Cipészműhely a szolgáltatóházban

2008. május 9., 10:00 , 382. szám

Nagyszőlős központjában még a szovjet érában épült fel a Tisza-menti város akkor, természetesen, még állami tulajdonban lévő szolgáltatóháza, melyen - a hajdani kommunista világhatalom jobb létre szenderülését követően - végigzúgott a történelem rendszereket elsöprő és tulajdonformákat megváltoztató vihara, s ma már megannyi vállalkozó, köztük több kisiparos osztozik a háromszintes épület helyiségein. Ezek egyikében található Szabad János cipészműhelye, melynek megszületésében és életében - mint cseppben a tenger - benne foglaltatik egy sorsokat megváltoztató, már nem szocialista, de még a modern, fejlett kapitalizmustól is messzire eső, átmeneti történelmi korszak: a közelmúltunk, valamint a jelenünk...

A 80-as évek végén, az általános iskola befejezése után elvégeztem egy traktorkezelői tanfolyamot, majd bevonultam a seregbe, s mire letelt a szolgálati időm, már egy új világba jöttem haza - kezdi beszélgetésünket az eredeti szakmájától igencsak távol sodródott kisiparos. - 1991-ben a női- és férficipők, illetve csizmák gyártásával foglalkozó nagyszőlősi Jelena Kft.-nél helyezkedtem el, ahol elsajátítottam a cipészi szakmát, ám jött az infláció, a csillagos ég felé rohantak az árak, s a bevételeinkből már nem voltunk képesek megvásárolni az alapanyagokat, így '96-ban csődbe ment a cég. Ezt követően - a járási foglalkoztatási központ révén - a Nagyszőlősi Cipőgyárban találtam magamnak munkát, ám kenyeret nem nagyon, lévén, hogy két éven át alig kaptam fizetést... Közben a szolgáltatóházban is dolgoztam, lábbeliket javítottam, s miután 1998 derekán bezárt a cipőgyár, a szolgáltatóházban pedig az ott munkálkodó kisiparosok bérbe vették a műhelyeket, én is követtem a példájukat, s ráléptem az önállósodás útjára. Három évvel ezelőtt pedig megvásároltam a műhelyemet, s azóta magánvállalkozóként fogadom a kuncsaftokat...

Ami a kezdeteket illeti, beszélgetőtársam először is vásárolt két darab, régi műhelyekben talált használt gépi berendezést: egy csiszológépet, valamint egy varrógépet, merthogy a használt berendezések kétszer - háromszor olcsóbbak, mint az új felszerelések, a vékonypénzű, ráadásul az állam által sem támogatott kisvállalkozók pedig nem engedhetik meg maguknak az utóbbiak beszerzését. Pedig a cikk témájául szolgáló cipészműhelyben zakatoló, még az 1960-as években (!) gyártott gépezetekben már elég gyakran ki kell cserélni az egymás után elkopó alkatrészeket, a csiszológépben például évente ötször kell újra cserélni a csiszolókövet, a varrógépet pedig ugyancsak többször be kell szabályozni az esztendő folyamán. Emellett plusznehézséget jelent, hogy ezekhez a negyvenéves gépekhez már nem is gyártanak új alkatrészeket, találni kell olyan, régóta a szakmában dolgozó idős cipészeket, akiknek a műhelyeiben még akad egy-két, nélkülözhető alkatrész.

A szerszámokat a helybeli piacon vásárolja meg, emellett maga is készített már különböző késeket, a javításokhoz felhasznált anyagokat pedig egy vinnyicai cégtől szerzi be, melynek utazó ügynökei havonta felkeresik a városban működő cipészműhelyeket, s bár a vállalat megkéri a hozzávalók árát, de legalább jó minőségű, új anyagokkal látja el a kisiparosokat...

Ami pedig a kuncsaftokat illeti, a helybelieken kívül Apsáról, Husztról, Tiszaújlakról, a Nagyszőlősi járás tiszántúli falvaiból, Borzsováról, illetve Beregszászból is jönnek hozzám ügyfelek - magyarázza beszélgetőtársam. - A lábbelik javítása eltarthat tíz percig, de akár egy fél napig is, az esetek legnagyobb részében újra kell sarkalni a cipőket, a csizmákat, s a csizmaáthúzások igénylik a legtöbb időt. Nyaranta kevesebb a munka, de ősszel, amikor a gyerekek megkezdik a tanévet, megszaporodik a megjavításra szoruló lábbelik száma, és télen is gyakran fordulnak hozzám az ügyfelek. Amúgy nagyon sok rossz minőségű cipőt, csizmát hoznak javításra, olyan, vadonatúj lábbeliket, melyeket a vásárlók kétszer felhúznak, és már hozzák is javíttatni... És hogy milyen megélhetést nyújt a cipészet? Közepeset. Igaz, az utóbbi időben minden árucikk drágul, ezért valamelyest nehezebbé vált a megélhetés, de még így is sokkal jobban ki tudok jönni belőle, mint ha a földemen gazdálkodnék...

Lajos Mihály