Majdnem abszurd

Számfejtették az első nyugdíját. Röhejesen alacsony összeget. Jóval többre számított. Felesége levegő után kapkodott, majd kitört:

- Csak ennyi? Neked, aki brigadéros voltál meg helyettes párttitkár? És csak ennyit löktek? Ne hagyd annyiban! Intézkedj!

És Jóska bá megpróbált intézkedni. A járási, a megyei nyugdíjhatóságnál, tanácsnál, közigazgatásnál. Az intézkedés útjai a fővárosba is felkanyarodtak. Ám csak annyit küzdött ki, hogy a nyugdíját átszámolták és kereken... tizennégy hrivnyával megtoldották.

Az asszony megint levegő után kapkodott és perlekedett tovább:

- Hát így is csak ennyi? Miből fogjuk kijavíttatni a tetőt? A fiad karácsony előtt menyegzőt ül! Hízókat is kéne venni! Tudod, mennyibe kerül mostanság egy malac?!

... Az "öreg" másnap titokzatos építményt kezdett ácsolni kétemeletnyi magasságban. A barackfa legerősebb ágai között. Egy bungalót.Ülőkét is eszkábált a deszkafészekbe. Fölébe kátránypapírból rittyentett tetőt. A tévésdoboz kartonját lapokra szeletelte, a lapokat rászögezte a fára épített házikó falaira. De előtte piros olajfestékkel tiltakozó feliratokat pingált rájuk.

A következő napon felköltözött a barackfára. Felmászott a házikóba és elrúgta a lajtorját.

"Elment az esze! Vénségére megbolondult! Besokallt!" - állapította meg a falu. A tanácselnök ellátogatott a fa alá és szép szavakkal megpróbálta rávenni Jóskát a magába- és alászállásra. Sikertelenül. Valaki szólt a rend őreinek is, de azok csak a kezüket tárták szét: Jóska bá a saját birtokán, a saját barackfáján azt tesz, amit akar. A barackfa az ő portáján van. Bár az ágai némileg kilógnak a kerítésen túlra, azaz közterületre, de Jóska még magánterületen "fészkel".

A tiltakozó feliratok sem ütköznek törvénybe, nem sértik a közerkölcsöt, s az a protestálás sem szít semmilyen irányú gyűlöletet, hogy az országos nyugdíjrendszer igazságtalan, a levelibéka létrája alatt leledzik.

Miközben Jóska bá konokul gubbasztott a barackfán, őszre kitűzték az országos választásokat.

A Jóska bá-féle jelenségre hamarosan felfigyelt a szemfüles járási, majd a megyei sajtó és televízió. Ezek nyomán pedig az országos médiák. Jóska fa-lakában fogadta az újságírókat. Miután megsokasodtak, külön vendégülőkét állított be nekik magával szemközt.

Amikor az első járási tudósító feltornászta magát a csodálkozva érdeklődő barackok társaságába, Jóska bá a szót beléfojtva elébe kérdezett:

- Mennyi?

- Mi... Mi mennyi?

- Hát az interjúvolás! Mert pénz nélkül én egy fél szót sem!...

És dőlt a létra. Meg a pénz.

Jóska az éjszaka leple alatt lekapaszkodott a fáról, tiszteletét tette az árnyékszéken, a konyhában a csülkös babgulyásnál, meg egy pásztoróra erejéig hites arája nyoszolyájában. Hajnalhasadáskor viszont már ismét ott remetéskedett a bámuló ágak között.

A BBC rendkívüli kiadásban taglalta a külországbeli jogfosztottságot, a New York Times pedig első oldalas fotón ábrázolta a barackfát és a sok üléstől már féloldalassá vált Jóskát, amint keserves, meggyötört pillantást vet a járási nyugdíjfolyósító igazgatóság irányába. A tekintélyes lap jeles szemleírója négyhasábos cikkben hangsúlyozta, hogy, lám, "így szenvednek a nyugdíjasok azokban az országokban, amelyek nem tagjai a NATO-nak."

Az őszi országos választások előtti kampány pedig kezdett kicsúcsosodni.

Amikor népes kísérettel az államfőjelölt (a legesélyesebb) is felkereste az elhíresült barackfát és Jóskát, a fa gyümölcsének napon szárított magvát már Jóska bá legifjabb unokája ropogtatta jóízűen. Csodálattal tekingetett a fent trónoló nagyapjára és megfogadta magában: hogyha már ő is fog tudni fára mászni, követi a nagypapi példáját. Hogyisne, amikor a nagypapi onnan fentről el tudta intézni, hogy ő, a négyéves unoka egy quardmotoron száguldozzon!

Szeptember vége felé, amikor a barackfa levelei bágyadtan engedtek a gravitációnak és a deszkafészek fenekét mordabb szelek csípdesték, Jóska bá is lekászálódott az anyaföldre.

Előtte még fentről laptopján közleményben tudatta a világmédiával: a választásokon a neki tetsző ember győzött, nyugdíját érdemeinek elismerése mellett a triplájára emelték, ezért magaslati tiltakozó akciójának ideiglenesen véget vet.

A házban a konyhaasztalnál glédába rakta és átszámolta az "elhivatottságáért" kapott honoráriumot és a csülkös bablevest csócsálgatva odapisszentette az asszonynak:

- Tedd el! Az idén nemcsak megjavítjuk a tetőt, hanem be is építjük! A fiunknak pedig megvesszük nászajándékba azt a Ferrarit! Jövőre legalább tíz hízót tartunk! De a deszkalest nem bontom le! Sőt, komfortosítom! Ahogy ezt a mostani kormányt elnézem, hát... Nagyon kákabélű! Szinte biztos, hogy egy éven belül előre kell hoznom...a fára való felköltözést!

Gerzsenyi András