Óriásnyulak Kisszelmencen

2010. március 5., 09:00 , 477. szám

A Kisszelmencen élő Rajkó Béla hosszú évek kitartó munkájával országosan ismert nyúltenyésztővé vált, ami nem is meglepő: negyvenhat éve tart nyulakat, és ma már szinte Ukrajna minden részéről vannak vevői. Mi ottjártunkkor arra kértük, hogy beszéljen hobbijáról.

- Hétéves voltam, amikor kaptam az egyik nagybátyámtól egy nyulat - akkor még, 1964-ben itt nem voltak ezek a nagyfajták -, azóta nekem mindig volt nyulam, csak a két év katonaság esett ki. A nyolcvanas évek elejétől már csak óriásnyulakkal foglalkozom. Előbb egy beregszászi nyulásztól szereztem be a magyar óriás fajtát, azóta pedig Magyarországról, Szlovákiából és Ausztriából sikerült behozni újabb tenyészállatokat. Most adok el egy apaállatot, amelyiknek a 3 generációval korábbi "őse" Ausztriából származik és európai bajnok volt az ottani kiállításokon. Míg nálunk általában a kifejlett nyulak 3-4 kg súlyúak, addig az én órásaim 8-10 kilogrammot nyomnak. Rendszeresen járok kisállat-kiállításokra Magyarországra, de soha nem viszek nyulat, inkább hozok: minden éven veszek két-három kant vérfrissítés céljából.

A legújabb kisnyulaim apját például októberben hoztam Monorról egy kiállításról.

- A kicsikkel együtt száz nyula volt nemrég. Anyagilag is megéri velük foglalkozni?

- Kb. ötven nyulam szokott lenni minden éven, ilyen sok csak most először volt. Viszont harminckettőt nemrég elvittek Hmelnickijbe, aztán még kettő elkelt, most hármat vonaton küldök Rovnóba. Az utóbbi időben keveset vágunk, mert mindig sikerül a felesleget eladni. Vannak fehérek, szürkék, ritkábban feketék, és van vasderesnek mondott, fekete-szürke cirkás.

Volt már, aki megkérdezte, hogy az Interneten hirdetem-e magam, hogy mindig jönnek hozzám nyulat venni. Nem. De olyan régen csinálom, hogy ma már egész Nyugat-Ukrajnában vannak állandó vevőim, akik újabbaknak adják meg a telefonszámomat. Már Kijevbe is küldtem nyulat. Az ukrán tenyésztők tudják, hogy itt közelebb a határhoz mi olyan fajtákhoz is hozzájutunk, amilyenekhez ők nem.

A nyúltenyésztés számomra elsősorban egy hobbi ma is, csak az utóbbi időben nőtt meg ennyire iránta a kereslet. Ezeknek a tiszta vérvonalú szép állatoknak az ára sem rossz.

- Említette, hogy vonaton is küld nyulakat, ez hogyan működik?

- Részletesen megbeszéljük a megrendelővel, melyik vonatjárattal küldöm az állatokat, és a "célállomáson" átveszik. Már többször küldtem így és mindig eljutott. Például egy rovnói tenyésztőt, aki barátainak is rendelt már, még soha nem láttam, egy csernovci nyulász adta meg neki a telefonszámom. Persze az a legjobb, amikor ideutazik a vevő, hogy lássa, mit vesz.

- Mennyire szapora állat az óriásnyúl?

- Régebben azt mondták, hogy a nagyfajta nem fial sokat, de ez nem igaz. Tavaly volt olyan is, hogy tizennyolc kisnyúl született, igaz, ez ritka, de 10-12 a leggyakoribb. Igaz, én csak 6-7-et szoktam meghagyni, mert ha túl sokan vannak, akkor kicsikék és nehezen kezdenek el nőni, ráadásul az anyaállat is megsínyli. Kéthónapos kor körül lehet leválasztani a kicsiket, ekkor rögtön lehet pároztatni, majd 31-32 nap múlva születik az újabb generáció.

- Mit esznek ezek a nyulak?

- Télen szénát és abrakot, ami lehet zab, árpa, tritikálé, búza, kukorica. Nyáron a széna helyett lucernát, lóherét és füvet kapnak. Nagyon fontos számukra a friss víz, amit télen-nyáron mindig kell kapjanak.

- Látok itt oltóanyagot, injekciós tűket. Ezek a nagy nyulak érzékenyebbek a betegségekre?

- Minden fajtiszta állat érzékenyebb. De nem kell őket gyakran oltani. A szúnyogok által terjesztett myxomatózis ellen egy hónapos korban lehet először oltani, de április előtt nincs szúnyog, az oltás pedig nyolc hónapig jelent védettséget, ami azt jelenti, hogy évente elég egyszer. A vírusos hemorrágikus betegség ellen is szezononként egyszer elég beoltani. Közben még a fiatal nyulakat havonta öt napon át megitatjuk egy kis gyógyszeres vízzel (Tromexin, Norsulfazol), kivédendő a máj- és bélkokcidiózist, hogy ne fúvódjanak fel. Ennek a betegségnek az előfordulása öt hónaposnál idősebb nyulak esetében már kizárt.

Az említett három betegség elleni szakszerű védekezés esetén szinte nincs is elhullás. A nyulat ugyanis nehéz gyógyítani, a legcélszerűbb a megelőzés.

Nekem még soha nem pusztultak ki a nyulaim, ezt mindenki tudja itt a környéken. 1980-ban a főként szúnyogok által terjesztett myxomatózis betegség miatt a környéken senkinek nem maradt nyula, csak nekem.

- Szeretik a nyúlhúst? Milyen nyúlhúsételeket szoktak fogyasztani?

- Igen, szoktunk néha vágni is. Szeretjük tejfölösen, de tölteni is szokta a feleségem, és sütőben kisüti. Jó a húsa káposztába, fasírtnak, pecsenyének, de bográcsgulyásba is.

Mint említettem, gyakran nem vágok, mert kicsi a család, nem is vagyunk nagyon húsosok, meg aztán disznót, borjút is vágunk minden éven, és tyúkok is vannak.

- Mit kezdenek a nyúlbőrrel?

- Sajnos a nyúlbőrt kidobjuk, mert ma már senkinek sem kell, még a szép téli prémek sem. Régen kiszárítottuk, majd eladtuk. De már van húsz éve is annak, amikor legutóbb Ungváron a "Belocska" mellett utoljára le tudtam adni bőröket. De ez nemcsak nálunk van így, sok nyulásszal szoktam beszélni, és mind azt mondja, hogy sehol nem lehet értékesíteni.

A nyúlbőrért nem adtak soha nagy pénzt, de az is jó volt. Amikor tizenéves voltam, elmentem a keresztapámmal bőröket leadni. Ő egy borjúbőrt vitt, nekem meg volt egy téli, fehér nyúlbőröm, és többet kaptam érte, mint a keresztapám a borjúbőrért, ez nagyon emlékezetes volt.

Szívesen foglalkozok a nyulakkal, jó érzés látni a sok szép egészséges állatot, és tudni, hogy messze vidékekre is jó hírünket viszik.

Badó Zsolt