Külön mentek, együtt jöttek

Juscsenko és Timosenko Brüsszelben

2009. március 27., 09:00 , 428. szám

A napokban Viktor Juscsenko államfő és Julija Timosenko miniszterelnök közösen vettek részt annak az Európai Néppártnak a brüsszeli kongresszusán, amelynek társult tagjai az általuk vezetett Mi Ukrajnánk és a Batykivscsina. Európa erős embereinek újabb lehetőségük nyílt a háttérmegbeszélések alkalmával "észre téríteni" Ukrajna torzsalkodó vezetőit.

Az előzményekről tudni kell, hogy megfigyelők szerint Európa belefáradt abba, hogy megpróbáljon igazságot tenni a vádaskodó ukrán vezetők között. Az egyik szakíró az írta, Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke lassan már attól is csalánkiütést kap, ha csak eszébe jutnak a legújabb ukrajnai politikai bonyodalmak. Európában ennek ellenére kiváló alkalmat láttak a mostani kongresszusban arra, hogy egy asztalhoz ültessék végre a két vezető ukrán politikust, s nyíltan elmondják, mit gondolnak róluk és az ukrajnai helyzetről.

Juscsenko és Timosenko első ízben vettek részt közösen a néppárti kongresszuson államfőként, illetve miniszterelnökként. Tekintettel kettőjük igen feszült viszonyára, senki sem csodálkozott azon, hogy a két vezető külön repülőn érkezett a belga fővárosba, s a programjukat is igyekeztek úgy összeállítani, hogy véletlenül se találkozhassanak valamelyik európai vezető irodájában. Eközben mégiscsak el kellett érniük, hogy Európában elhiggyék, képesek legalább ideiglenesen elásni a csatabárdot, s kiharcolni ezáltal, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) folytassa Ukrajna hitelezését, ellenkező esetben az ukrán gazdaság összeomlása maga alá temetheti mindkettőjüket.

Elsőként Xavier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja próbálta meg elérni, hogy egyszerre találkozzon a két ukrán politikussal, de hiába helyezte kilátásba, hogy egyikükkel sem találkozik, ha nem beszélhetnek hármasban, Juscsenko elnök addig szabadkozott, míg végül sikerült kiharcolnia, hogy négyszemközt találkozzon a volt NATO-főtitkárral.

Solana, aki a narancsos forradalom idején háromszor is járt Kijevben, most nem rejtette véka alá egykori pártfogoltjainak tehetetlensége láttán érzett felindultságát. Ezúttal még az általában száraz és semmitmondó európai uniós sajtóközlemény is egyenesen fogalmazott: Solana "komoly nyugtalanságának adott hangot az ukrajnai helyzet miatt", s felszólította Juscsenkót és Timosenkót, cselekedjenek határozottan és gyorsan az IMF-fel kötött megállapodás feltételeinek teljesítése érdekében. Solana mindkettőjüket figyelmeztette: az EU nem támogatja Ukrajnát az IMF-program folytatása nélkül.

Egyidejű találkozót követelt a két ukrán vezetőtől Wilfried Martens is. Neki a kongresszus házigazdájaként sikerült is elérnie, amit akart. Igaz, a dolog ezúttal sem ment zökkenőmentesen. Viktor Juscsenko csupán félórás késéssel érkezett meg a találkozóra, tehát akkor, amikor annak a protokoll szerint már véget kellett volna érnie. Az ukrán államfő az előző program elhúzódásával magyarázta a késést, a dolog azonban nagyon úgy nézett ki, mintha szerette volna elkerülni a kényelmetlen beszélgetést. A tárgyalásra ennek ellenére sor került. Szemtanúk beszámolói szerint Martens, aki korábban 12 évig volt Belgium miniszterelnöke, felszólította az ukrán vezetőket, hogy legalább a saját állampolgáraik iránt viseljenek felelősséget. A megbeszélés ettől eltekintve nyugodt hangnemben folyt, Juscsenko és Timosenko nem vágott egymás fejéhez újabb vádakat, ehelyett felváltva számoltak be Martensnek az országban kialakult helyzetről, s a tervezett válságkezelő intézkedésekről.

Az enyhülés jeleként értékelik a megfigyelők, hogy Juscsenko és Timosenko Martens távozása után is folytatta a beszélgetést. Ekkor ajánlotta fel az elnök a kormányfőnek, hogy egy repülőgépen utazzanak haza Kijevbe.

- Szavamat adtam, hogy aláírok minden krízisellenes törvényt. De az a kérésem a miniszterelnökhöz, hogy amennyiben a parlamentben létezik többség, úgy annak támogatnia kell a válságellenes csomagot - mondta Juscsenko a találkozót követően. Arra a kérdésre azonban sem ő, sem Timosenko nem adott egyenes választ, hogy sikerült-e Martensnek kibékítenie őket. A "békülés" egyetlen jele így a közös repülőút maradt Brüsszelből Kijevbe. Kijevi lapok emlékeztettek, hogy a kormányfő és az elnök legutóbb Jevpatorijába repült együtt, a gázrobbanás által romba döntött lakóházhoz. Mint később Timosenko párthíveinek elmesélte, a visszautat két üveg konyak segített kellemesebbé tenni.

- Semmi esetre sem fordulhat elő többé ilyesmi! - válaszolt Timosenko az újságírói felvetésre. - Nálunk száraztörvény van, mi nem iszunk a munkahelyen - tette hozzá és hangosan felkacagott. (Kárpátalja/korrespondent.net/pravda.com.ua)