Kik is állnak az UMDSZ tagszervezeteinek vezetői mögött?

Lecke demokráciából

2008. június 13., 10:00 , 387. szám

Az "zöld" Kárpáti Igaz Szó több írásában is megkérdőjelezte az április 12-i közgyűlés óta, hogy egyáltalán demokratikusan működő szervezet-e a KMKSZ. Kovács Miklós elnököt társak és támogatás nélküli "magányos magyar Rambónak" kiáltották ki, aki mögül leginkább az hiányzik, amire a leggyakrabban hivatkozik - a társadalmi támogatottság.

Lapunk tudósítójaként nagyon sok KMKSZ-alapszervezeti közgyűlésen voltam jelen, és elmondhatom, hogy bár a résztvevők száma változó, de az alapszabálynak megfelelően a közgyűléseket minden évben és minden alapszervezetben összehívják, és háromévente mindenütt megtörténik a tisztújítás. Így van ez a KMKSZ öt középszintű szervezete esetében is. És az alapszervezetek kétségkívül demokratikusan delegált tagjai azok a küldöttek, akik megválasztják (titkos vagy nyílt szavazással) a KMKSZ elnökét és vezetőit. De vajon mi a helyzet a demokratikus eljárást hiányoló lap elemző főszerkesztőjének szervezetében, az UMDSZ-ben és annak tagszervezeteiben?

Az UMDSZ alapszervezetei szinte sehol sem tartanak évente közgyűléseket.

A tagszervezetek közül a Dupka György alapító elnök által irányított Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) például ötévente tart közgyűléseket, amikor újraválasztják a szervezet tisztségviselőit, két közgyűlés között pedig az Operatív Tanács irányít - tudtuk meg a szervezet elnökétől, aki ezt még később a következő információkkal bővítette ki: "Minden évben, a magyar kultúra napján, a nyitó konferencia előtt tartjuk meg az évi programunknak az elfogadását és elosztjuk a programokat, hogy melyik régió mit fog képviselni. De menet közben változtatjuk, mert a pályázatoktól függ, mi jön ki. Alapszervezeteink nincsenek, ezt felszámoltuk. Vannak úgynevezett térségi programvezetők, tehát szervezeti vezetők, akik 5-10 emberrel dolgoznak egy térségben. (...) Mi teljesen reformáltuk (a MÉKK-et) az Anyanyelvi Konferencia modelljére. Ott nincsenek alapszervezetek, meghívott emberek vannak, mi is ugyanarra álltunk át, meghívunk embereket. (...)" Érdekesség, hogy a MÉKK honlapján közzétett alapszabály 4.5 pontja a következőképpen fogalmaz: "A szervezet legfelsőbb szerve a közgyűlés (konferencia), melyet évente legalább egyszer kell összehívni." Ráadásul Ukrajna hatályos törvényei is arra kötelezik a társadalmi szervezeteket, hogy évente egyszer tartsanak közgyűlést, ahol tájékoztassák a tagságot az elvégzett munkáról. De a kárpátaljai magyar sajtóban található beszámolók alapján egyértelműen megállapítható, a MÉKK nem tart évente közgyűlést, az elnök nem számol be a munkáról, nincs nyoma pénzügyi beszámolónak sem. Tehát alapszabályellenesen működik, Ukrajna törvényei nem teszik lehetővé, hogy egy társadalmi szervezet csak ötévente tartson közgyűlést, mint ahogy azt a Budapesten bejegyzett Anyanyelvi Konferencia teszi.

A szervezetben a közgyűlések közötti időszakban ugyancsak meglepő módon cserélnek gazdát a tisztségek. 2003-ban még Ortutay Tamás, majd Varga Éva volt az említett szervezet beregszászi járási és városi szervezetének elnöke, újabban viszont a Beregszász című lap magyar kiadásáért felelős szerkesztője nevezi magát az említett középszint elnökének. Megkérdeztem hát Kenyeres Máriától: Mikor volt a legutóbbi közgyűlése a MÉKK-nek? A válasz tanulságos: "Nem voltam jelen az utóbbi időben egyetlen közgyűlésen sem. Az előző elnök távozását követően kért fel engem Dupka György, hogy vállaljam el, mert pótolni kell a hiányt. A munka tartalmáról beszélgettünk főleg, úgyhogy nem tudom, hogy ezt a közgyűlésen megerősítették-e. Én legalábbis nem voltam jelen egyetlen ilyen rendezvényen sem."

Pirigyi Béla, a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ) elnöke arra a kérdésemre, hogy mikor volt legutóbb az általa irányított szervezetnek közgyűlése, a következőket válaszolta: "Azt hiszem, hogy három éve. Az idén aktuális. A BMKSZ-nek háromévente vannak közgyűlései, ami egyúttal tisztújító is. Idén december első felében lesz tisztújító közgyűlésünk, tehát három évvel azt megelőzően volt a legutóbbi, bizonyára jelentek meg akkor róla sajtóhírek."

Nos, utánanéztem: 2005 decemberében, de novemberében sem találtam egyetlenegy sajtóhírt sem a BMKSZ közgyűléséről. Úgy tűnik, vagy nem tudott a szervezet tisztújításáról egyetlenegy Kárpátalján megjelenő magyar lap sem, vagy nem tartották ezt hírértékűnek. Néhány szerkesztőséget megkérdezve, mégis inkább az látszik a legvalószínűbbnek, hogy zárt körű volt a BMKSZ legutóbbi, három évvel ezelőtti közgyűlése, ahonnan nem szivárgott ki semmilyen hír.

De ennél is érdekesebb a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (MÚKSZ), amely több alapító tagja szerint 1996-os alakuló közgyűlése óta nem tartott tisztújító közgyűlést. Amennyiben a lapunknak korábban nyilatkozott egykori alapító tagok, közöttük az akkor alelnökké választott Kulin Zoltán tévednek, és a kárpátaljai magyar újságírók nevében rendszerint fellépő szervezetnek volt már az eltelt 11 év alatt közgyűlése, akkor azt figyelemre méltóan sikerült eltitkolni. Példás az a "szerénység", ahogy az újságírók elhallgatták szakmai szervezetük ezen fontos rendezvényét - hisz egy picike újsághír sem jelent meg a kárpátaljai magyar sajtóban ezen eseményekről.

Összegezve, azt javaslom az "egyetlen országos lap" éleslátású elemzőjének, hogy elemzését folytatva vizsgálja meg, az UMDSZ és tagszervezeteinek életében mennyire érvényesül a demokrácia, hasonlítsa össze azt a KMKSZ-ben tapasztaltakkal. Ezek alapján a két szervezet között újabb fontos különbséget fedezhet majd fel, a célok és a módszerek mellett.

Badó Zsolt