2007. november 9.

2007. november 9., 09:00 , 356. szám

Az igazi csodákról

Lukács 8,40-56

Két beteg gyógyításának kapcsán az emberben önkéntelenül kérdések merülnek fel Krisztus csodáival kapcsolatban. Egyszer egy keleti bölcset kérdeztek a csoda mivoltáról, mely kérdésre a következő választ adta: Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.

Jézus élete eseményeinek a leírásában kiemelt szerep jut a csodás gyógyításoknak, s az emberi tudás végességét (orvosok már nem segíthetnek) és Isten erejének végtelenségét mutatják. Leginkább bennük mutatkozik meg Krisztus isteni személye.

Azonban van egy lényeges eleme Krisztus csodáinak: az emberi tényező, amit mi hitnek nevezünk. Ennek gyakorlati életben való megnyilvánulása a tevékeny részvétel Isten erejének megmutatkozásában.

A hatalmasok ereje, a versenyképesség, a jól helyezkedők ügyeskedése az életben, a politikában és az emberi kapcsolatokban egyaránt megnyilvánul. Káros következményeit az emberek egymás elleni küzdelmében, az egy nemzetbeliek önpusztító viselkedésében lehet érzékelni. Konkrét példáit népességfogyásunk, az öngyilkosságok, az önmagunkba zárkózás, s egymás kijátszásának és a hazugságnak az oltárra emelése szolgáltatja. Nem véletlen, hogy egyre több emberben tör fel a sóhaj, hogy csoda kell ennek megváltoztatásához. Látszólag még az Isten is elhagyott bennünket, mert nem siet látványos változtatásra. De miért is kellene neki helyrehoznia azt, amit az ember rontott el? Jól tükrözi az Isten helyes magatartását a 20. századi teológiában gyakori fogalom: a "rejtőzködő Isten." A szabad akaratot kapott ember és emberiség mindig megtapasztalja utólag a hibáit. Az Isten láthatatlanul és látszólag közreműködés nélkül hagyja az embert a maga útján haladni, amíg el nem jut a saját maga alakította zsákutcába. Isten pedagógiája erre épül, de az ember vajon tanul-e belőle? Nemzetünk tanul-e belőle? A balsors, a szembenállás, a gyűlölet, a büszkeség, az erkölcstelenség alakított-e valamit rajtunk?

A "rejtőzködő" Isten vár az ember és nemzet ébredésére, melyben tisztázhatjuk magunkban a csoda fogalmát: az Istennek magának kell-e tenni boldogulásunkért, vagy minden embernek teljesítenie kell feladatát? Várunk a csodára, vagy teszünk a csodáért?

Marosi István