Nő a retek, "indul" a krumpli

Mindegy, hogy milyen látvány fogad, ha kinézünk az ablakon, a kalendárium azt mutatja, hogy itt a tavasz, a gazdának tehát arra kell készülnie, hogy időben álljon készen a palántája, vetőanyaga, figyelmeztet Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója, akit az aktuális teendőkről kérdeztünk.

- Hál'istennek, kezd kitavaszodni, a talaj megszívta magát nedvességgel, akár a szivacs, bár a belvíz sok helyütt komoly gondokat okoz, s bizony, beletelhet még egy kis időbe, míg annyira felszáradnak a szántóföldek, hogy gépekkel is rájuk lehet majd hajtani.

- Február közepe táján hajtatásban elvetettük a hónapos retket, amely általában elővetemény szokott lenni valamilyen melegigényesebb kultúra előtt, mint amilyen a paprika, a paradicsom vagy az uborka. Azóta lassan kelni kezdtek a növényeink, aki tehát lefedte a vetését fátyolfóliával, az most nagyon figyeljen oda, mert a kelés után tanácsos azonnal leszedni a takarást. Ha ugyanis akárcsak 1-2 napig rajtahagyjuk ilyenkor a fóliát a növényeken, azok annyira megnyúlnak a fényhiány miatt, hogy sok esetben már nemigen fejlődik ki értékesíthető gumó, azaz retek a gyökérzetükön. Természetesen a fóliát érdemes még otthagyni valahol a hajtató létesítmény sarkában, hogy ha netán olyan fagyos éjszakák jönnének, amikor -4-5 fokig vagy az alá hűl le a kinti levegő hőmérséklete, akkor ismét betakarhassuk a növényeinket. Azonban ilyenkor is csak éjszakára célszerű takarást alkalmazni, amit reggel azonnal távolítsunk el, hogy növényeink elegendő fényhez jussanak.

- Amennyiben megfelelő módon feltöltöttük tápanyagokkal a hónapos retek ágyását, nincs sok teendőnk a növény körül az időnkénti locsoláson és némi növényvédelmen túl. A kikelt retket megfelelő időjárás esetén kezdetben elegendő hetente egyszer meglocsolni. Később, március második felében-harmadik dekádjában heti két-háromszori öntözésre is szükség lehet. Figyelemre méltó, hogy a többi kultúrától eltérően a hónapos retket kis adagokban, gyakrabban öntözzük. Arra kell törekedni, hogy a talaj felszíne mindig nedves legyen, így ugyanis a retek nem fejleszt erős karógyökereket, mint száraz talaj, vízhiány esetén, miáltal a termésünk piacképesebb lesz.

- Ezentúl oda kell figyelnünk a különféle talajlakó kártevők kártételére. Leginkább a lótücsök szokott kárt okozni, különösen, ha bőségesen alkalmazunk szerves trágyát. Ezt az Arvalin elnevezésű irtószerrel korrigálhatjuk. Március második felében a meztelen csiga kártétele is előfordulhat. A kártevő általában a fólia és a talaj találkozásánál talál megfelelő búvóhelyet nappalra, éjszaka pedig a termésünkből lakmározik, nemegyszer eladhatatlanná téve a szélső ágyások termését. Ellenük a granulátumként forgalmazott csigaölő szerek valamelyikének kiszórásával védekezhetünk.

- Mifelénk a gazdák már február eleje óta készülnek az idei újkrumpliszezonra. Ez leginkább abból áll, hogy felhordják a tároló helyiségekből a vetésre szánt krumplit, és eltávolítják a gumókról az úgynevezett pincecsírákat. A kiválogatott burgonyát az úgynevezett csíráztató ládákba rakják. Ezen ládák között viszonylag nagy távolságot hagynak, hogy minden irányból bőségesen érje fény a krumplit. Az előcsíráztatás kb. egy hónapig tart szórt fény és 16 oC körüli hőmérséklet mellett. Amennyiben mindent jól csináltunk, ezen időszak végére mintegy 2 centiméter hosszú, erős, vastag, ruganyos, kissé bezöldült fénycsírákat kapunk, ami nélkülözhetetlen feltétele a korai burgonya sikeres termesztésének.

- Felhívnám a figyelmet arra, hogy amennyiben van elegendő munkás kéz, ajánlatos a krumplit vetés előtt átválogatni, eltávolítani a sérült, esetleg valamilyen gombabetegség jeleit mutató példányokat. Ki kell válogatni a hosszú, vékony, úgynevezett cérnacsírákat eresztett gumókat is, mert az annak a jele, hogy erős vírusfertőzésen estek át, tehát nem számíthatunk arra, hogy megfelelő mnnyiségű burgonyát nyerünk általuk.

- Tudnunk kell, hogy a nálunknál nagyobb burgonyatermesztési kultúrával rendelkező országokban nem vetnek vissza saját vetőanyagot, hanem mindig friss, vírusmentes szaporítóanyagot használnak. A Hollandiából, Németorszégból, vagy akár a kárpátaljai Volóc környékéről származó gumók vírusmentes környezetből érkeznek, így amennyiben nem lép fel levéltetű-fertőzés, vírusátvitelre sem kell számítani. Aki viszont a mi síkvidéki régiónkban saját vetőanyagból termel burgonyát, számíthat rá, hogy a következő évben már valamilyen gyengébb növekedést okozó vírussal fertőzött burgonyát takarít be, ezért érdemes időről időre megújítani a szaporítóanyag-készletünket.

- Érdekes, hogy Magyarországon mostanság több korai érésű, sárga héjú burgonyafajtát is kineveltek szelekció révén. Ez azért bír nagy jelentőséggel a számunkra, mert a Kárpát-medencei szelekciójú fajták rezisztensek az ebben a régióban jelenlévő vírusbetegségek többségével szemben. Magyarán, több éven keresztül szaporíthatjuk ezeket a fajtákat anélkül, hogy jelentősebb leromlással kellene számolnunk. Ilyenek a keszthelyi fajták, a Góliát, a White Lady, továbbá a Kisvárdai Rózsa, vagy az ugyancsak Kisvárda mellett, a Krupa cég által szaporított Pannónia. Ezek a Kisvárdai Rózsa kivételével sárgahéjú fajták, amit azért érdemes kiemelni, mert a kárpátaljai korai burgonya zöme is sárgahéjú a jobb értékesíthetőség miatt.

- Nagydobronyban általában már március elején földbe kerül a szaporítóanyag. A legtöbb gazda errefelé nyilvánvalóan valamilyen takarást - fátyol- vagy síkfóliát - is alkalmaz a termesztéshez. Ha síkfóliát választunk, arra kell törekedni, hogy megfelelően kilyuggassuk, ami annyit jelent, hogy 10x10 centiméteres kötésben 1 cm átmérőjű lyukakat kell fúrni a palástba. Ezáltal lefolyik a csapadék, és megfelelő szellőzést biztosítunk növényeinknek. A takarást április második felében le kell venni a növényekről, nem lehet rajtuk hagyni május végéig, mint azt sokan gondolják, ugyanis április 20. után már annyira felmelegszik a légkör, hogy a nagy melegben felnyúlik a növény, ráadásul különféle, leginkább gombás megbetegedések léphetnek fel a krumpli levelén és szárán.

pszv