Emlékmű a lelkészeknek

Nevek az életfa alatt

Beregszászban, a Kárpátaljai Református Egyházkerület (KRE) Püspöki Hivatalának kertjében az elmúlt vasárnap felavatták azon emlékművet, mely a szovjet diktatúra idején mártírhalált halt, börtönt szenvedett és egy időre lelkipásztori szolgálatuktól megfosztott kárpátaljai református lelkészeknek állít emléket. Alkotója Matl Péter ismert kárpátaljai szobrászművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészének Révész Imre Társaságának tagja, a vereckei honfoglalási emlékmű, a munkácsi várban található II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona szobrának alkotója. Az eseményen az egyházkerület majd minden gyülekezete képviseltette magát, hogy emlékezzenek mártírjaikra.

A hívek a Tebenned bíztunk elejétől fogva kezdetű 90. zsoltárt énekelték el, majd az egyházkerület nevében Estók István nagymuzsalyi lelkipásztor köszöntötte a vendégeket, többek között Bölcskei Gusztávot, a Magyar Református Egyház zsinatának elnökét, a Tiszántúli Református Egyház püspökét, Majnek Antalt, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspökét, Bársony Andrást, a Magyar Köztársaság kijevi nagykövetét, dr. Csepregi Andrást, a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának titkárságvezetőjét, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának képviseletében Czabán Sárát, Sziklavári Vilmost, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulját, Bacskai Józsefet, a Magyar Köztársaság beregszászi főkonzulját, Brenzovics Lászlót, a Kárpátaljai Megyei Tanács és a KMKSZ alelnökét, Csizmár Bélát, a Beregszászi Járási Tanács elnökét, dr. Orosz Ildikót, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (KMF) elnökét, dr. Soós Kálmánt, a KMF rektorát. Elsőként Bölcskei Gusztáv tartott avató beszédet a Jelenések könyvéből vett kezdőigével: "...Mondd, kik ezek, akiket itt látok, ezek a fehér ruhába öltözött emberek? Ezek azok, akik jöttek a nyomorúságból, és megfehérítették ruhájukat a bárány vérében." Majd szólt a háború utáni történésekről. Mint mondta, amikor az emberek már azt hitték, hogy túlélték a megpróbáltatásokat és a béke napjai köszöntenek be, akkor történt az, aminek nem szabad lett volna megtörténnie: az embereket – köztük lelkészeiket – szó nélkül, otthonaikban és az utcán összefogdosva vitték el. Ennek az emlékműnek az üzenete: "Az akkor történtek soha, sehol, semmilyen formában ne ismétlődjenek meg újra."

Bölcskei Gusztáv beszélt még arról a bibliakiállításról, melyet november 21-én Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban nyitottak meg. A hatalmas kéziratos kódexek között található egy hozzájuk képest szinte eltörpülő, alumíniumlapokkal megerősített kis magyar Biblia is. Ez az ún. Hadifogoly-Biblia. "Ez a kicsiny Biblia ott van, mert ott a helye. Mert különlegesen értékes. A véséssel díszített, alumíniumból készült elő- és hátlapot egy magyar hadifogolytábor rabjai készítették lelkipásztoruknak. Óvták, mert a rabok és lelkészük számára ez a Biblia jelképezte, hirdette a megmaradást, megtartatást és vigaszt." Végezetül Bölcskei Gusztáv arról szólt, hogy a múltat ugyan nem lehet meg nem történtté tenni, de kérni lehet a vigasztalás Istenét, hogy gyógyítsa be az akkor szerzett sebeket.

Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke a 23. zsoltárból hirdetett igét: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, Uram!" A püspök a sztálini éra kárpátaljai kezdetei kapcsán arról beszélt, milyen körülményekkel kellett megküzdenie az itteni magyarságnak. Malenykij robot, szegénység, önkényuralom, kiszolgáltatottság, ateizmus. "Azoktól a mártírként lágerekben odahalt, elítélt és börtönt viselt, vagy szolgálatuktól eltiltott lelkészektől várták a választ, akiknek nevei ezen az emlékművön olvashatók. Halk szavú prédikátorok voltak ők, akik Isten országát kívánták építeni, még akkor is, mikor érezték, hogy a halál árnyékának völgyében járnak."

Gulácsy Lajos, a KRE nyugalmazott püspöke személyes élettapasztalatai alapján arról szólt, hogyan igyekezett az új hatalom felszámolni a kárpátaljai református egyházat. "Két éven keresztül, 1945-47 között a szovjethatalom hagyta a lelkészeket tevékenykedni, mialatt megfigyelte őket. Ennek alapján döntöttek eltávolításuk módjáról, mely lehetett börtön, megfélemlítés, a lelkipásztori hivatás gyakorlásától való eltiltás, áthelyezés vagy örökre elhallgattatás. Ez utóbbi természetesen a lágert jelentette. " Lágeréveire visszaemlékezve Gulácsy püspök elmondta: "A nehéz körülmények próbára tették az Isten iránti hűséget, ezért a hosszú és nehéz évek alatt hasznára lehettünk rabtársainknak: Istennek igéjét hirdetve erősíthettük hitüket, reményüket a szabadulásra. Próbákkal teli küldetés volt ez: sok lelkész életét adta hitéért."

Bársony András nagykövet ezután felolvasta Sólyom László köztársasági elnök üdvözlő sorait, melyekben többek között elhangzott: ..."Bízom abban, hogy az anyaország erőfeszítései révén a magyar iskolahálózat működtetését korlátozó ukrán szándékokkal szemben sikerül biztosítani a szerzett jogokat. A probléma rendezésében az anyaország folyamatos figyelmére és aktív közreműködésére továbbra is számíthatnak. Ha azonban az első negatív jelzésre visszahúzódással, iskolaváltással reagálnak a magyar szülők, akkor azok céljait segítik, akik a korlátozásokban látják a jövőt. Ez az emlékezés arra int, hogy a jogainkhoz, identitásunkhoz minden áldozat árán is ragaszkodnunk kell."

Ezután Gulácsy Lajos és Matl Péter szobrászművész leleplezte a gránitból készült emlékművet. A művész röviden értelmezte a mű szimbolikáját, mely nem más, mint egy, az időspirálhoz hasonlóan fölfelé csavarodó életfa. Az életfán három gömb van, melyek a lélek fejlődésének három stádiumát – a születést, a megpróbáltatást és az Istennel való egyesülést – ábrázolják.

Az emlékműavatás koszorúzással ért véget.

F. Zs.