Aki az első ukrán-magyar focimeccset összehozta
Beszélgetés Magyar Zoltánnal
Magyar Zoltán neve nem cseng ismeretlenül a magyarországi sportberkekben, és egy ideje már vidékünkhöz is több szál köti beszélgetőtársamat. Persze rögtön az elején le kell szögezni, nem az egykori legendás tornászról, a lólengés háromszoros olimpiai bajnokáról van szó, hanem az elsősorban futballkörökben ismert sportmenedzserről, az FTC és a magyar válogatott egykori prominens személyéről.
- Melyek voltak az eddigi legjelentősebb állomásai pályafutásának?
- 1978-tól 1991-ig a Ferencváros futballszakosztályának igazgatója voltam, '92-től pedig ez év júliusáig az U-21-es, az olimpiai és a nagyválogatott menedzsereként dolgoztam. Csak halkan jegyzem meg, hogy soha nem voltam a Magyar Labdarúgó-szövetség alkalmazottja, teendőimet társadalmi munkában végeztem. Ezenkívül az Adidas cég főtanácsadója vagyok Magyarországon már több mint 20 éve.
- Mi volt az oka annak, hogy néhány hónapja elváltak az útjai a válogatottól?
- Röviden annyi, hogy nemigen jöttem ki a szövetség mostani elnökével, Kisteleki Istvánnal, akivel annyira más a világlátásunk, hogy nem láttam értelmét a további közös munkának. A mostanra felgyülemlő problémák gyökerei egyébként jóval korábbra nyúlnak vissza, hiszen a rendszerváltás óta gyakorlatilag minden kormány hátat fordított a labdarúgásnak. Egyedül a Fidesz sportpolitikájában voltak olyan koncepciók, amelyek révén a foci újra sikersportággá válhatott volna Magyarországon, de nekik nem volt elég idejük elvégezni a reformokat.
- Mondana néhány szót Kárpátaljához való kötődéséről?
- Édesanyám beregszászi születésű, anyai nagymamám pedig Szolyva környékéről származik, így már a gyökereim miatt is természetes volt számomra, hogy mindig is fokozott figyelemmel kövessem az itteni történéseket.
1990-ben - még a Szovjetunió fennállása idején - a viski származású ismert sportmenedzser, Varga Sándor barátom közreműködésével jártam Kárpátalján először. Még abban az évben voltunk itt a Fradival és a beregszászi Barátság stadionban több ezer néző előtt az azóta már elhunyt egykori kiváló sportriporter, Molnár Dániel kommentálása mellett zajlott a Fradi meccse a helyi csapattal. Egy évre rá a Csank János vezette ligaválogatottal mérkőztünk Ungváron a kárpátaljai válogatott ellen. Ezt követően az éppen akkor alakulgató ukrán szövetség első embere, Viktor Bannyikov vezetésével egy néhány fős csoport látogatott el Magyarországra, hogy testközelből is tanulmányozzák egy futballszövetség működését (akkoriban még az ukránok tanultak a magyaroktól... - a szerk.). Nem véletlen, hogy 1992. április 29-én az ungvári Avangard stadionban került sor az ukrán válogatott első hivatalos mérkőzésére - Magyarország ellen. A jelképes helyszínt én magam javasoltam a mérkőző feleknek, mivel Ungvár nagyjából félúton van Kijev és
Budapest között. Így nagyon sok kárpátaljai magyar is szemtanúja lehetett ennek a történelmi eseménynek. A 90-es évek közepe táján egyébként jó ideig betöltöttem az Ungvári Zakarpattya elnökhelyettesi tisztjét is, nagyon sok ismerőst és barátot szereztem. Részt vettem még az 1999-ben Nyíregyházán, majd Munkácson rendezett magyar és kárpátaljai ligaválogatott jótékonysági mérkőzésének szervezésében, melyek bevétele a kárpátaljai árvízkárosultak megsegítésére irányult.
- Ha jól tudom, most is egy találkozót igyekszik megszervezni, aminek viszont semmi köze nincs a focihoz...
- Szülőfalumtól, Tahitótfalutól alig egy kilométerre található egy község, Dunabogdány. Nemrég a Fehér-Tisza völgyében jártam a brinzafesztiválon és akkor fedeztem fel a Tiszabogdány nevű községet. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha a két Bogdány között valamilyen kapcsolat alakulna ki. Most a két település elöljáróinak a találkozóját szervezzük, amelyre remélhetőleg még az idén sor kerül majd. A focihoz azért van némi köze, hiszen a távolabbi tervek között a két focicsapat találkozója is szerepel.
(tamási)
