"Fekete tavasz" - 1944-ben

Mesél a múlt

2008. május 9., 10:00 , 382. szám

Beköszöntött 1944 tavasza. Újra feléledt a természet, megjelentek az első virágok, énekeltek a madarak a verőfényben. Szóval minden úgy történt, ahogy már annyiszor a természet rendje szerint. Semmi nem jelezte, hogy nálunk, a népes családban valami mégsem úgy történik majd, mint máskor tavasszal...

Azt már mindenki érezte, tudta, hogy az 1944-es év hoz valami újat Kárpátalja lakosságának. Napról napra több magyar, később német katona jelent meg Ungváron. A szabadságra jövő katonák már nem mentek vissza a frontra, civil ruhát vettek fel, s az Ungvártól északra fekvő nagy erdőben várták az események jöttét...

Édesapám, a "Sas" behívó parancsára 1941 szeptemberében vonult be katonának Kassára, otthon hagyva feleségét, 6 gyermekét és a nagyszülőket. Mint szanitéc szolgált valahol Oroszországban, majd a Don-kanyarban. 1943-ban rövid ideig szabadságon volt, akkor már őrmesteri rangban, karddal és tiszti fekete csákóval.

1944 elején megírta, hogy az ezred visszatér Kassára.

Március 25-én valóban Munkácsra érkezett az ezred életben marad katonáinak egy része. A város központjában, a "Fehér palotában" raktározták el a tábori kórház felszerelését.

Mint minden embernek, így édesapánknak is volt egy "bogara": minden lábbelijére, még a vasárnapi fekete félcipőjére is patkót veretett. Március 26-án reggel egy kevés hó esett, ami csúszóssá tette az utakat. Mikor a katonák megérkeztek a kórházi felszereléssel, apám gyorsan előrement a második emeletre, hogy ajtót nyisson. A csizma patkóján megmaradt egy kis hó, amin megcsúszott és széttárt karokkal, háttal a betonra esett. Akkor még nem tudhatta, hogy egy ér megpattant a tüdejében...

Másnap megvolt a nagy családi öröm: Édesapánk hazaérkezett Ungvárra. Sajnos, ez nem tartott sokáig: napról napra gyengébb lett. Az orvos állítása szerint az ok vérszegénység. Ajánlata ez volt: sok-sok vörösbort kell innia a betegnek! Nővérem, Mária az Ung megyei Hangyaszövetkezet pénzügyi vezetője volt, rögtön rendelt 2 láda Egri bikavért. Talán 2-3 üveggel fogyasztott el a beteg haláláig, ami április 10-én bekövetkezett. Alig volt 49 éves. Így lett 1944 tavasza családunk számára "fekete".

Június 12-én két kakastollas csendőr jelent meg udvarunkon. Vidnyánszky István őrmestert keresték, akit Kassára kellett előállítani mint katonaszökevényt.

- Hol találjuk az őrmester urat?

- Jöjjenek velem, megmutatom!- válaszolt édesanyám.

A kiskapuhoz vezette őket, ahonnan látszott a temető, benne az új sír...

- Ott van Vidnyánszky István őrmester úr, most már végre itthon van! - mondta fájdalmasan anyánk.

A csendőrök szó nélkül, csendes tiszteletadás után, magára hagyták a kapuban álló síró özvegyasszonyt.

Vidnyánszky József