Alkoholista a családban

2008. november 7., 09:00 , 408. szám

Az alkoholista minden környezetben különféle problémák forrása lehet. Mindez fokozottan érvényes, ha egy közvetlen családtag küzd alkoholproblémákkal, s ennek következtében állandóak az összetűzések, a konfliktusok, rosszabb esetben a hozzátartozók ellen elkövetett erőszakos cselekedetek.

Minden szenvedélybeteg próbára teszi a körülötte élőket. Közéjük tartoznak az alkoholisták is, akik bódult állapotban sokszor követnek el olyasmit, amivel lelki és testi sérüléseket tudnak okozni embertársaiknak, leginkább szűkebb környezetüknek, a családjuknak. Az alkoholizmust kiváltó okok között szerepelhet munkahelyi vagy családi probléma, szorongás, feszültségkezelés, stresszoldás, valamilyen személyes példa utánzása, illetve a szűkebb környezeti hatások. Sajnos, egyre többen nyúlnak problémáik miatt az italhoz, s az alkoholizálás gyakran végződik tragikusan: nem egy bűncselekménynek az ital az oka.

Köztudottan sok kárpátaljai magyar családban él alkoholista. A megítélésük terén rengeteg tévhit él a köztudatban. Sokan gondolják úgy például, hogy csak az a személy alkoholista, aki rendszeresen, mindennap nagy mennyiségű alkoholt tartalmazó italokat iszik, mert nem tud anélkül élni. Így gondolja ezt Bence Gyula, a Beregszászi Járási Kórház narkológusa is. "Az alkoholfogyasztás végigkíséri az embert az egész életén. Nem az a probléma, hogy az emberek fogyasztják, hanem az, hogy nem tudják, hogyan kell azt kulturáltan tenni. Az alkoholizmus azért alakul ki, mert a hajlamosság öröklődik, s az ilyen embereknél a mai italfogyasztási szokások előidézik a függőséget. Ezt a teóriát erősítik meg azok a betegek is, akik hozzám jönnek segítségért. Nemcsak az alkoholista, aki sokat iszik, hanem az is, aki rendszeresen. A felmérések szerint Kárpátalján a Beregszászi járásban van a legtöbb regisztrált alkoholista, a lakosság több mint 4%-a, más járásokban ennél kevesebb. Összehasonlításképpen: két évvel ezelőtt Németországban a lakosság 5%-a volt alkoholista. Egy ilyen szenvedélybeteget sokféleképpen lehet leszoktatni a kiváltó okról, de a legfontosabb, hogy ő is akarja. Minden metódus jó, amelyben a beteg hisz. A betegséget legjobb korán megelőzni, az első stádiumban, amikor még csak zugivó az egyén. A zugivás egyébként inkább a nőkre vonatkozik, a férfiak bevallják az iszákosságot. Ha a családi hátteret vizsgáljuk, kijelenthetjük, hogy a problémás közösségből származó, illetve a hajlamosságot öröklő gyerekből lehet először italozó, utána alkoholista. Nagyon sajnálatos, hogy az utóbbi időszakban az alkoholisták között egyre gyakrabban találkozom fiatalokkal: volt "szerencsém" 23-24 éves korú egyéneket kezelni, akik nagyon fogékonyak voltak erre a szenvedélybetegségre."

Az alkoholistákkal való együttélés problémáira nagyon sok példát lehetne felhozni. Klára az Ungvári járás egyik kis magyar falujában élt a családjával, a szülői házban édesapja alkoholizmusa okozta a legtöbb problémát. "Az apám rendszeresen ivott, gyakran részegen jött haza a munkahelyéről, s ilyenkor egrecíroztatott minket az édesanyámmal. Amikor férjhez mentem, egy ideig a párommal otthon éltünk, s azt hittem, az apám majd visszafogja magát az "idegen" előtt, de nem így történt, mindenáron meg akarta mutatni ittasan, hogy ki az úr a házban. Ilyenkor előfordult, hogy lökdösődésig fajult a kötekedés, s amikor egy alkalommal a lökdösődés fojtogatásba ment át, összepakoltunk, és a férjem családjához költöztünk. A továbbiakban a "drága édes szülő" megelégedett annyival, hogy minden problémájáért engem, a lányát és a feleségét okolta."

Ferencnek a neje alkoholista, vagyis ez is bizonyítja azt a tényt, hogy az alkoholisták közé nemcsak férfiak tartoznak, hanem sajnos egyre több nő. "Sokáig meg sem fordult a fejemben, hogy az a nő, akivel együtt éltem le az eddigi életemet, alkoholista. Ebben az is közrejátszott, hogy a munkám miatt keveset voltam otthon. Az elmúlt időszakban többet voltam odahaza, így döbbentem rá, hogy a nejem rendszeresen fogyaszt alkoholt. Az első néhány alkalommal még nem is tűnt fel, volt mire fogni, sok volt az ünnepnap. Aztán a feleségem egyre többször fogadott ittasan, s amikor megkérdeztem az okát, letagadta, miszerint nem ő a részeg, hanem én. A felnőtt gyerekeimmel nem sokáig bírtuk "cérnával", kezeltetni kezdtük, de ő sokáig nem volt hajlandó elismerni, hogy beteg. Erővel szállítattuk be egy elvonóba, ezért ő mind a mai napig nem akarja ezt nekem megbocsátani."

Az alkoholizmus kialakulásában jelentős szerepe van a genetikai tényezőknek, de nem elhanyagolhatók a környezeti hatások sem. Egy nemzetközi felmérés szerint azok a gyermekek, akiknek szülei rendszeresen isznak, 3-4-szer gyakrabban lesznek alkoholisták, mint a társaik. Az alkoholista szülői mintát látó gyermek könnyen az otthon látott "problémamegoldó" módszerhez fog folyamodni, ha majd nehézségbe ütközik a későbbi életében. Ettől fél Erika is: "A fiam még csak 17 éves, de az utóbbi évben nem fordult elő olyan hétvége, amikor nem alkoholos behatás alatt jött volna haza a mulatozásból. Egyszerűen nem tudok hatni rá az érveimmel, mert azzal vág vissza, hogy ha az apjának ilyen idősen már lehetett, akkor neki miért nem. Csak azt nem látja be, hogy a "példakép" sem járt jól az ivászattal, negyvenéves korára állandóan baj van a szívével, a májával, a vérnyomásával. Hiába figyelmeztetem, hiába fenyegetőzöm, rám se hederít, nem érti meg, hogy most kell megállnia, hogy később ne legyen baja belőle."

Az alkoholizmus gyógyítható betegség, s a kezelésnek több módja van. A gyógyulás, az újrakezdés egyik lehetőségét kínálja a Csongori Iszákosmentő Misszió, ahol az Istenhez vezető út fellelésében segédkezve próbálják meg leszoktatni az alkoholról a szenvedélybetegeket. Pocsai Sándor református lelkész vezeti a szolgálatot, ahol az anonim vagy a nevüket is felvállaló alkoholisták megpróbálnak megváltozni, újra visszatérni az élet körforgásába. "Az alkoholizmus, a többi szenvedélybetegséggel együtt - mondja Pocsai Sándor - az Isten nélküli életből fakad, s általában akkor jelentkeznek ezek a függőségek, amikor valamilyen hiányérzetünk van. Isteneket kreálnak maguknak: van, aki a hasát szereti, van, aki az alkoholt. Alkoholistának azonban nemcsak azokat nevezhetjük, akik részegen a földön fetrengenek az utcán, hanem bizony diplomás úriemberek, orvosok, mérnökök, tanárok, lelkészek, diplomaták között is vannak ilyen szenvedélybetegek. Az az igazi alkoholista, aki addig nem érzi jól magát, amíg a napi féldecijét, üveg sörét, pohár borát meg nem issza: ezt bizonyítja az orvostudomány, és bizonyítjuk mi is. Amíg ez be nem következik, addig nem érzi jól magát, s ez feszültséget szül a családjában. Az elfogyasztott dózisok növekedésével a feszültség is növekszik, s ha nem úgy történik valami, ahogy az alkoholista elgondolta, akkor történnek meg a tragédiák. Mi, az Iszákosmentő Szolgálat a Biblia segítségével próbáljuk meg visszavezetni ezeket az embereket a helyes útra, s többnyire sikerrel járunk. Az általunk tartott órákon megjelent emberek a valóságot mondják el: elmesélik, hogyan hullott szét a családjuk, s később hogyan tudták visszaszerezni egymást Isten segítségével. Kéthavonta jövünk össze tizenegy napra, s alkalomtól függően harminc-hatvan-száz ember jön így össze, de voltunk már százhúszan is, s mindenki elmondja az élettörténetét. Örömmel mondhatom, hogy ezek az emberek meggyógyulnak, mert látják, hogy van másféle élet is, mint az addig élt."

Sokan úgy vélekednek, hogy az alkoholista bukott ember, aki nem dolgozik, nincs családja, csak az ivásnak él. A valóság azonban más. Nem minden alkoholista fogyaszt állandóan nagy mennyiségű szeszes ital, vannak, akik mindennap meghatározott mennyiségű italt isznak, mások kibírják szeszes ital nélkül napokig, hetekig, hónapokig is. Nem minden alkoholista erőszakos: némelyek nagyon is barátságosak, vidámak lesznek a szesz hatására, mások hallgatagok, barátságtalanok, sokszor otthon isznak, egyedül, s amikor már részegek, minden zsivaj és lárma nélkül elmennek aludni. Nagyon fontos tehát, hogy időben felismerve a veszélyt, segítsünk megállni a lejtőn az alkoholizálás útjára lépő családtagnak. Mindenképpen meg kell győznünk arról, hogy az alkoholizmus betegség, amit gyógyítani lehet, s ez nem vereség vagy szégyen, hanem szükség.

snicer