2008. december 5.

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jelenések 3:20)

Kedves Testvéreim! Jézus Krisztus ezeket a szavakat egy olyan gyülekezetnek mondja el, amely önmagával meg volt elégedve, sőt büszke és öntelt volt. Emberi szempontból nézve erre volt is oka, hiszen híres textilipara volt és ebben a városban (Laodicea) gyártották a messze földön híres szemkenőcsöket. Virágzott az üzlet és ez oda vezetett, hogy az emberek azt mondták: "Gazdag vagyok, nincs szükségem semmire" (17. vers). Ebben a gyülekezetben mindennek volt helye, csak Jézusnak nem. Ezért olyan megdöbbentő a kép, hogy Jézus ott áll a zárt ajtó előtt.

Amikor Isten kegyelméből adventi időben vagyunk - (Advent=az Úr eljön) -, akkor jó lenne önvizsgálatot tartani, megkérdezni önmagunktól és őszinte választ adni: Jézusnak van-e helye az életünkben, családunkban, gyülekezeteinkben, társadalmunkban? Nem azért élnek át sokan ma is nyomorúságot, nem azért van sok ember, család életében zűrzavar, öröm helyett könnyek, békesség helyett harc, mert Jézus ki van zárva? Manapság sokszor tapasztaljuk, hogy a Megváltó nem kell, közömbösen elfordulnak Tőle. És bár sokan ma is elhitetik magukkal, hogy nincs szükségük semmire, hogy jólétben élnek, de mégis koldusok. Koldulják az örömöt, békességet, szeretetet, amit nem lehet pénzért megvenni. Jézus ezt hozta el, mert az ember a bűnesetkor elveszítette, és ezt kínálja ma is.

Jézus zörget a te szíved ajtaján is! Ne várakoztasd!

"Bűnös, van-e hely szívedben, Fogadni az üdv Urát?

Míg a kegyidő jelen van, Nyisd meg szíved ajtaját!" Ámen.

Mező Miklós