2010. február 12.

Vajhagyó vasárnap

"Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban." (Mk I,15)

A húsvét előtti negyven napot, amelyet mi nagyböjt néven ismerünk, az Egyház a "húsvéti bűnbánati időnek" nevezi. Így már a név is közvetlenül világossá teszi ezeknek a heteknek a lényegét: bűnbánatra akarnak indítani minket.

Tagadhatatlan, hogy az emberiség az utóbbi száz esztendő alatt soha nem látott haladást ér el, ugyanakkor az emberek nagy többsége elvesztette a bűn iránti érzékét. Márpedig nincs veszedelmesebb a bűntudat elvesztésénél. A bűneit el nem ismerő, a bűneiben elmerülő emberiséget csak a megbánás mentheti meg.

Mert általánosságban is állíthatjuk: a szentek és az elkárhozottak között nem az a különbség, hogy az egyik vétkezik, a másik nem; az igazi megkülönböztető vonal a bűnbánat. Az üdvösség és kárhozat közti határ a megtérésre való készség, a bűnbánat.

Magának Jézusnak igehirdetése magvát az evangélisták ebben a mondatban foglalják össze: "Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban." (Mk I,15). Jézus azt mondja: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem." (Mk 8,34). E mondásból világos, hogy Jézus követői nem lehetünk önmegtagadás nélkül. De még emberek is alig.

Miben is áll az önmegtagadás? Abban a kemény és szent erőszakban, melyet önmagunkkal szemben kifejtünk, hogy Isten kegyelmében és szeretetében megmaradjunk és örök célunkat elérjük. Erőkifejtés, mellyel határozottan szakítunk mindazzal, ami erkölcsileg veszélyes és bűnös bármely élvezetes és vonzó legyen a természet szerint számunkra. Ez az önmegtagadás. Önmegtagadás nélkül nincs emberhez - annál inkább keresztényhez - méltó élet, nincs erény, nincs üdvösség.

Eszerint az Egyház húsvéti bűnbánati ideje, amelybe most belépünk, kereszténységünk benső szükséglete. Nem csupán valami szokás, hanem az evangélium lényege követeli. Sőt azt mondhatnánk: még a keresztény hittől függetlenül, tiszta emberi szempontból is szükség lenne egy ilyen időszakra, mert az ember éppen azáltal jó, hogy képes a megtérésre, bűnbánatra és vezeklésre. De természetesen csak a keresztény hittel kapja meg a javulásra való képességünk ígéretes távlatait. Tudjuk, hogy bűnbánatunk nem ürességbe hull, hanem isten elfogadja, és így örök életre vezet.

Február 15-től, hétfőtől elkezdődik a nagyböjt negyven napja. Igyekezzünk kiengesztelődni mennyei Atyánkkal bűnbánattal, önmegtagadással, imával, böjttel, adakozással, szeretettel. Jézus szellemében így imádkozzunk: Engedd meg, Uram, a te keresztény népednek, hogy ezzel a böjttel megkezdje a megtérésnek az útját.

Hrabár Tamás, benei görög katolikus áldozópap