Malőr

2009. szeptember 11., 10:00 , 452. szám

Tanévnyitó az iskolában. Sürgés-forgás. Alpróba, főpróba. Bevonulás, kivonulás. Feszültség. Lufidurranás. Öröm. Beszédmemorizálás. Beéneklés.

Izgatott elsősök. Józsika a legjobban. Mert ő fogja. Rázni a csengőt. Áll az asztalnál. Szorong. De éhes. Pedig reggelizett. De ő ilyen. Mindig ehetne. Hátrafut. A mamához. Szó sem lehet. A nassolásról. Majd, ha vége lesz.

Vigyázz! Mindjárt kezdünk! Telefon. A legrangosabb meghívott vendégtől. Ezer bocs, de húsz percet késik. Ha lehet, várják meg. Lehet. Pihenj!

Tizenegyedikes. Ő az, aki Józsikát fogja vezetni. A csengővel. Feszeng. Hívja a szükség. Csak pár perc. Elbocsátják. Szól Józsikához: ügyeljen a csengőre. Józsika nézi, forgatja. A harangocskát.

A húsz percből bő fél óra lesz. Közben Józsika éhes. Szól a mamának. Az megszánja. Sietve hozza Józsika kis hátitáskáját. Benne üdítő, aprósütemény. A fiú lerakja a csengőt. Egyik kezében puszedli. A másikban kóla. Boldogan keveri.

Vigyázz! A fővendég begördült. Himnuszok, beszédek, versek. Vége. Jöhet a kulmináció. Az első csengő. Jöhet... De nincs. Sehol. A gondnok tegnap kifényesítette. Bevitte az igazgatóiba. Az igazgató reggel odaadta. A műsorvezető tanárnőnek. Az letette az iskolaudvaron. A díszasztalra. Onnan hova lett? Ki látta? Hisz az előbb még ott volt! Senki. Érthetetlen.

Tanácstalanság. Aztán: mentő ötlet. Matyi bá súgja az igazgatónak. Átellenben lakik a komája. Neki van. Csengője. Milyen, milyen... Hát, jó. Fusson. Matyi bá rohan. Óránként 0,001 kilométeres sebességgel. Addig szóljon az ének. Van-e még a torkokban? Az énektanárnő bólint. Hát persze. Sok szép nóta. Az jó. Hadd szóljon.

Szabadkozás. A fővendég előtt. Az előbb még itt volt. A csengő. De már megint itt van. Hozza Matyi bá! Formula egyes gyorsulással. Igaz, nem igazán csengő. Inkább hibrid. Átmenet. A csikóscsengő és a marhakolomp között. De így is megteszi. Mert szól. De még hogy! A legelőn felriad a kérődző gulya. És néz egymásra. Meg a napra. Már ideje kelt volna a déli fejésnek?

Az ünnepségnek végleg vége. Tanulók a padban. Tanárok a katedrán. Szülők... ki hol. Fővendég, alvendégek a svédasztalnál. Igazgató mentegetőzik. Fővendég kegyesen kortyint. S ígéri. Hogy ő majd. Ő majd ajándékoz. Új csengőt. Csillogót. Nagyot. Csengőset. Majd... A tanévzáróra. Ez igen! Vivát! Proszit! És puszit. Öröm.

Józsika már otthon. Rövidnadrágban. Ül a tornác lépcsőjén. Éhes. És eszik. Egy kis előételt. Csak néhány szendvicset. Ebéd előtt.

A mama pedig kipakol. A kis hátitáskából. Maszatos kólásüveg. Elmorzsásodott aprósütemény. És... Nicsak! Egy első csengő!...

Gerzsenyi András