Diktátorok és tömeggyilkosok szobrai

Ukrajnában 2018 Lenin-emlékmű áll még!

A Szovjetunió már eltűnt a világ politikai térképéről, vezérei azonban élőbbek az élőknél.

Rég nem lobognak a vörös zászlók a hatalom épületei felett, a "vezető" párt soros kongresszusán nem tesznek jelentést a soros ötéves terv teljesítéséről, s mind kevesebben szavaznak a kommunistákra. Még Lenint is szeretnék kihozni a moszkvai mauzóleumból, hogy végre eltemessék. Összeomlott a XX. század egyik legvéresebb birodalma, a kommunista-totalitárius Szovjetunió. De mégis, mivel magyarázható az, hogy bárhová vetődjön is az ember az immár 16 éve független Ukrajnában, mindenütt üldözi a kommunizmus kísértete, amely a XIX. század óta járja Európát, és sehogyan sem tud megnyugodni.

Gondoljanak csak bele: ma az országban a szovjet vezérek mintegy 20 ezer emlékművét és emlékjelét tartják nyilván. Lássuk a statisztikákat! Ukrajna városainak utcáin és terein 2018 Lenin-emlékmű áll, s 4277 utcát, sugárutat és teret neveztek el róla. Ami az egy nagyságrenddel kisebb vezéreket illeti, mint amilyen például Krupszkaja, Dzserzsinszkij, Scsorsz, Frunze és a többiek, az ő emléküket 604 emlékmű és 13427 utcanév örökíti meg. Mindez azonban egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy még Sztálinnak, a világtörténelem egyik legvéresebb kezű diktátorának is hét szobra áll az országban.

Ne feledjük, figyelmeztetnek azok, akik legszívesebben máris elbontanák ezeket az emlékműveket, hogy a szovjet vezérek személyében olyan egykor élt emberekről van szó, akiknek bűnrészessége a tömeges politikai repressziókban, az ukrajnai éhínség megszervezésében, egész népek kiirtásában nem csak hogy dokumentumokkal igazolt, de a nemzetközi közvélemény által is elismert tény. Éppen ezért sokan máig nem értik, hogyan lehet méltó módon ápolni a szovjet totalitarista rendszer sokmillió ukrajnai áldozatának emlékét, s ugyanakkor utcanevekben, emlékművekben megőrizni e szörnyű események ideológusainak és végrehajtóinak nevét.

Sokan Németországot hozzák fel példának, ahol egyetlen Hitlernek, Göringnek vagy a fasizmus valamelyik másik ideológusának állított emlékművet sem találunk. El sem képzelhető egy olyan törvénytisztelő német állampolgár, aki például a Goebbels strassén vagy a Harmadik Birodalom téren lakna. Náluk igen egyszerűen megoldották a kérdést. A demokratikus Németországban az államnak igen konkrét álláspontja volt e tárgyban, s nem tűrtek meg semmiféle ingadozást: az emlékműveket eltávolították, az utcákat pedig átkeresztelték. A lengyelek és a balti államok is hasonlóan jártak el, már rég eltávolították az utcákról a szovjet vezetők emlékműveit, megváltoztatták az utcaneveket, s boldogan élnek az egyesült Európában.

Talán éppen azért nem engednek minket Európába, mert Ukrajna még nem nőtt fel, még nem lépett túl a szovjet bálványimádaton - veti fel egy minapi írásában Szerhij Rudik, a PORA képviselője a Kijevi Városi Tanácsban. Mint írja, csak nagy nehézségek árán sikerült meggyőznie a fővárosi képviselőtestületet, hogy a Szovjet-Ukrajna és az Ötvenéves Október sugárutakat végre átkereszteljék. Az a kezdeményezése viszont, hogy végre távolítsák el a fővárosból a totalitarizmus vezéreinek 29 emlékművét, köztük a 18 (!) Lenin-szobrot, eleve elakadt valahol a bizottsági útvesztőkben. A cikkíró úgy véli, eljött az ideje, hogy ne helyi, hanem országos szinten szülessék döntés az utcák átnevezéséről és az emlékművek felszámolásáról, s a végrehajtást szigorúan ellenőrizzék. Mint Rudik rámutat, már ma is létezik egy olyan elnöki rendelet, amely kimondja a totalitarizmus vezéreinek állított emlékművek elbontásának szükségességét. Ezt a rendeletet elméletileg mindenki támogatja, mutat rá az írás szerzője, de amint szóba kerül egy-egy konkrét emlékmű eltüntetése vagy valamelyik utcanév megváltoztatása, ezernyi érv és mechanizmus kerül elő, hogy bojkottálni lehessen a végrehajtást.

Pedig a legtöbben ma már sem beolvasztani, sem bezúzni nem szeretnék a talapzatukról lekívánkozó szobrokat, hiszen azok is a múltunk részét képezik. Afféle szoborparkokról lehet hallani, mint amilyet Budapest határában alakítottak ki a rendszerváltás utáni időkben a Kádár-rezsim emlékműveinek. Mint mondják, ez is egy jele volna annak, hogy végre komolyan vesszük önmagunkat.

Egyébként Kárpátalja is "őrzi" még a nagy vezér emlékét: több magyarlakta községben is a mai napig van Lenin nevét viselő utca. Majd 20 évvel a rendszerváltás után talán ideje lenne már valóban változtatni... (Kárpátalja/Korreszpondent)