Egy hajdani fejlett civilizáció Délkelet-Ázsiában

A Khmer Birodalom

Európába elsőkként portugál misszionáriusok hoztak hírt egy Kambodzsában fekvő, a dzsungel által benőtt romos városról még a XVI. században. Ezt követően portugál, spanyol, majd francia misszionáriusok és kereskedők keresték fel a romokat. A róluk szóló első részletes, képekkel illusztrált leírást pedig Henri Mouhot francia természettudós készítette el, s 1868-ban megjelent, Utazás Sziámban és Kambodzsában c., híressé vált könyve keltette fel igazán a máig tartó érdeklődést Angkor, a Khmer Birodalom fővárosa és maga az ősi ország iránt.

Az első jelentős khmer állam, Funan a Kr. u. I. században alakult meg, mely feltehetően a Thai-öböltől a Menam folyó alsó szakaszának a medencéjén át a Mekong deltájáig terjedt. Kultúrájára nagy hatást gyakorolt az Indiából érkező hittérítők által terjesztett hinduizmus és a buddhizmus, melyek a későbbiekben is nagy hatással voltak a khmer államokra, beleértve a Khmer Birodalmat. Funan a Kr. u. VI. században felbomlott, ezt követően kisebb-nagyobb khmer államok jöttek létre, egyikük uralkodója, II. Dzsajavarman aztán790-től kezdődően sikeres hadjáratokkal és eredményes diplomáciával, szövetségkötésekkel egyesítette azokat, miközben 802-ben csakravartimmá, a világ urává nyilvánította magát, s ettől az időponttól számítjuk a Khmer Birodalom létrejöttét.

Ő alapította meg Angkort is, mely 1431-ig, a birodalom összeomlásáig annak fővárosa maradt. A település jellegzetessége, hogy minden khmer uralkodó elődje fővárosa mellé építette fel saját királyi székhelyet, így vált egyre nagyobbá maga Angkor is. Minden egyes, védőfallal kerített uralkodói központ négyzet alaprajzú volt, közepén a fallal és vizesárokkal övezett, a négy világtáj felé néző, teraszos kiképzésű, csonka gúla alakú, de más-más szerkezetű, nagyságú, díszítésű, más-más hindu istennek szentelt főtemplommal. De Buddha tiszteletére emelt templomok is voltak Angkorban. A fővárosok északi oldalán helyezkedett el a királyi palota, mely éppúgy fából készült, mint a közigazgatási épületek és a lakóházak, csak a templomok épültek tartós anyagból, akárcsak szerte a birodalomban az összes templom, kolostor, szentély. Kezdetben agyagtéglából rótták egybe azokat, mely anyag nedvesen jól formázható, kiszáradva viszont kőkeménnyé válik, így jó teherbírású építőanyag. A X. századtól kezdődően viszont már minden jelentős templom és kolostor homokkőből épült. A szakrális létesítmények oszlopait és a falait viszont építőanyagtól függetlenül elborítják a mitologikus alakokat, illetve a mindennapi életet bemutató szépséges domborművek és szobrok, valamint a feliratok. A kínai krónikák mellett mindezekből ismerjük meg a Khmer Birodalom életét, történelmét. A kőépítészet csúcsa pedig Angkorvat hatalmas és gyönyörű temploma, melynek falait 2000 négyzetméternyi felületet befedő, finoman kidolgozott domborművek ékesítik, több ezer, szintén pompás szoborral. Ugyancsak Angkor jellegzetességei az arcos templomtornyok. Egyesek bódhiszattvákat jelenítenek meg, akik a buddhizmus szerint megvilágosodott személyek, míg Angkorthom főváros templomának 49 tornya mind a négy oldalán összesen 196 vagy Buddha, vagy az építtető, istenné nyilvánított VII. Dzsajavarman király arcát ábrázolja. S egész Angkort egy fokról fokra kiépített hatalmas víztározó övezi. De más, köztük roppant kiterjedésű víztározók is létesültek, a fejlett vízmérnöki ismeretekre szert tett khmerek kiépítették a víztározók, zsilipek, csatornák igen összetett hálózatát. Így érték el, hogy évente háromszor arattak rizst, s hektáronként mintegy 2,5 tonnát termeltek meg belőle. A korában egyedülállóan hatékony mezőgazdaság révén Angkort csaknem egymillió ember lakta, több, mint a középkor bármelyik európai városát.

A fejlett gazdaság mellett a Khmer Birodalom katonailag is nagyon erős hatalomnak számított, királyaik több területet is meghódítottak. Köztük az 1113-tól kb. 1150-ig uralkodó II. Szurjavarman minden irányban hadjáratokat vezetett, s elfoglalta a mai Thaiföld középső részén fekvő Mon Királyságot, majd továbbterjeszkedett egészen a jelenlegi Mianmarig, illetve Laoszig. Délen uralma alá hajtotta a Maláj-félsziget jelentős részét, keleten pedig a közép-vietnámi Csampa Birodalmat. A birodalom utolsó nagy királya, VII. Dzsajavarman még sikeres hadjáratokat vívott, emellett úthálózatot épített ki, s 102 kórházat létesített. Fia, II. Indravarman alatt azonban a meghódított területek elvesztek, a felemelkedő Thai Királyság pedig 1352-től több támadást is indított a Khmer Birodalom ellen, mely ekkor már hanyatlóban volt a nagyon összetett, így sérülékeny vízgazdálkodási rendszer súlyos meghibásodása miatt. A thaiok aztán 1431-ben elfoglalták Angkort. A birodalom összeomlott, a thaiok kivonulása után a meggyengült khmerek új fővárost alapítottak a mai kambodzsai főváros, Phnompen közelében, Angkort pedig lassan benőtte az őserdő, mígnem a XX. század óta zajló régészeti kutatások révén mindinkább fel nem tárulnak elrejtett kincsei.

Lajos Mihály