2008. május 30.

2008. május 30., 10:00 , 385. szám

Olvasmány: Móz 5.k. 11,18. 26-28. Szentlecke: Róm. 3,21-25.28. Evangélium: Mt. 7, 21-27.

Döntenünk kell Isten mellett vagy ellene. Erre nem Jézus hívja fel figyelmünket elsőnek a "hegyi beszédben", hanem már az Ószövetség is erre figyelmeztet: "Áldást vagy átkot kaptok."

Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelét ma kezdjük olvasni. Pál levelei között a Bibliában ez áll első helyen mint legfontosabb, a tanítást legjobban összefoglaló: Megváltattunk, de nem azért, mert megtartjuk a törvényt, hanem azért, mert Isten irgalmas szeretetéből hihetünk Jézus Krisztusban, aki megmutatta az Atyát.

Az evangéliumból a "hegyi beszéd" elejét hallottuk még nagyböjt előtt, a 8 boldogságot, most pedig a befejező részt olvassuk.

A hegyi beszéd igazságainak betartásával nyer földi életünk biztos fundamentumot, sziklaalapot. Jézus új parancsot adott nekünk. Nemcsak a boldogságok fennkölt szavai, hanem az "új parancs", az ellenségszeretet is ebben hangzik el, valamint az úgynevezett "aranyszabály": "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük." (Mt. 7,12)

Jézus Krisztus azért jött, hogy utat mutasson nekünk. De hiába ismeri valaki a jó utat, ha nem jár rajta, nem jut célhoz. Hiába ismeri valaki Jézus tanítását, de nem a szerint él, nem jut el az üdvösségre.

Amikor nemcsak hallgatjuk, hanem tetteinkben követjük is Jézus tanítását, akkor mi is hasonlítunk az evangéliumi bölcs emberhez, aki sziklaalapra építette házát. A sziklaszilárd alap a Szentírás szóhasználatában Krisztust jelenti: "A szikla Krisztus volt" (1. Kor. 10,5). Aki megtartja Krisztus parancsait, egybeépül Krisztussal, mint a ház a fundamentummal.

A példabeszédben Jézus nekünk is mondja, hogy legyünk bölcs emberek. Amikor válaszút elé kerülünk: mit tegyünk, melyik út vezet a boldogsághoz? - akkor döntsünk az Isten akaratának való engedelmesség mellett. Így Isten áldása lesz az osztályrészünk, kedvesek leszünk Isten előtt, és sziklaszilárdan egybeépülünk Krisztussal.

Bohán Béla,