Győzelmi Ámor
Márton Áron püspök úr katolikus székely népe beküldte az Európai Parlamentbe Tőkés László református püspököt. Csatát nyert a romániai magyarság, mert a Tőkés-mumus beindította az ellustult, elbizakodott RMDSZ-masinát is, és természetesen ellensúlyozandó Orbán Viktor aktivitását, gázolaj is került a tartályokba. Summa summarum, mind a két magyar szervezet győztesnek mondhatja magát. De akit Ámor nyila megérint, az elveszti józan ítélőképességét, és csak olyat lát, amit szeretne látni, nem pedig a valóságot.
A valóság pedig az, hogy ez a győzelem a román társadalom közömbösségén múlott. Az eddigi romániai választásokon a magyar részvétel aránya többnyire megegyezett a romániai átlaggal. És a mostani választásokon sem a magyarok nemzettudata javult, hanem a két csoportosulás közötti verseny vitte a magyarokat a szavazófülkékbe, sokkal nagyobb számban, mint az átlag román polgárt. Ma is állítom, hogy a kárpátaljai magyarság az utóbbi két választáson nem érte volna el még azt az eredményt sem, amit elért, ha nincs a rivalizálás izgalma mind a két szervezetben. Ezért álságos az RMDSZ állítása, hogy egységben a két szervezet jobb eredményt ért volna el. Gondolom és remélem, hogy ez csak porhintés, demagógia. Mert nagy a baj, ha nem így van, ha az RMDSZ-t megérintette Ámor nyila, és nem látja pontosan helyzetét, mégpedig azt, hogy a 6:4-es győzelmet úgy érte el, hogy hatalmas szervezetének összes tartalékait bedobta. Míg Tőkésék az Erdélyben domináló katolikus egyház visszafogottsága mellett egy emberre épült hevenyészett szervezettséggel érték el azt az eredményt, amit egy mondatban úgy lehetne megfogalmazni, hogy az RMDSZ-szel szemben álló erők "megmérettettek és súlyosnak találtattak".
Az egységet vég nélkül hajtogató szólamok mögött mindig azok állnak, akik birtokon belül vannak, és meg akarják őrizni a fennálló helyzetet. Persze, hogy létre kell hozni a romániai magyarság egyeztető fórumát. Mint ahogy meg kell alakítani a kárpátaljai magyar egyeztető tanácsot is. De ez nem csodaszer. És ha csak arra használják, hogy ügyes kommunikációval a másik félre hárítsák a "széthúzást", akkor jobb, ha nincs ilyen fórum vagy tanács. Jó példa erre a kárpátaljai helyzet: itt sincs egyeztető tanács, és egyelőre nem is igen lesz, amíg a státusirodák, a családtámogatás és egyebek az egyik fél kezében van, és egy olyan egységre szeretne áldást kapni az egyeztető tanács megalakításával, ami nem változtatna kiváltságos helyzetén. Egész más az ábra a Szülőföld Alappal, ahol nem lett betonba öntve minden, és ennél fogva itt folyik is az állandó egyeztetés a két kárpátaljai magyar szervezet között a konkrét kérdésekben intézményi keretek nélkül. És a megegyezések, néhány kirívó esetet leszámítva, egyre pozitívabb tendenciát mutatnak.
Visszatérve a romániai választásokra, nem az egység állandó hangoztatása a járható út, hanem egy nemzeti minimum megállapítása, annak elfogadása mind a két részről, és ezután, ami a részleteket illeti, elindulni a keserves egyeztetésekkel kikövezett úton az együttműködés felé, aminek nincs alternatívája, mert a romániai parlamenti választásokon külön-külön induló két magyar párt parlamentbe jutása igen kétséges. Igazi veszítenivalója az RMDSZ vezetőinek van, mert ha nem osztják meg a kisebbségi pogácsát Tőkésékkel, akkor a parlamenti választások utáni frissen sült buktát is egyedül fogyasztják majd el. Buktát enni viszont elnöki vagy miniszteri székben nem illik. Ezekről lemondva félre kell vonulni vele egy távoli sarokba.
Milován Sándor