Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Kedves Testvérek!

A liturgikus év, melyet az egyházzal együtt élünk, elsősorban azt a célt szolgálja, hogy mélyebben megértsük az üdvösségtörténet titkát, amelyet az Úr érettünk vitt végbe. Ebből a szempontból Krisztus születése különleges helyet foglal el. Elkezdődik Krisztus megalázkodása, amely a kereszttel és a sírba tétellel ér véget. Ezért ősi ikonfestészetünk az újszülött Jézust mintegy sírban fekvőnek ábrázolja, betakarva halotti lepellel. Az Isten megaláztatása és elvetése üdvösséget hozott az egész világnak. A világnak ez az ítélete lényeges, és bizonyos megfontolásokra hív. Különösen akkor, amikor a családokra és az azon belüli kapcsolatokra gondolunk.

Ma egyre élesebben látszik, hogy egyházunk jövője, népünk jövője, országunk jövője, sőt az egész emberiség jövője a családok megújulásán, ezek közül is elsősorban a keresztény családok megújulásán múlik. Amikor széthullik a család - minden széthullik. Tanúi vagyunk a válásoknak, amivel sokan jobb életet szeretnének elérni. Azonban miközben a "jobb életet" keresi az ember ebben a világban, gyakran mindent elveszít. Mit kell tenni, hogy a jobb élet keresése ne kiábrándultságot hozzon? Mit kell tenni, hogy a családok kiegyensúlyozottabbak legyenek? Feleletként éppen Jézus Krisztus születése szolgálhat nekünk, fő üzenetével, amelyről az előbb beszéltünk: a kiüresített és eldobott Isten, aki belép az emberiség történelmébe.

Testvérek, sokszor szoktunk beszélni Isten mindenhatóságáról, de ez sokkal többet jelent, mint amit mi elképzelhetünk. Isten mindenhatósága világunkban kimondhatatlan lealázkodásában, elesett emberi természetünk magára öltésében, szenvedéseink magára vállalásában jelent meg. A Mindenható Isten Emmanuel lesz - "velünk az Isten" -, hogy magára vegye emberi természetünket, és mindörökké összetartozzon az emberrel. Megújítani akarja azt a párbeszédet, amely Ádám és Éva bűne miatt megszakadt. Ez azt jelenti, hogy minden párbeszéd - jóbarátok, ellenségek, vagy éppen férj és feleség, szülők és gyerekek között - ahhoz, hogy tényleg párbeszéddé váljon, szükséges, hogy az Istennel együtt történjen. Vagyis a közöttünk, Isten képére és hasonlatosságára - a Legszentebb Háromság képére - teremtett emberek között zajló dialógus át kell, hogy alakuljon "trialógus"-sá ahhoz, hogy az békét hozhasson, és a teljesség igényével történhessen.

Összegezve az elmondottakat, szeretném hangsúlyozni, hogy családjaink megújulhatnak, szilárdabbak és gyümölcsözőbbek lehetnek, ha meghívják saját életükbe azt, aki összekötötte magát szenvedéseinkkel, és kiüresítette önmagát. Ha a férj és feleség közötti utolsó szóért vagy éppen családban való elsőségért folytatott gyakori versengést felváltja a szeretet trialógusa, amelyben a harmadik fél Isten, akkor fontos lesz, hogy elfogadjuk a másikat úgy, ahogy van.

Kívánom Karácsony ünnepének örömteli átélését, az Úristen áldja meg mindnyájatok családját, hogy szenteste, az asztal mellett, békében összegyűlve köszönhessük meg az Ő nagy ajándékait, amelyeket ad nekünk.

Krisztus születik! Dicsőítsétek!

Az Úr áldása reátok!

Milán püspök