2008. június 6.

2008. június 6., 10:00 , 386. szám

A kafarnaumi százados (Mt 8, 5-15)

Rokonszenves egyéniséget vezet elénk a mai szent evangélium a kafarnaumi százados személyében. Jézus az ő nagy hitéről szól elismeréssel: "Bizony mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél." De hogyan tudott szert tenni a százados ilyen erős hitre?

Pogány létére eljárt a zsinagógába, imádkozta Dávid fölséges zsoltárait s hallgatta a szentírási fejtegetéseket. Aztán lelkesült hírvivők szóltak a názáreti Jézusról, ki úgy tanít, mint előtte senki, és feltűnő csodák kísérik működését. A százados kereste az alkalmat, hogy megismerhesse az új prófétát. Mindezekből még kényszerítőbb erővel lépett eléje az igazság: Jézus Isten küldötte, tanítása isteni, Jézus több mint ember, Ő Isten Fia valóban, Ő a várt Messiás! Kortársai szintén hallhattak Jézus felől, de nekik fontosabb dolgaik voltak: jó üzletek kötése, szórakozás stb. Sajnos ugyanezt látjuk most, a 21. században is, nagyon sok ember csak a biznisszel, az életörömök hajszolásával, bűnös testi szenvedélyeik kielégítésével foglalkozik és egyáltalán nem törődik lelke üdvével.

A hit nagy értékű adománya Istennek, az üdvözülés első, elengedhetetlen föltétele, Isten nem erőszakolja senkire. Elvárja, hogy az ember legjobb tudása szerint keresse az igazságot, vágyakozzék utána. A kafarnaumi százados nemcsak kereste Istent, hanem méltóvá is tette magát, hogy megtalálja.

Hite láttán Jézus csak egyet tehetett, mert Ő volt a Szeretet: "Megyek és meggyógyítom." Nem azt nézte, hogy egy ellenséges, megszálló hadsereg katonatisztje áll előtte, Ő a hitet és a bizalmat nézte. A kafarnaumi tiszt pedig mit tehetett mást, mint tiltakozott: "Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak egy szót szólj és szolgám meggyógyul."

E mondatban alázat és szeretet, bizalom és hit ragyog! Ez igazi keresztény magatartás! Legyünk mi is kicsinnyé, hogy naggyá tudjon tenni bennünket az Isten.

Hrabár Tamás