Uborkatermesztés hajtatásban II.

A szántóföldi és kordonos uborkatermesztést bemutató nagysikerű sorozatunk után számos olvasónk kérte, hogy foglalkozzunk az uborka hajtatásban való termesztésével. Előző számunkban megkezdett témánk kifejtését Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója folytatja.

- Két héttel az ültetés után áttérhetünk a foszfortúlsúlyosról a káliumtúlsúlyos tápoldatozásra. Ezt folytatjuk egészen addig, míg le nem szedjük az első termést. Ezután váltsunk enyhén nitrogéntúlsúlyos tápoldatra, amelyet egészen az ültetvény felszámolásáig alkalmazhatunk.

- A növények ültetés utáni gondozása abból áll, hogy az első négy levél hónaljából eltávolítjuk a kacsokat és a kis terméskezdeményeket. Akkor fejlődik jól a növényünk, ha a hajtáscsúcstól számított első három levélnél nem jelenik meg virág, maga a hajtáscsúcs viszont folyamatosan fejlődik.

- Hajtatásban főszárra szoktunk metszeni, ami annyit jelent, hogy gyakorlatilag az összes kacsot eltávolítjuk, és csak a főszáron hagyunk meg termést. Ezáltal elkerülhetjük, hogy besűrűsödjön a növényállomány a fóliasátor alatt, s így nehezen átszellőztethetővé váljon, amivel számos növényvédelmi problémát előzhetünk meg.

- Mifelénk hajtatásban leginkább a vegetációs fűtés terjedt el, azaz a fűtővíz a növénysorok között lefektetett csövekben cirkulál. A 60-70 fokos víz melege folyamatosan felfelé száll, s így, bár a fóliasátor átlaghőmérséklete nem magas, a növények környezetében az uborkának megfelelő mikroklíma alakul ki. A fűtés további fontos szerepe, hogy folyamatosan szárazon tartja a növényt, miáltal eleve elejét vesszük a gombás megbetegedéseknek, és sok növényvédő szert takaríthatunk meg, ami a mostani vegyszerárak mellett különösen fontos lehet.

- A továbbiakban az uborka gondozása az indáknak a kifeszített zsinórokra vagy hálóra való igazításával folytatódik. Meglátásom szerint a zsinegek használata az egyszerűbb az uborka felfuttatására, s később az ültetvény felszámolása is egyszerűbb, olcsóbb így.

- Ha az uborka elérte az uborkaháló tetejét vagy a legfelső kifeszített zsineget, választhatjuk azt a megoldást, hogy átvetjük az inda végét a zsinegen vagy a hálón, s hagyjuk, hogy fusson tovább lefelé, vagy 40-50 cm növekedés után "elcsípjük" a hajtáscsúcsot, s a 2-3 legfelső kacsot 2-4 levélre meghagyva "bokrétát" alakítunk ki a levelekből a legfelső drót mentén.

- Mire az uborka túlnő a támrendszer legmagasabb pontján vagy kialakul a "bokréta", az alsó levelek valószínűleg elöregednek, azokat le lehet szedni. Ilyenkor szükség esetén "megújíthatjuk" a növényt egy 7-10 napig tartó kalcium-nitrátos tápoldatozással, minek eredményeként újra növekedésnek indulnak a kis kacsok, ismét "berakódnak" terméskezdeményekkel. Ezután megint vissza lehet térni a nitrogéntúlsúlyos tápoldatozásra.

- A tápoldatozással kapcsolatban jegyezzük meg, hogy nagyon fontos az öntözővíz minősége. A jó öntözővíznek alacsony a sótartalma, az elektromos vezetőképessége nem haladhatja meg centiméterenként az 1 ms-t. Ellenkező esetben nem tanácsos öntözésre használni a vizet, célszerűbb esővízzel pótolni azt, vagy valamilyen egyéb, alacsonyabb sótartalmú vízzel (például patakvízzel) keverve felhasználni. Az uborka az alacsony sószint-tűrő növények közé tartozik, s ha folyamatosan tápoldatozunk, problémaként jelentkezhet, hogy minél magasabb a víz sótartalma, annál kevesebb tápanyagot keverhetünk hozzá. A tápoldat elektromos vezetőképessége ugyanis nem haladhatja meg a 2 ms/cm-t, ellenkező esetben előfordulhat, hogy megperzseljük a növények gyökereit, s le fog állni a hajtáscsúcsok fejlődése, amit nagyon nehéz újraindítani.

- Az uborkánál a talajnak csupán a felsőbb rétegeit behálózó gyökérzet védelme a legfontosabb. Miután ezt a legjövedelmezőbbnek számító haszonnövényünket általában monokultúraként termesztik, idővel óhatatlanul fellépnek a különféle úgynevezett gyengülési betegségek, mint például a fuzárium, a szklerotínia, a verticílium. Ezek a gombafajok felszaporodva hervadásos tüneteket idéznek elő.

- Annak azonban, hogy a növényeink hervadni kezdenek, a gombákon kívül is számos oka lehet. Ilyen ok például a hideg öntözővíz, de az is, hogy túlöntözzük a növényt, vagy hogy magas a talaj sótartalma a túlöntözés, esetleg a túlságosan tömény tápoldat következtében. Ugyancsak hervadásos tüneteket eredményezhet, ha nem szellőztetjük megfelelően a növényeinket.

- A tapasztalat azt mutatja, hogy a kórokozókat teljesen kivédeni nem lehet, azok állandóan benne vannak a talajban, együtt kell élnünk velük. Arra kell törekednünk, hogy folyamatosan erősítsük az uborka gyökerét. Nagyon jól bevált erre a célra egy biológiai szer, a Trifender-készítmény, amely, egyrészt, csökkenti a gombás megbetegedések kártételét, másrészt, javítja a növény általános kondícióját.

- A hervadásos tünetek megjelenésekor vagy megelőzés céljából is ajánlott a különféle növénykondicionáló szerek alkalmazása, amilyen például a Viva.

- Emellett az uborka növényvédelmét leginkább a lombozatot támadó peronoszpórára célszerű kihegyezni, emellett oda kell figyelnünk a didimellára és a szögletes baktériumos levélfoltosságra is, a vírusos megbetegedésekről nem is beszélve. A peronoszpóra júniustól támad, ekkorra kell tehát "feltöltenünk" a növényeinket a különféle szisztemikus, azaz felszívódó hatású gombaölő szerekkel, mint például az Akrobat, a Ridomil, a Tanos, az Infinito stb. Ezeket hajlamosító, tehát esős, párás időjárás esetén 7 naponként, jó idő esetén tíznaponként kell használnunk, legalább 2-3 alkalommal egymás után.

- Baktérium okozta betegségek, mint például a szögletes levélfoltosság ellen leginkább réztartalmú szerekkel, megelőző jelleggel védekezhetünk. Mivel azonban a réztartalmú készítmények "öregítik" a növényállományt, lehetőség szerint kerülni kell a használatukat hajtatásban. Tavaly ismét forgalomba hozták a Kasumin nevű készítmény, amelytől remélhetünk egy bizonyos szintű védelmet. A szklerotíniánál és a szürkepenésznél például a Rovral, a Ronilan vagy a Suminex elnevezésű szereket használhatjuk, míg a didimellánál a Sistan, Rubigan, Topaz elnevezésű készítmények használata ajánlott.

- Ami az uborka főbb kártevőit illeti, a takácsatka ellen a Lannate vagy a vertimex javasolható, amelyek a tripsz ellen is hatásosak, a levéltetvek ellen pedig ajánlhatom az Aktarát vagy a Mospilant.

- Rendkívül fontos a hajtató létesítmények megfelelő szellőztetése az elhasznált széndioxid pótlására, a növények felszárítására, valamint nagy melegben a növényállomány hűtésére. Ideális esetben a növényház felületének mintegy 20 százalékát kellene megnyitni a megfelelő szellőztetés érdekében. Ez a sátrak többségénél kivitelezhetetlen, de törekednünk kell rá.

pszv