Olcsó, de rossz

Élelmiszerhelyzet

2009. november 13., 09:00 , 461. szám

Erősen romlott az ukrajnai gyártmányú élelmiszerek minősége a gazdasági válság kitörése óta. A gyártók elsősorban a receptúrán, az összetevőkön igyekeznek takarékoskodni, olcsó hozzávalókkal váltva fel a drágábbakat.

A gazdasági válság kitörésével egyre nő az élelmiszerek minőségével kapcsolatos panaszok száma. Ennek következtében nemcsak a luxusnak számító élelmiszeripari termékek forgalma csökkent, hanem az olyan alapvetőké is, mint amilyen például a tej. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a megszokott élelmiszerekkel táplálkozó átlagos fogyasztó majd 3 kilogrammnyi vegyszert eszik meg egy év alatt a különböző színezékek, emulgátorok, állagjavítók, sűrítők, tartósítók, lazítók, íz-, szag- és egyéb fokozók formájában.

Már senki sem lepődik meg azon, hogy a boltokból gyakorlatilag kivesztek az adalékanyagoktól mentes készítmények. A honi gyártók által felhasznált összetevők mennyisége és minősége azonban a legtapasztaltabb kutatókat is meglepte. Az ukrajnai élelmiszerek legutóbbi átfogó minőségellenőrzésekor szinte valamennyi vizsgálat céljából vett mintában megállapították az összetevők meghamisítását.

Mint kiderült, némely esetben a termékek összetételének vizsgálati eredményei teljesen eltértek a csomagoláson megadottaktól. "Az általunk megvizsgált kilenc tejfelmárka közül négynek egyáltalán nem volt köze a tejtermékekhez" - tárja szét a karját Valentyin Bezrukij, a Teszt Független Fogyasztói Szakértői Vizsgálatok Tudományos-Kutatási Központjának vezérigazgatója, hozzátéve, hogy hasonló a helyzet a joghurtokkal és a kefirekkel is. Szerinte a kefirként forgalomba hozott termékek 70 százalékának semmi köze a kefirhez. Még a sajtokat is hamisítani kezdték. "A termelők mindig hozzákevertek olcsó adalékokat, de nem olyan mennyiségben és arányban, mint most" - állítja a szakember.

Az idei év első felében kétszer annyi panasz érkezett a fogyasztóvédelmi főhatósághoz a kenyér és a pékáruk minőségével kapcsolatban, mint egy esztendővel korábban. A szakértők szerint a kenyér minőségének romlása nemcsak abban keresendő, hogy az eladók nem tartják be a tárolásra vonatkozó előírásokat, hanem abban is, hogy a termelők takarékoskodni igyekeznek: rosszabb minőségű lisztet használnak, spórolnak a többi összetevővel is, minek következtében a kenyér morzsalékossá, rossz színűvé és ízűvé válik. A hivatal idén ősszel kilenc kenyérminta minőségét ellenőrizte, s négy esetben az előírtnál háromszor kevesebb zsiradékot talált.

A szakemberek szerint mégsem az a legborzasztóbb, ami hiányzik a kenyérből, hanem az, ami feleslegesen kerül bele. Mint mondják, akkor a legnagyobb a mérgezés veszélye, ha a kenyér penészedni kezd, mert az emberi szervezetbe jutva ételmérgezést okozhat, de akár asztmát is kiválthat.

A gyártók leggyakrabban mégis a hús- és a tejtermékekkel ravaszkodnak. Az előbbi esetében a mindenféle adalékanyagok hozzákeverése mellett gyakran előfordul, hogy a darált marha- vagy sertéshúst az olcsóbb csirkével helyettesítik, ezt azonban nem tüntetik fel a címkén. A tejtermékek előállítása során a hagyományos tej zsírtartalmát az olcsóbb növényi zsírokkal pótolják, ami származhat pálmából, kókuszból vagy akár napraforgóból is.

Például az olcsóbb zsiradék felhasználása révén a gyártók egy hrivnyát takarítanak meg minden doboz sűrített tej előállításán. Elképzelhető a "megtakarítás" mértéke, ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos üzem havonta kétmilliónál is több sűrített tej-konzervet állít elő.

De a növényi zsír távolról sem a legrosszabb azon anyagok közül, amelyeket az élelmiszerekhez kevernek. Az egyik termékben például egy olyan cukorpótlót fedeztek fel nemrég a kutatók, amelynek a fogyasztása egyes források szerint 7 éves kor alatt nem ajánlott. Előfordul továbbá, hogy a kemény sajtok tartósításához salétromot használnak, s ugyancsak kerülhet salétrom a kolbászokba is, ahol színstabilizátorként használják.

A mindinkább elburjánzó élelmiszerhamisítás ellenére a szakemberek szerint még mindig kapható ehető áru a boltjainkban. Ahhoz azonban, hogy rájuk akadhassunk, alaposan át kell tanulmányoznunk a csomagolást. A gyártók gyakorta játszanak a termékek megnevezésével. A сметана (tejfel) szó helyett például a сметанка (tejfelke) szót olvashatjuk a csomagoláson, a túró helyett pedig a túrós termék kifejezést. Annak, amit ezeken az álneveken kapunk, természetesen ritkán van köze a tejtermékekhez. (Kárpátalja/Korreszpondent/segodnya.ua)