Tanító bácsi a korrekciós osztályban

Interjú a csapi Kocsmár Gergellyel

A csapi Kocsmár Gergely 2001-ben szerzett tanítói oklevelet a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, majd pályakezdőként rögtön felkereste egykori iskoláját, a csapi 2. Számú Széchenyi István Középiskolát, ahol csak abban az esetben tudtak neki állást biztosítani, ha elvállalja a "legnépszerűtlenebb feladatot", a kizárólag problémás gyerekekből álló korrekciós osztályt. Gergő vállalta, és megszerette ezt a nem könnyű munkát, sikereket ért el a speciális módszereket igénylő gyerekekkel, akik közül többen felkerültek a normál osztályokba. Írt egy tantervet a korrekciós osztályok számára, amelyet az Ungvári Járási Oktatási Osztály jóváhagyásával már más iskolákban is használnak. Kocsmár Gergely oktatói-nevelői munkáját a járási oktatási osztály és a városi tanács is dicsérő oklevéllel ismerte el.

- Mikor döntötte el, hogy tanító lesz?

- Feltétlenül tovább akartam tanulni, de először még nem tudtam, hogy mi akarok lenni. Harmadik évfolyamos koromban, az első szakmai gyakorlatunkkor döntöttem el, hogy tanító leszek.

- Pályakezdő fiatalemberként mi várta a főleg roma gyerekekből álló korrekciós osztályban?

- A naplóban sok gyerek neve szerepelt, de kezdetben csak négyen-öten jártak rendszeresen iskolába. Felkerestem otthon a gyerekeket és szüleiket, ennek köszönhetően egyre többen lettünk. Majd híre ment, hogy van az iskolában egy Gergő bácsi, aki foglalkozik velük. Lassacskán sikerült összebarátkoznunk; most, ha helyettesítenek, többen nem is jönnek iskolába.

Az első három évben reggel jártunk iskolába, de aztán rájöttem, hogy ezek az elhanyagolt gyerekek nem szeretnek korán kelni. Áttettük 11 órára az első órát, a második váltásba, akkortól sokkal többen kezdtek járni, mára elértem azt, hogy legkésőbb délre mind itt vannak. A 16 gyerekből idén nyolcan harmadikosok, nyolcan pedig negyedikesek, viszont akadnak közöttük kilenc és tizenöt évesek is. Mindannyian egy osztályba járnak, de külön foglalkozom a harmadik és negyedik osztályosokkal, mindegyikük a saját tudásának megfelelő feladatokat kap. Írni nagyon szeretnek, így azt gyorsan megtanulnak, még azok is, akik 11-12 évesen jönnek először iskolába, a számolás is jól megy a legtöbbjüknek, az olvasással van sokuknak problémája. A gyerekek, úgy érzem, szeretnek, a szülők is meg vannak elégedve, szerintem ezt jelzi az is, hogy Tiszaágtelekről is ide íratta be a lányát egy édesanya.

- Mennyiben más egy ilyen kisegítő osztályban a munka, mint egy hagyományosban?

- Itt gyakran előfordul, hogy kézen kell fognom egy gyereket és orvoshoz vinni, vagy beszerezni a szükséges egészségügyi papírjukat. Ha nem volt ruhájuk, akkor hoztam nekik a vöröskereszttől. Ünnepekkor, ha nem kaptunk a várostól ajándékot, akkor én vásároltam nekik valami apróságot. Nagyon sok energiámat veszi el a fegyelmezés, a helyes viselkedésre való nevelés, hisz ezek a gyerekek agresszívek, verekedősek, különösen azok, akik már tízévesnél idősebb korukban jönnek először iskolába. A házi feladatot is a legtöbben itt csinálják meg, mert azt tudom, hogy ha hazamennek, akkor abból már nem lesz semmi. Gyakran látogatom a családokat és ismerem az otthoni, meglehetősen sanyarú körülményeiket.

Szeretek a gyerekekkel foglalkozni, számomra nem probléma, hogy cigány nemzetiségűek, ők is olyan odaadóak, mint a többiek, megvan a saját kis érdekes világuk, amibe én bele tudtam látni és tudok az ő nyelvükön beszélni. Lassan sikerült egy egységes közösséget kialakítani ebből a korrekciós osztályból.

- Negyedik éve dolgozik ezekkel a gyerekekkel és máris kidolgozott egy speciális tantervet a számukra...

- Az Ungvári járásban Császlócon van egy kisegítő iskola, emiatt kért fel az oktatási osztály, hogy írjak számukra egy tantervet. Ebben a tantervben összeválogattam az első osztályos tananyagtól a negyedikesig azokat az ismereteket, amelyek a legfontosabbak, és amelyeket egy gyengébb képességű gyerek is el tud sajátítani a tanév folyamán. A tanterv Ungvárra, az oktatási osztályra került, ahonnan visszajelzésként dicséretet kaptam, elfogadták, és most ennek alapján dolgozunk. Később elismerő okleveleket kaptam az oktatásügytől és a városi tanácstól is. Elismeréssel nyilatkoztak munkámról a kollégáim, valamint Maha László igazgató úr is, úgy érzem, sikerült beilleszkednem.

- Elárulna valamit a magánéletéről?

- Hobbim gyerekkoromtól a zenegyűjtés, elektronikus zenével foglalkozom, kedvencem a house zene. Hétvégenként egy komoly ungvári szórakozóhelyen dolgozom DJ-ként. Kiváló felszerelésem van, amire sikerült a pénzt összegyűjtenem. Ráadásul most hétvégén játszottam az ungvári Tisza Rádióban is, megjelent nemrég egy CD-m is, amelyen nem a saját számaim vannak, hanem egy általam válogatott prezentációs anyag.

Szeretek sportolni: röplabdázni, kézilabdázni, edzőterembe is járok rendszeresen. A közelmúlt legfontosabb eseménye azonban az, hogy két hete házasodtunk össze a feleségemmel, és most költöztem el a szüleimtől. Boldog vagyok!

Badó Zsolt