenekar mellett volt két vonószenekarunk is. Egész éjjel zeneszótól volt hangos a község. Reggel pedig zenés ébresztő volt. Öt órakor négy csoportra oszlott a fúvószenekar és a község minden utcáját bejárták. A nap folyamán majálisok voltak, általában az úgynevezett kincstári erdőben. A szovjet időszakban volt egy hivatalos felvonulás a központi téren a Lenin-szobornál. Délután aztán szintén kimentek az emberek az erdőbe piknikezni. Mára lassan mindez feledésbe merült, a fúvószenekar is leépült. Ma például május elseje van, de semmiféle ünnepi hangulat nem tapasztalható a községben, egyesek munkába mennek, mások a mezőkön és a kertekben dolgoznak.

Franc Ignác (Kőrösmező): A kommunista időszakban a helyi pártszervezet szervezésében mindenki felvonult, majd majálisokon szórakozott a lakosság. Ma május elsején Kőrösmezőn nincs semmi, majálist sem szervez senki.