Ha kell, emlékművet is épít

Rózsa Béla kályhásmester

2007. október 26., 10:00 , 354. szám

A közelmúltban avatták fel Verbőcön a település híres szülötte, Werbőczy István nádor emlékoszlopát. Az ünnepség után az azt készítő helyi mesterről, Rózsa Béláról kiderült, hogy kőművesként a kályhakészítés áll legközelebb hozzá.

- Hogyan választotta szakmájául a kőművesmesterséget?

- Némi büszkeséggel állíthatom, hogy családunkban több generáció óta minden férfi tanult, vagy megbecsült mesterember volt. Az egyik nagybátyám elismert asztalosmester, a másik pap, a nagyapám pedig kántor volt. Én az iskola után a helyi kolhozban dolgoztam jószággondozóként, édesanyám viszont szerette volna, ha én is tanulok valami szakmát. Egy huszti szakiskolába jelentkeztem 1972-ben, itt tanultam ki a kőművességet, valamint kályha- és kandallókészítést.

- Milyen emlékeket őriz az itt töltött időről?

- Elég jó volt a légkör, sok barátra tettem szert, de az abban a korban divatos és elterjedt szocialista építészeti stílusokat tanították nekünk, ami nekem nem nagyon tetszett. Nemigen beszéltem viszont az orosz és ukrán nyelvet. Szerencsém volt annyiban, hogy a tornatanár magyar nemzetiségű volt, Magyar Lászlónak hívták. Jó fizikumú, vidám ember volt, egyből megkedvelt és bevett az iskola kosárlabdacsapatába. Sokat beszélgettünk vele a szakmai oktatásról is. A tornatanár megkérte az iskola kályhamesterét, Stefuca Gyuri bácsit, aki magyarul is beszélt, hogy foglalkozzon velem. Ő aztán iskolai tananyagon kívül is sokat foglalkozott velem. A szakiskolában rengeteg osztályterem volt, ezek mindegyikében állt kályha. Mivel télen is folyt a tanítás, a fűtési szezon előtt mindegyiket ellenőrizni kellett, nincs-e velük valami probléma. Volt, amelyikben csak néhány csempét kellett kicserélni, de volt, amelyiket teljesen át is kellett rakni. Munka alatt a mester magyarázott és gyakoroltatott is. Később sokat jártunk ki a városba is dolgozni. Így csiszolódott a tudásom. 1974-ben fejeztem be tanulmányaimat, és azóta is kályhakészítéssel keresem a kenyeremet.

- Mennyi idő alatt lehet tökéletesen elsajátítani ezt a mesterséget?

- Ez tehetségfüggő, de ahogy a közmondás is tartja: "Jó pap holtig tanul." Azt biztosan tudom, hogy huszti tanulmányaim után körülbelül az első száz kályhámat úgy készítettem el, hogy munka közben még mindig tanultam valamit.

- Mi a jó kályha készítésének titka?

- Az egyik a szakértelem, a másik pedig a tapasztalat, az odafigyelés: pl. a kályhának jól ki kell száradnia, nem szabad "nyersen" tüzet rakni benne, mert akkor szétrepedezik. A harmadik pedig a jó minőségű anyag, ami szintén nagyon fontos. Nem túl puha és nem túl éles szemcséjű homok, egészséges és erős cserép, tűzálló, ún. samott-tégla, jó minőségű, hőálló csempe, félacélos, erős drót kell hozzá. Van természetesen sok olyan megrendelő, akinek nem elég vastag a pénztárcája minőségi anyagot vásárolni. Ilyenkor használható pl. bontott, törött cserép és tégla is, ami már nem egészen új, de a kályha tetejéhez mindenképpen egészséges cserép kell. Megkopogtatva már hallom, hogy milyen minőségű: ha tompa hangja van, az nem jó. A drót semmiképpen nem lehet rozsdás, mert ha ilyet használunk, az később tönkremegy, eltörik.

- Mennyi idő egy kályha elkészítése és mennyibe kerül?

- Két-három nap szükséges hozzá, ami egyesek szerint sok, de véleményem szerint a jó munkához idő kell. Nagyon gyorsan is meg lehet valamit csinálni, de az a minőség rovására megy. Általában 300 hrivnyát szoktam egy kályháért kérni, de az összeg mindig a megrendeléstől és az anyagköltségtől függ.

- Van-e elég megrendelés?

- Általában igen, és ez örömmel tölt el, mert azt jelenti, hogy elégedettek a munkámmal. Igyekszem minőségi munkát végezni, nem csak valamit "összedobni". Természetesen volt már olyan eset, amikor pl. hamarabb raktak tüzet a kályhában és az szétnyílt, de arról nem én tehettem. Általában igyekszem tanácsokkal is ellátni az embereket. A jól végzett munka a mesterember további pályájának szempontjából is fontos: ha elégedettek vele, akkor nagy az esélye, hogy a későbbiekben is őt fogják visszahívni. Ezenkívül istenfélő ember lévén minden munkám előtt kérem az Istent, hogy segítsen, hogy ez is jól sikerüljön, és hogy ne kelljen szégyenkeznem.

- Kályhakészítőből hogyan lesz emlékműkészítő?

- A huszti iskolát követően a Szovjetunió több településén megfordultam kőművesként -pl. Tyumenben -, ahol építkezéseken többször kellett bonyolultabb munkákat elvégezni: követ faragni, lekalapálni stb. Hazakerülve aztán egyszer a helyi református templomnál kellett kőművesmunkát végezni, s rám bízták. Egyúttal felkértek a sztálini lágerekbe hurcoltak emlékművének elkészítésére is. Ez volt az első komolyabb feladatom. Majd ez év elején Werbőczy István nádor emlékművének elkészítésére kértek fel. Az eredeti tervrajzot nem én készítettem, de pár módosítással rajzoltam egy új tervet, amit a megrendelők tényleg szebbnek láttak és elfogadtak. Építőanyagként vörös márványt és sárgakövet használtunk fel, ez utóbbi nagyon ritka és értékes anyag. Nem volt éppen könnyű munkánk, több nehézség is felmerült: az egyik a márvány vágása, a másik pedig a 70 cm mély alap kiásása volt - a szárazság miatt - a kőkemény földbe. De végül időben elkészültünk.

- Tervek? Új megrendelések?

- Szeretnék a szakmában maradni és tovább dolgozni. Jelenleg éppen önmagam megrendelője vagyok: otthon munkálkodom, kőből készítek kerítést a portánk elé.

Fischer Zsolt